Riogatás után képzés a közös képviselőknek

Publikálás dátuma
2019.10.12. 13:30

Fotó: Zagyi Tibor / Népszava
Regisztráció, 40 órás tanfolyam, a számviteli szabályok betartása – ez vár a jövőben a társasházak ügyeit intézőkre. Bírságolásról egyelőre nincs szó, bár a részletszabályokat még nem tették közzé.
A jövő évtől jól meg kell gondolnia, aki arra vállalkozik, hogy társasházi közös képviselő (társasházkezelő) legyen. Olyan hírek is elterjedtek, hogy egy 2020-tól életbe lépő jogszabálymódosítás értelmében a közös képviselők a saját vagyonukkal felelnek a hibáikért és a mulasztások miatt akár ötmillió forint pénzbírságra is büntethetik őket, ám ezt a riogatást Bék Ágnes, a Társasházak és Társasházkezelők Országos Egyesületének elnöke közleményében cáfolta. Akadályok viszont így is maradnak. Bék Ágnes tájékoztatása szerint a törvénymódosítás azt írja elő, hogy minden közös képviselőnek (házkezelőnek, intézőbizottsági elnöknek) regisztráltatnia kell magát az ingatlannyilvántartási hatóságnál és a személyes adataikat, pontos elérhetőségüket a társasház törzslapján fel fogják tüntetni. Mindezt az átláthatóság érdekében. Ezzel együtt kötelességük lesz a számviteli szabályok szerint elkészített beszámolót benyújtani. Aki ennek a kötelezettségnek nem tesz eleget 2020. május 1-ig, azt a tisztségéből fel kell menteni, vagyis a jövőben nem láthatja el a közös képviselői feladatokat. Mint már annyiszor, a törvény végrehajtási rendelete még nem jelent meg, így a részletszabályok nem ismertek. Ha mégis előírnák a vagyoni felelősséget, illetve a bírságolást, akkor ez majd ebben a rendeletben szerepelhet. Akár lesz szankció, akár nem, az mindenesetre megfontolandó, hogy érdemes-e a szükséges szakmai tudás nélkül társasházkezelőnek állni. A kérdés korántsem alaptalan, mert a közös képviselők többsége (a pontos szám nem ismeretes) jelenleg mindenfajta szakirányú előképzettség nélkül tevékenykedik, mivel egyéb munkája mellett dolgozik. A társasházi tulajdonosok a megmondhatói, hogy ez a hiányos tudás sok esetben okoz vitás, olykor botrányos helyzeteket a lakóközösségekben. A jelenlegi 4,4 millió magyarországi lakásból 1,5 millió olyan társasházban van, amelynek feladatait a sokmilliós költségvetéseket kezelő közös képviselő látja el. Mivel a társasházi törvény módosításának célja nem az volt, hogy elrettentse a gyakorló közös képviselőket a feladattól, hanem hogy a lakóközösségek biztonságban érezzék magukat azáltal, hogy megfelelő szakmai tudással rendelkezőkre bízzák a ház sok millió forintos pénzügyeit, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) szükségesnek látta, hogy segítse a közös képviselőknek megszerezni a szakmai tudást - tudtuk meg Sztranyák Józseftől. A BKIK alelnöke hozzátette, hogy a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal elsőként számukra engedélyezte ezt a képzést. A 40 órás, önköltséges programot úgy alakították ki, hogy a résztvevők munkájuk mellett is el tudják végezni a tanfolyamot: 8 héten át, hetente egyszer 5 órában zajlik az oktatás.

Gépészet és tűzvédelem is lesz

A képzés keretében a közös képviselők tanulnak majd a társasházak jogszabályi hátteréről, az ingatlannyilvántartási rendszerekről, valamint épületgépészeti, tűzvédelmi előírásokról és a lakóközösségi kapcsolatok fejlesztéséről is. A sikeresen vizsgázó résztvevők a BKIK által nyilvántartott tanúsítványt kapnak, amely nem OKJ-s bizonyítvány, csak a felnőttképzési törvénynek megfelelő, úgynevezett “D” típusú képzés, amely engedélyhez kötött.

