Egy másik ország

Hétfőn más országra akarunk ébredni – mondta Karácsony Gergely még a péntek esti kampányzáró nagygyűlésén. Hétfő reggel más országra ébredünk. Az ország más lett. Mert: a kampány megmutatta, hogy a valóságban milyen az a Fidesz–KDNP szövetség, amely 2010 óta átépítette az ország gazdasági–politikai berendezkedését, a maga pucérságában megmutatkozott, milyen az a társadalom nyakán ülő „elit”, amit a hatalom tenyésztett ki. Mert vasárnap véleményt mondtak a választók a hatalomba „örök időkre bebetonozott” kvázi egypártrendszerről, a szabad választás, a nyilvánosság, a sajtószabadság korlátozásáról, a parlamentarizmus megcsúfolásáról, az emberi és közösségi autonómia – benne az önkormányzatok – visszavágásáról. És az ellenzékről is, amely 2010 óta legnagyobb sikerét érte el. A kormányfő nagy reménnyel kecsegtető, de síkos útra lépett, amikor a centrális erőteret meghirdette. Az egyszemélyes, tekintélyelvű vezetés képtelennek bizonyult féken tartani és etetni a mameluksereget, amelyen a hatalom nyugszik. S mivel maga a vezetés is korrupt, így a hatalom hálózata is úgy gondolja, korlátlanul áthághatja a törvényi és erkölcsi határokat. Azokat az erkölcsi határokat is, amelyeket maga a kormányzat állít követendőnek a nemzet elé. Az ország nagy része narancs maradt, de: 2010 óta most először sikerült – ha nem is maradéktalanul – az ellenzéknek megértenie azt az Orbán rendszere által kiszabott, nem egyszerű feladatot, hogy nem egymás ellen kell küzdenie, hanem vállvetve, ellene. Más világra ébredünk-e hétfő reggelre? Határozottan. Más lett a magyar világ, mert kiderült, hogy a rendszer sáncaira fel lehet hágni, hogy a nemzetet politikai és erkölcsi zsákutcába vezető hatalom legyőzhető. Más ország lett október 13-a után Magyarország. Az ellenzék már ki meri mondani, amit Ujhelyi István szocialista EP-képviselő úgy fogalmazott meg: „Több a zászló, egy a tábor”. Ám, a harcnak koránt sincs vége. Az orbáni NER még áll, de most megremegett. Haraszti Miklósnak igaza van, amikor szombaton lapunknak adott interjújában a világháborús Churchillt idézi: „Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.” A hatalom megérezte a bukás félelmét. Lehet, most még erősebben fog karmolni. A polgárokon múlik, akarnak-e másként, szabadon élni, vagy lustán elnyúlva hagyják magukon uralkodni a hatalmat. Budapest és még sok közösség a küzdelmet választotta, amikor az ellenzék jelöltjeit ültette a polgármesteri székekbe. A kormányfő nyílt zsarolásával, a hatalom diktátumával szemben olyan erőt kaptak a közvetlen megválasztással, amellyel nem csak lehet, de kell is élniük, amint a kormányzat politikai színezet alapján kezd különbséget tenni a települések között. Különösen érvényes ez Budapestre, amelyet a kormányfő elveszített. A választók közvetlen felhatalmazása pedig mindennél nagyobb erő lehet Karácsony Gergely kezében. Más lett Magyarország vasárnap, de nem lett könnyebb az a küzdelem, amelynek a célja, hogy magunknak, a saját szolgálatunkra rendezzük be nemcsak a városainkat, településeinket, hanem az országot, az államot. Az otthonunkat. 
Szerző
Friss Róbert

