A magánügy hete

Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (a hvg.hu riporterének a Borkai-botrányról), hogy „ez a Zsolt magánügye, és azt hiszem, a Zsolt erről részletesen beszélt is (…) én ezt ráhagynám.”

Ezzel szemben a tény az, hogy Zsolt nem beszélt erről részletesen, csak nagyon röviden, általánosságban, részletek nélkül. És bár Gulyás Gergelytől Novák Katalinig, valamint Szijjártóig mindenki magánügynek minősítette a történteket az Orbán által megelőlegezett „bajtársiasság” szellemében, a köz vagy felháborodva, vagy kajánul, vagy mentségeket keresve, de ügynek tartja. Így aztán közügy.

Azt is állította Szijjártó (ugyanott), hogy a magyar kormány azért blokkolta az Európai Unió Törökországot bíráló nyilatkozatának elfogadását, mert „a törökök azon dolgoznak”, hogy a náluk lévő 4 millió bevándorló, menekült visszatérhessen a hazájába.

Ezzel szemben a tény az, hogy a törökök nem „dolgoznak”, hanem háborút indítottak a szíriai kurdok ellen. És bár azzal az ürüggyel léptek akcióba, hogy így majd visszaküldhetik a menekültek egy részét Szíriába, az Európai Unió, valamint (eleinte Trump elnök kivételével) az amerikai politika is a kurdok elleni leszámolásnak tekinti a támadást, továbbá attól tart, hogy ismét százezrek lesznek kénytelenek elhagyni a lakóhelyüket. Lehet, hogy Orbánnak fontosabb Erdogan, mint az Európai Unió? De miért?

Azt állította Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője (a Magyar Hírlapnak adott interjújában arról, hogy a józsefvárosi ellenzék polgármesterjelöltje, Pikó András feljelenti őt), hogy „lebuktak, mártírkodtak és most fenyegetőznek.”

Ezzel szemben a tény az, hogy Pikóék nem buktak le, hiszen a rendőrség adatkezelési bűncselekmény hiányában megszüntette ellenük a nyomozást. Nem is mártírkodtak, csak felhívták a figyelmet arra, hogy a rendszerváltás óta még nem küldtek rendőröket egy kampánystábra. Végül nem is fenyegetőztek, csupán följelentést tesznek rágalmazóik ellen. Különben is: nem a Fidesz (vagy Orbán) szokta mondani, hogy ha nem tetszik valami, tegyenek följelentést? Oszt jó napot.

Azt állította Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára (Szegeden), hogy a magyar gazdaság növekedésének köszönhetően már harmadik éve részesülhetnek nyugdíjprémiumban az idősek: a juttatás idén minden eddiginél magasabb összegű lesz.

Ezzel szemben a tény az, hogy bár valóban harmadik éve ad a kormány nyugdíjprémiumot, a 2009-es törvény alapján már adhattak volna 2014-ben és 2015-ben is. A GDP ugyanis akkor 4,2, illetve 3,8 százalékkal emelkedett, ami meghaladta a törvényben előírt 3,5 százalékot. Csak hát 2014-ben az Orbán-kormány már túl volt a választásokon, 2015-ben meg nem volt semmilyen választás. Most viszont már hetek óta kampányolnak a nyugdíjprémiummal, ráadásul a tavalyinál is valamivel magasabb összeget ígérnek, holott a 2018-as 5,1 százalékos gazdasági növekedés magasabb volt, mint amekkora az idei lesz. Ja, hogy tavaly ősszel éppen nem volt választás? Ez a nyugdíjasok idei szerencséje és tavalyi pechje.