Szerző

Környezetvédelem: füstbe ment tervek

Publikálás dátuma
2019.10.12. 12:21

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Eltelt két önkormányzati ciklus, amelyet a fideszes többségnek az egészséges környezethez való alkotmányos alapjoggal szembeni fellépései jellemeztek, Tarlós István főpolgármester pedig ezekben a konfliktusokban rendre a kormány oldalára állt a lakosság ellenében.
„Ha Tarlós marad, akkor két dolgot biztosra vehetünk: felépül a PeCsa helyén a legnagyobb betonmonstrum a Városligetben („Nemzeti Galéria"), ezzel végleg megszűnik a liget park jellege és az elit rongyrázós partihelye lesz, megspékelve a duplázódó turistaforgalommal; a Római partot pedig letarolják, a parton lesz a mobilgát. Ha nem ő nyer (vagy a közgyűlési többséget elveszíti a Fidesz), akkor van esély ezeknek gátat vetni. Amúgy nincs. Szavak a Fidesznek nem számítanak. Csak szavazatok.” Egy, a VI. - vagyis a ligettel határos – kerületben induló LMP-s (az egyesült ellenzéket képviselő) jelölt, Heltai László írta a fenti sorokat a minap a Facebookra, egyszerűen összefoglalva, mi Budapesten zöld szempontból a választás tétje. Eltelt két önkormányzati ciklus, amelyet a fideszes többségnek az egészséges környezethez való alkotmányos alapjoggal szembeni fellépései jellemeztek, Tarlós István főpolgármester pedig ezekben a konfliktusokban rendre a kormány oldalára állt a lakosság ellenében, sokszor kezdeményezően (mint például a Római esetében), másszor, mint a József nádor tér vagy a Liget esetében, hallgatólagosan. Amennyiben az ellenzéknek lenne humorérzéke, akkor egy Tarlós Istvánt láncfűrésszel, narancsszínű munkavédelmi sisakban a letarolt Kossuth téren ábrázoló képpel kampányolnának – szöveg nem is kellene rá, mindenki értené az üzenetet, és cáfolni is nehéz lenne. Tarlóst annak idején az „Igazi főpolgármestert Budapestnek!” szlogennel választották meg, valójában azonban nem a budapestiek, hanem az autós fővárosiak polgármestere volt. Szinte kérkedik vele, hogy mindenhova autóval jár, „40 éve ki sem száll belőle”, és városvezetői szemléletét meghatározza az a jellegzetesen múlt századi gondolkodás, amely szerint a haladás egyenlő az autózással. Évek óta sikeresen szabotálja a dugódíj bevezetését és a belvárosi forgalomcsillapítást, miközben fellépett például az autók rovására a villamosoknak kedvező közlekedésilámpa-beállítás ellen. Regnálása alatt Budapest Európa egyik legszennyezettebb levegőjű fővárosa lett (ahol 100 ezer laksora számítva több betegséget és halált okoz a légszennyezés, mint Kínában), és egyetlen olyan rendelkezés sem kapcsolódik a nevéhez, amely ezt a problémát hatékonyan enyhítette volna. Döntéseivel, illetve engedékenységével inkább súlyosbította a bajt: tétlenül nézte a BKV sorvasztását, belement abba, hogy új buszok helyett nyugati városokban leselejtezett használt járműveket vásároljanak, és máig el tudta bliccelni egy érdemi korlátozásokat tartalmazó budapesti szmogrendelet megalkotását. Igazán látványos pusztítást a Tarlós-érában a főváros biológiailag aktív faállományában végzett a főváros. Ehhez természetesen az is kellett, hogy a kormányzati presztízsberuházások helyszíneit erővel elvegyék Budapesttől – Tarlós egyetlen esetben sem tiltakozott -: a Városligetet, a Normafát stb. A ligetben, az Orczy kertben, az Etele úton, a József nádor téren, a Dagály strandon és környékén és más „fejlesztési” területeken eddig ezernél több egészséges, több évtizedes életkorú, megtermett fát vágtak ki (csak a Parlament előtt több mint 200-at), amit a fák által nyújtott ökológiai szolgáltatásokat tekintve biztosan nem pótol az az (állítólag) tízezer csemete, amit közben elültettek. A „Tízezer új fát Budapestre” amúgy is a korszak egyik legellentmondásosabb projektje. Egyrészt erősen PR-ízű, mivel a perifériákra ültetett magoncok aligha ellensúlyozzák a belső városrészekben minden értelmes magyarázat nélkül felszámolt parkokat, másrészt egyelőre elég alacsony az eredési arány (a reptérre vezető úton, ahol ténylegesen ellenőrizték, az újonnan ültetett fák közel 15 százaléka az első évben kiszáradt), harmadrészt érződik rajta az erőlködés (például a Kútvölgyi úton, ahol meglévő fák mellé/alá préselték be az emiatt növekedésre képtelen fácskákat).

Ellentmondás

Aligha véletlen, hogy az ellenzék fővárosi szinten és szinte az összes kerületben zöld ígéretekkel (is) kampányol – ahogyan némiképp disszonáns módon maga Tarlós is -: ez az a téma, ahol a legnagyobb az ellentmondás a fideszes valóság, illetve a helyi lakosság által kívánatosnak tartott irány között.

Rendl a lelke...