A magánügy hete

Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (a hvg.hu riporterének a Borkai-botrányról), hogy „ez a Zsolt magánügye, és azt hiszem, a Zsolt erről részletesen beszélt is (…) én ezt ráhagynám.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Zsolt nem beszélt erről részletesen, csak nagyon röviden, általánosságban, részletek nélkül. És bár Gulyás Gergelytől Novák Katalinig, valamint Szijjártóig mindenki magánügynek minősítette a történteket az Orbán által megelőlegezett „bajtársiasság” szellemében, a köz vagy felháborodva, vagy kajánul, vagy mentségeket keresve, de ügynek tartja. Így aztán közügy.
Azt is állította Szijjártó (ugyanott), hogy a magyar kormány azért blokkolta az Európai Unió Törökországot bíráló nyilatkozatának elfogadását, mert „a törökök azon dolgoznak”, hogy a náluk lévő 4 millió bevándorló, menekült visszatérhessen a hazájába.
Ezzel szemben a tény az, hogy a törökök nem „dolgoznak”, hanem háborút indítottak a szíriai kurdok ellen. És bár azzal az ürüggyel léptek akcióba, hogy így majd visszaküldhetik a menekültek egy részét Szíriába, az Európai Unió, valamint (eleinte Trump elnök kivételével) az amerikai politika is a kurdok elleni leszámolásnak tekinti a támadást, továbbá attól tart, hogy ismét százezrek lesznek kénytelenek elhagyni a lakóhelyüket. Lehet, hogy Orbánnak fontosabb Erdogan, mint az Európai Unió? De miért?
Azt állította Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője (a Magyar Hírlapnak adott interjújában arról, hogy a józsefvárosi ellenzék polgármesterjelöltje, Pikó András feljelenti őt), hogy „lebuktak, mártírkodtak és most fenyegetőznek.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Pikóék nem buktak le, hiszen a rendőrség adatkezelési bűncselekmény hiányában megszüntette ellenük a nyomozást. Nem is mártírkodtak, csak felhívták a figyelmet arra, hogy a rendszerváltás óta még nem küldtek rendőröket egy kampánystábra. Végül nem is fenyegetőztek, csupán följelentést tesznek rágalmazóik ellen. Különben is: nem a Fidesz (vagy Orbán) szokta mondani, hogy ha nem tetszik valami, tegyenek följelentést? Oszt jó napot.
Azt állította Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára (Szegeden), hogy a magyar gazdaság növekedésének köszönhetően már harmadik éve részesülhetnek nyugdíjprémiumban az idősek: a juttatás idén minden eddiginél magasabb összegű lesz.
Ezzel szemben a tény az, hogy bár valóban harmadik éve ad a kormány nyugdíjprémiumot, a 2009-es törvény alapján már adhattak volna 2014-ben és 2015-ben is. A GDP ugyanis akkor 4,2, illetve 3,8 százalékkal emelkedett, ami meghaladta a törvényben előírt 3,5 százalékot. Csak hát 2014-ben az Orbán-kormány már túl volt a választásokon, 2015-ben meg nem volt semmilyen választás. Most viszont már hetek óta kampányolnak a nyugdíjprémiummal, ráadásul a tavalyinál is valamivel magasabb összeget ígérnek, holott a 2018-as 5,1 százalékos gazdasági növekedés magasabb volt, mint amekkora az idei lesz. Ja, hogy tavaly ősszel éppen nem volt választás? Ez a nyugdíjasok idei szerencséje és tavalyi pechje.
Szerző
Bolgár György

