Jogállam, munkavállalói jogok, sztrájkjog, a legrosszabbul fizetett szociális dolgozók jogos követelései: a magyar közéleti szótárból lassan kikopó fogalmak. Ám amikor már éppen elveszítjük hitünk utolsó morzsáit, hogy ezekben a csupasz csonkra metszett demokratikus alapjogokban még van némi keringés, akkor jön valami, amitől újra életre kelnek, s a beléjük vetett bizodalmunk is feltámad. Elég ehhez egy bírósági végzés, ami a közszolgálatban dolgozók szakszervezete valamennyi kérését jogosnak, a sztrájk idején még elégséges szolgáltatások listáját – mint ami nem okoz súlyos hátrányt a gondozottaknak, de a fenntartókat mégis érzékenyen érinti – pontosnak, korrektnek mondja ki. A pénteki döntés azt mutatja, nemcsak az érdekvédőknél szakad el a cérna, egy ponton túl a jogászok sem viselik jól, ha a kormány nagyon hülyének nézi őket.
A közszolgák és az egyik szociális szakszervezet március közepére meghirdetett sztrájkja előtt egy nappal a humántárca ígért fűt-fát, csak hogy megbontsa a többi közszolgálati területen is meghirdetett munkabeszüntetés egységét, s el is érte, amit akart. Kis porhintés után azonban már a szakszervezeti levelekre sem válaszolt, így az érdekvédők beadták a bíróságra a sztrájk idején még elégséges szolgáltatások listáját. Az október 10-re meghirdetett akció előtt persze megint volt beszélgetés, és a kormány most is elérte, hogy a vasárnapi választás előtt ne a kiszolgáltatott százezrek és gondozóik bajairól szóljanak a hírek.
De itt a vége. A bíróság leírta, hány ponton jogi nonszensz, amit az államtitkárság művel. A szakszervezetek ugyanakkor felkészültek, minden állításukat és követelésüket paragrafusokkal támasztották alá, és ez meggyőzőbb, mint a ködösítő, számító ügyeskedés, a tárgyalópartnerek és a bíróság lenézése. Szóval van még itt keringés, van még a jogállamban élet!