Melyikre is szavaztunk? – kérdezte papa, kezében az utolsó előtti dobozos sörrel. Az ABC előtt osztotta tegnap az a kedves, szőke fiatalember, aki azzal az öltönyössel jött a faluba. Csak egy papírt kellett aláírnia, arra kapták a sört. Meg a krumplit. Vagy a krumplit az a másik hozta egy héttel korábban? A franc se emlékszik már erre. Hát a fideszesre – kiabált a mama a budiról. Arra, amelyik a krumplit osztotta pénteken. Az fideszes volt? – vakarta a fejét papa. Nekem azt mondta a Gál Józsi, hogy független. Hát független, persze, hogy független. Mint a Marton Feri, akire tíz éve kellett volna szavazni. A Feri? Hát az nem kommunista volt? Dehogynem. A Bogácsiné is megmondta, hogy hiába keresztelkedett ki az apja, az csak kommunista marad. De az is hozott krumplit, nem? Dehogy hozott, az csak lisztet hozott meg konzervet. Mondtuk is neki a Bogácsinéval, hogy na ebből aztán hogy főzzünk krumplilevest? Igazad van, emlékszem, az sólet volt. Nem volt az rossz. Hidegen ettük, mert akkor zárták el a gázt, és két napig fa sem volt. Emlékszel mama, de szép volt. Fiatalok voltunk. Na gyere ide. Ne izélj már, papa, mit akarsz, nem vagy te egy Borkai!
Egy ideig csendben ettek.
És melyik nyert? – kérdezte papa, kezében a veszélyesen fogyatkozó utolsó előtti dobozos sörrel. Mit tudom én. Nem mindegy? Mert ha a krumplis, akkor lesz közmunka hétfőn. Ezt ki mondta? A Jóska hallotta az öltönyöst, amikor osztották a sört. Hogy ha ők győznek, akkor lesz itt minden. Mi minden? Hát főleg közmunka. Meg talán megcsináltatják az utat a dögkútig. Azt a Marton Feri is megígérte, és lett belőle valami? De az meg kommunista volt, nem? Az. Legalábbis a Bogácsiné szerint. Viszont hozott krumplit. Dehogy hozott, tőle volt a sólet. Tényleg, már emlékszem.
Na most akkor melyik nyert? Bemegyek a tanácsra, és megkérdezem a Bogácsinét. Az biztosan tudja. Benne volt a bizottságban is. Melyik bizottságban? Hát amelyik számolta a szavazatokat. Hát azt már előtte összeszámolták, az öltönyös mondta, hogy ne aggódjunk, mert minden rendben lesz. Mondtam neki, hogy én nem aggódok, és szavazok arra, akire kell, csak legyen munka. Meg krumpli. Téged nem a krumpli érdekel, hanem a sör!
Egy kicsit megint ültek. A tévében ment a nagy ünneplés. Zsófi és Ticián 20 milliót nyert. Nagyon szerették ezt a műsort, mert a Zsófi pont úgy nézett ki, mint a Puporkáék lánya, a Mercedesz. Ezt mindig megállapították, és most örültek, hogy ez a lány nyert. Egy kicsit olyan volt, mintha valaki a faluból nyert volna. Pedig még soha senki nem nyert semmit a faluból. Illetve ez így nem igaz: a Balogh Feri nagyobbik fia, a kis Feri egyszer nyert valami versmondót a megyében, de csak egy oklevelet kapott.
Akkor három évig most nem osztanak semmit? – sóhajtott a papa, és felpattintotta az utolsó doboz sört. A Bogácsiné szerint még tél előtt lesz tüzelő. Vagy krumpli.
Kapcsolgattak egy kicsit. Az egyik csatornán egy csomó ismeretlen embert mutattak. Te papa, kik ezek? Pestiek. Nem mindegy? Na gyere, tegyük el magunkat. Holnap főzök levest.