Győrben az ország…

Cseppben a tenger, Győrben az ország. Győr nemcsak Győrről szól. Olyan ez, mint amikor az orvosnál vért vesznek tőlünk: pár cseppből megállapítható a szervezet állapota. Most itt van előttünk, megkaptuk a leletet. 
Mert a győri szexvideóban nem Győr és nem is a szex a lényeg. Persze tagadhatatlan, e képek nélkül korántsincs ekkora érdeklődés, eddig 700 ezer vagy még több nézővel. A lopást már megszoktuk, az orgiákat testközelből még nem. Majd meg fogjuk. Fenntartom: senki, de senki szexuális aktusait, mezítelenségét nem lehet engedélye nélkül lefotózni, közzé tenni. Ám itt egy rendszer vetkőzik pucérra, nem csak Borkai. Ezért nem igaz, amivel a kancelláriaminiszter próbált mosakodni: „a szabadidejét mindenki azzal tölti, amivel akarja”. Kezdjük azzal, hogy ezt bárki mondhatná, kivéve a Fidesz és a KDNP vezetőit, akik közprédává tették, államosították a magánügyeinket, jogot formáltak arra, hogy ítélkezzenek: kit szabad szeretni és kit nem, kinek legyen gyereke és kinek tilos. Most beleestek a saját csapdájukba. Itt a Fidesz Ibizája: nő, drog, tiltott pénzügyletek szép szimbiózisa. Ott egy párt, egy kormány bukott bele, az osztrákok választáson mondtak ítéletet. És mi? Bár tulajdonképpen kvittek vagyunk a NER-rel a „keresztény szabadság” tekintetében. Ők nem keresztények, mi nem vagyunk szabadok. Összestimmelünk. Pláne, ha még meg is szavazzuk őket.
A győri példát országos üggyé először maga a miniszterelnök emelte, pártja kongresszusán, amikor még nem is érthettük: erről (is) beszél. Már tudjuk, a videó addigra eljuthatott a Fideszhez. Orbán rá is dörgött az egybegyűltekre: ne legyen még egy Ibiza. Lett. illetve akkor már meg is volt. Ezért volt a fenyegető figyelmeztetés a kötelező „bajtársiasságra”, a maffia hallgatási törvényére. „Akkor is lojális vagyok hozzád, ha te tévedsz, és akkor is számíthatok rád, amikor én tévedek.” Holló a hollónak… De Borkai csak „közép-ligás holló”, „a fideszes oligarchák közép-ligájába tartozik”, mint a videó közzétevője fogalmazott. Az ő kezét egyszer el fogják engedni: a piszkos pelenkától is meg kellett szabadulni, ugyebár. Majd őt is lerakják valahol az út szélén, ha már nagyon bűzlik. 
Legyen elég neki, hogy ő már bevonult a magyar alkotmányosság történetébe. Annak idején azért módosították az alaptörvényt, hogy polgármester lehessen: lerövidítették az összeférhetetlenségi időszakot, amelyben mint a honvédség volt tagja nem vállalhatott volna politikai funkciót. De a „Lex Borkai” semmi ahhoz képest, hogy Orbán – ahogy nevezte - új, 11. parancsolatot hirdetett meg a botrány előérzetében: „Ne mondj rosszat a fideszes társadra!” (Mindenki másra, amennyi csak belefér.) 
Rossznyelvek az új parancsolatot a Lex Borkai után „Szex Borkai”-ként aposztrofálják. Tévednek. Van itt sokkal nagyobb botrány a szex-ügyeknél, de még a drognál is. Ami Győrött a NER-maffia üzleteiből napvilágra került, az mintavétel uraink országos gyakorlatából. Talán Győrben nem voltak elég óvatosak. Ahogy egy bennfentes mondta az egyik lapnak: „Azt hitték, hogy tudnak repülni.” Nem mintha a hivalkodás, a nagyközönség hülyének nézése nem volna megint csak a rendszer általános jellemzője. Az végképp nem magánügy, honnan volt Borkainak pénze a sokmilliós mulatságokra. Igaz-e, hogy az egyik hölgy szolgálatait már korábban közpénzből leelőlegezték, amikor vállalkozásához többmilliós uniós támogatást irányítottak? Most ugyan kétségbeesett igyekezettel próbálják a győri botrányt Wittinghofról vagy a kispesti képviselőről készült felvétellel azonosítani, de Wittinghof botlásánál fel sem merült korrupciós gyanú, a kispesti polgármester pedig bejelentette: ha valóban a képviselő beszél a videón, nincs helye a közéletben. Ehhez képest – egyem a lelkét – épp a családpolitikáért felelős államtitkár asszony közölte: Borkai esetében „nem hinné, hogy a pártnak lenne feladata”. 
Hát nem is. Hiszen Borkai üzelmei csak abban különböznek a NER-elitétől, hogy ő lebukott. Tiborcz és Mészáros után ugyan mit mondhatna a Fidesz a hasonló családi-haveri szabadrablásról Győrben? Ahol Borkai kebelbarátja, (üzlettársa? részben strómanja?), az önkormányzat ügyvédje vette meg offshore cégháló útján azokat a földeket, amelyekről belső infók alapján tudta: az Audi ott fog terjeszkedni. Majd ugyanaz az önkormányzat átminősítette a területet, hogy az ügyvédék dupla-tripla áron adhassák tovább. Így vannak az országgal is: saját birtokukká tették, és most kényük-kedvük szerint átminősítik, polgárait alattvalóvá, a közvagyont magánvagyonná. Telik belőle, hogy ez a cégháló tartsa el havi egymilliós fizetéssel a polgármester 24 éves fiát. Naná, hogy az üzleti kapcsolatokban felmerül Tiborczék és Mészárosék neve is, de hát hol nem?
Olvassunk Petőfit: „Majd elfeledtem győri vitézségtek./ Mikor emeltek már emlékszobrot/ A sok hős lábnak…?” Speciel a testrészek közül most nem a láb játszotta a fő szerepet, szoboremelést ezért semmiképpen sem javaslok. De azt igen, hogy ne a választás után kapjunk a fejünkhöz: majd elfeledtem…. Mert nem csak Győrben vitézkednek. Lendvai Ildikó, volt országgyűlési képviselő 
Szerző
Lendvai Ildikó