A lengyel NER

Lengyelországban papírforma eredmény született. Jaroslaw Kaczynski nacionalista, populista pártja, a Jog és Igazságosság valamivel még jobban is szerepelt annál, ahogy azt a közvélemény-kutatók jelezték: biztos többséget szerzett mind a képviselőházban, mind a szenátusban. A választók nagy része ügyet sem vetett arra, hogy az Európai Unió szégyenpadra ültette Lengyelországot a demokráciaellenes intézkedések, elsődlegesen az úgynevezett igazságügyi reform miatt, amelynek lényege leszámolni azokkal a bírókkal, akik nem a kormánypárt hívei, megszüntetni a hatalmi ágak szétválasztását. A PiS viszont egy sor kedélyjavító intézkedést hozott, emelte a családi pótlék összegét, illetve kiterjesztette azt, és emelte a minimálbért. Kaczynski ígéreteiből a választási kampányban sem volt hiány.

A PiS mint a keresztény-konzervatív értékek egyedüli megtestesítője a kampányban emellett nekiment a melegeknek. Az itthon is jól ismert szólamok hangzottak el a menekültekről, az ellenzék becsmérlése mindennapos volt a közszolgálati médiában. A PiS Orbánék mintájára a társadalom minden szegmensére rá akarja tenni a kezét, s egyelőre nem látni, mikor kezdődik a rezsim hanyatlása. A lengyel NER ugyanis jól működik, az ellenzék nem egységes, s ez is megbosszulta magát a választás során.

Az idő azonban nem a PiS-nek dolgozik. A fiatalok körében egyre népszerűtlenebb a kormánypárt, és az ország gazdasági helyzete sem annyira rózsás, mint egy-két évvel ezelőtt, egyre inkább lelassul a gazdasági növekedés. Az osztogatásnak is vége szakad, ha az Európai Unió úgy dönt, hogy a jogállamisághoz kötik a támogatások kifizetését. Ez súlyos csapás lenne a rezsimnek, amely ennek egyik legnagyobb haszonélvezője volt.

Kaczynskiék tehát nyertek. Rendszerük csak akkor gyengülhet meg, ha az ottani ellenzék is felismeri: egységben az erő.