A szívrohamok hátterében egy vérrög áll, amely elállja a véráram útját, ezért az érintett szövetben megszakad az oxigénellátás. Ennek következtében a szövet nagyon gyorsan elkezd elhalni. Az állatvilágban azonban számos élőlény van, amely meglehetősen jól reagál az oxigénhiányra. A kutatók azt vizsgálták, miért vezet az oxigénellátás megszakadása az emlősöknél olyan gyorsan szövetelhaláshoz.
Howard Riezman, a Genfi Egyetem tudósa és munkatársai azonban nem az emlősöknél, hanem a férgeknél bukkantak a megoldásra: egy speciális zsírmolekulára, vagyis lipidre, a deoxi-dihidro-ceramidra. Ennek mennyisége oxigénhiány esetében a szövetben veszélyes szintre emelkedik – közölték a kutatók a Nature Metabolism című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban.
A deoxi-dihidro-ceramid szerepének meghatározásához egy embereknél előforduló DNS-mutációt ültettek be férgeknek, amely ritka örökletes betegséget okoz. A mutáció megnövelte a deoxi-dihidro-ceramid mennyiségét és a férgeket erőteljesen érzékennyé tette az oxigénhiányra.
Ezen eredmények alapján Michel Ovize, a Lyoni Egyetem tudósa és munkatársai azt vizsgálták, hogy ezek a lipidek kiindulási pontot jelenthetnek-e egy terápiához. Röviddel a szívinfarktus előtt gátlóanyagot adtak be egereknek, amely megfékezte a ceramidok termelését. A kontrollcsoporttal összehasonlítva a gátlóanyagot kapott egerek 30 százalékkal kevesebb károsodást szenvedtek.
Az eredmények reményt jelenthetnek arra, hogy az infarktuson átesett páciensek esetében megfelelő terápiával csökkenthető lehet a károsodás mértéke.
A ceramidokhoz ugyanakkor más lipidek is tartoznak, amelyek fontos szerepet játszanak a szervezetben. Ezek nélkül például a bőr teljesen kiszáradna. Ezért a kutatók olyan gátlóanyag után kutatnak, amely sokkal célzottabban, csak a deoxi-dihidro-ceramid termelését gátolja. Ezzel csökkenthetők lehetnek a nemkívánatos mellékhatások – fejtette ki Thomas Hannich, a Genfi Egyetem tudósa.