Publikálás dátuma
2019.10.12. 10:02

Fotó: Csejtei Orsolya / Népszava
A XII. kerületi Dobsinai utcában, egymástól 4 háznyira, két ugyanolyan Bauhaus villa bújik meg a burjánzó vegetáció mögött. Nem véletlenül.
Az egyik villa a Nádas Péter Világló részletek című emlékkönyvében is sokat emlegetett Rendl-villa, a másik pedig Balassa Manó háza: az ország burgonyakeményítő-gyárainak kartellirodáit vezető Balassa elirigyelte Rendl ügyvéd egzisztenciáját és 1935-ben szó szerint lemásoltatta magának a házát. Rendl Sándornak, aki civilben Nádas Péter nagybátyjaként ismert, a háború előtt jól menő ügyvédi irodája volt, és nem mellesleg makulátlan, nagypolgári ízlése. A Világló részletekben Nádas többször is nagy alapossággal írja le a Rendl-rezidenciát, ami akkoriban kívülről maga volt a modernizmus mesterműve, belül viszont műtárgyakban és művészeti albumokban tobzódhatott az európai műveltségre és a klasszikus polgári miliőre ácsingózó vendég. A ma is a Dobsinai utca 12. szám alatt álló villát kétszer vették el a családtól: először a Horthy-korszak zsidótörvényei parancsolták ki őket az otthonukból, a háború után pedig a kommunisták tették rá a kezüket. Egy 1944-es, lakásra vonatkozó adatszolgáltatási íven még a sárga csillag viselésére kötelezett Rendl Sándor és Rendl Sándorné Nádas Eugénia szerepelnek tulajdonosként, ugyanakkor maga a ház már „nem zsidók által lakható” ingatlanná van minősítve. Nádas Péter szerint még ugyanebben az évben egy bizonyos Görgényi nevű tábornok vette birtokba a házat – miután kinézte magának, két napot hagyott a családnak csomagolásra és költözésre. Állítólag Nádas az összes létező levéltárat feltúrta, hogy Görgényire bukkanjon, de ilyen nevű tábornok létezésére semmiféle nyilvántartás nem utal. A történetkutatás szerint azért nem találta Görgényi nyomát, merthogy annak idején, amikor egy családi beszélgetés során lefülelte, elérthette a nevet. Egy bizonyos Görgey Vincéről ugyanis tudnak a nyilvántartások: nem tábornok volt ugyan, csak egy katona, aki a második világháborúban a keleti fronton szolgált, majd ’41-ben hazatért és Vitéz Görgey Vince néven, Hajrá páncélosok! címmel megírta a szovjetek ellen harcoló magyar katona emlékiratait, mely akkoriban háborús bestsellernek számított. Közben elég rendesen behízelegte magát az akkori politikai elitbe: kezdetben újságíróként, később a rádió politikai kommentátoraként lett értékes ingatlanok és ingóságok ura. A Világosság 1945. október 24-i számában bizonyos Zsolnai László tesz említést a „volt kollégáról” – azt írja róla, hogy a német megszállás utáni napokban népes családja részére 18 magánautót és 8 villát zsákmányolt. A Budán lévő Dobsinai utcát például teljesen kisajátította magának. Ott lakott többek között fényűzően berendezett villájában Páger Antal, akit a Sztójay-éra alatt olyan korabeli „hatalmasságok” látogattak, mint a Fradi vészkorszak alatti, nyilvánvalóan politikai motivációk következtében kinevezett elnöke, Jaross Andor, Imrédy Béla vagy Bárdossy László. Mivel Görgey a tűz közelében szeretett volna maradni, ezért német SS-katonákkal, SS-századosi uniformisban, kilakoltatta a Páger-villa közelében álló, zsidótulajdonban lévő villákat. Állítólag hatalmas teherautókkal járt házról házra, és szinte minden kényszerből magára hagyott értéket, többek között a Rendl-villa műtárgyait is, a családja számára stippistoppal lefoglalt villákba zsúfolta. Görgey tevékenységének pikantériája, hogy jócskán a zsidókat lakásaiktól megfosztó rendelet hatályba lépése előtt kezdett ingatlanszerzési akcióba: Zsolnai szerint nem tett semmi egyebet, mint hogy helyzeti előnyét, a kapcsolatait és a leleményét kihasználva, még azelőtt mert egy rövidke utcányit a húsos fazékból, mielőtt a többi keresztény magyar élt volna születés adta jogával. Nagyjából azzal egy időben, hogy Görgeyt (amúgy állítólag a szabadságharcban harcoló, valóban tábornok Görgei Artúr visszaipszilonosított rokona) háborús bűnösként perbe fogták, Rendlék visszakapták otthonukat. Csak mivel Rendl Sándort a zsidósága mellett a művelt, gondolkodó értelmiségi felelősségével is megáldotta a sorsa, a Rákosi-korszakban annak ellenére osztályellenesnek nyilvánították, hogy a vagyonelkobzás ítélete már csak a családját sújtotta. Ő már nem érte meg, hogy újra elvegyék tőlük (és többé ne is adják vissza a családnak) a Dobsinai utcai villát, melynek hasonmása a Dobsinai utca 20. szám alatti, egykori Balassa-ház. Hasonló történettel.
Szerző
Témák
Bauhaus