Amikor kirobbant a Borkai-botrány, összeültünk, s megbeszéltük, hogy lépni kellene valamit, nehogy ránk is boruljon a szarból, de Pestről az a válasz jött, nem kell foglalkozni vele, ez a győriek ügye, nekünk nem árthat semmit. Erre tessék, vasárnap egy olyan választókerületben veszítettem simán, melyet korábban kétszer meggyőző fölénnyel hoztam – ezt állította egy vesztes dunántúli fideszes képviselő.
A megkérdezett vidéki kormánypárti politikusok közül többen is azt mondták lapunknak, hogy a körzetüket járva észlelték, hogy ez a választás más lesz, mint a korábbiak 2006 ősze óta, de ilyen változásra nem számítottak.
– Az eddig bevált, bevett sémák szerint dolgoztunk, de a korábbiakhoz képest feleannyi aktivistával, ugyanis sokan elszivárogtak az elmúlt években – jegyezte meg egyik forrásunk. – Pedig korábban mindig figyelt az aktivistákra a központ, a munkájukért nemcsak egy közös vacsorát kaptak, mint tavaly a parlamenti voksolás után, hanem volt egyendzseki, esernyő, bulik, a csapatok vezetőit pedig meghívták az eredményváróra. Ahová legutóbb már csak a helyi fontos emberek mehettek, akik pedig végigdolgozták a kampányt, kaptak egy köszönőlevelet. A magam részéről nem is csodálom, hogy elkeseredtek vagy megsértődtek.
– Budapestről folyamatosan azzal jöttek, hogy az ellenzéki összefogást nem úgy kell számolni, hogy összeadjuk a benne szereplők támogatottságát, mert a felmérések szerint a jobbikosok nagy része nem fog a bakoldaliakra szavazni, hanem otthon marad – magyarázta egy fideszes politikus, aki az elmúlt öt évben egy dunántúli város frakcióvezetőjeként ült a testületben, ahová most be sem jutott. – A Facebook-bejegyzések alapján viszont mi nem ezt tapasztaltuk, és a kampányban is látszott, sokkal jobban érdeklődnek az emberek a választás iránt, mint korábban.
– Öt éve közel négyszázzal kevesebben szavaztak rám, akkor majdnem húsz százalékkal nyertem, most csaknem ugyanennyivel kikaptam – állította egy Fidesz-KDNP színeiben 13 évig városi képviselő forrásunk. – Három felmérés volt helyben augusztus közepétől a múlt hétig, s mindegyiken úgy 15 százalékkal alacsonyabb részvételi hajlandóságot mértek, mint a vasárnapi eredmény.
Egy másik városi fideszes arról beszélt, hogy a Borkai-ügy után sok szimpatizáns megkereste őket, s bár próbálták megnyugtatni őket, többen láthatóan elbizonytalanodtak.
– Szerintem nagyon rosszul kommunikálták a történteket a központban, az elhallgatás csak olaj volt a tűzre, hiszen így az emberek csak az ellenzéki portálokról kaptak tájékoztatást – vélekedett. – Meg is lett az eredménye, a 12 helyből eddig nyolc volt a mienk, most négy.
– Rutinból ment a kampány, pedig tudtuk, nálunk kiélezett lesz a verseny, hiszen legutóbb is meleg volt a pite – így egy kormánypárti városi képviselő, aki két ciklus után volt kénytelen elköszönni a testülettől. – Már a kezdet is nehéz volt, mert arról a két emberről, akit Pesten kiválasztottak polgármester-jelöltnek, hamar kiderült, hogy megosztják szavazóinkat. A kampányra is kevesebb pénz jutott végül, mint ígérték, és igazából országos húzónév sem jött el hozzánk, csak olyanok, akikről az átlagszavazó talán nem is hallott. Mari néninek semmit sem mond egy államtitkár neve. Látszott, hogy elsősorban Budapestre fókuszálnak, Tarlóst kellett nyomni, úgy tűnt, el sem tudják képzelni, hogy vidéken ki lehet kapni…
– Elpuhultunk. Elkényelmesedtünk. Elgőgösödtünk. Mondjam még? – így summázta egy jobboldali értelmiségi Egerben pártja és polgármestere vereségét. A kampányt közelebbről figyelő férfi szerint senki nem jelezte, hogy nagy a baj, de ha leültek volna gondolkodni egy kicsit, akkor maguktól is kitalálhatták volna: kevés lesz ugyanaz a mozgósítás, mint öt évvel ezelőtt, hisz a túloldalon nem szétaprózott, hanem összefogott ellenzék állt, ütőképes aktivista csapattal.
