Falhoz nyomták, megbilincselték, majd félórán át üldögélt egy újpesti zárkában – gyakorlatilag a semmiért. Jogállamban nehezen elképzelhető és megmagyarázható történetet osztott meg a Népszavával Bálint, a fiatal költő és tanár, aki biztos benne, hogy rendőri túlkapás áldozata lett.
De térjünk vissza kezdetekhez: Bálint október 2-án reggel az újpesti vasútállomás felé sétált, hogy elérje a Solymárra tartó vonatot, bejusson munkahelyére, amikor elmondása szerint hirtelen rendőrautó fékezett mellette. Három rendőr pattant ki a kocsiból, és felszólították, hogy igazolja magát.
„Mivel semmit követtem el, nem állok körözés alatt, és tudomásom szerint lejárt a fokozott ellenőrzés időszaka is, megkérdeztem, miért van szükség az irataim átadására.”
– idézte fel az esetet a fiatal férfi. Bálint furcsának tartotta az eljárást, úgy tudta, hogy az intézkedő rendőrnek köteles azonosítania magát, elárulnia az intézkedés célját – állítása szerint egyik sem történt meg, ezért mobiljával videózni kezdte az eseményeket.
Meglátták a mobilt, bepöccentek
Ekkor kezdett eldurvulni a helyzet. „Mondták, hogy nincs jogom kamerázni őket, és ha nem teszek eleget felszólításnak, megbilincselnek – de reagálni sem volt időm, az egyik rendőr a falhoz nyomott, és kicsavarta a telefont a kezemből, ami közben kikapcsolódott.” A férfi ezután visszakapta a készüléket, de tényleg megbilincselték, rendőrautóba ültették, és a kerületi kapitányságra vitték: Bálint elmondása szerint az autóban és rendőrségen is videózott, amit a rendőrök újabb falhoz nyomással, kézcsavargatással toroltak meg; néhány felvételt azonban így is sikerült készítenie, amit eljuttatott szerkesztőségünkhöz.
Bálint filmezte, és kommentálta a folyamatot, felidézve az addig történteket. Végül elengedték őt, miután sikerült „azonosítani” az amúgy nem körözött, büntetlen előéletű férfit.
Az eljárás több szempontból is furcsának tűnt, ezért a BRFK-hoz fordultunk: tudtak az esetről, de több lényeges ponton is másként számoltak be róla, mint az előállított férfi.
Szerintük a rendőrök a 1994-es Rendőrségi törvény 29. § (1) a) pontja alapján jártak el – utóbbi egyfajta gumijogszabály, ami alapján gyakorlatilag bárkit igazoltatni lehet a közbiztonság és a bűnmegelőzés érdekében.
Állították, hogy a rendőrök már az eljárás elején közölték igazoltatásuk célját.
Az igazoltatás közbeni falhoz nyomást, bilincselést nem cáfolták, de szerintük erre szükség is volt, mert a személyazonosságát többszöri felszólítás után sem igazoló, ezzel szabálysértést elkövető Bálint el akart menni a helyszínről.
A kapitányságon szerintük már nem alkalmaztak testi kényszert a férfival szemben.
Hogy kinek van igaza, azt egyértelműen nem lehet megállapítani az ismert információk szerint: a lapunknak elküldött felvételeken nem látható tényleges erőszak, nem láttuk az intézkedés kezdetét sem, így egyelőre Bálint szavai állnak szemben három intézkedő rendőrével.
Beszédes viszont, hogy a kapitányságon készített videókon szereplő, a kamerázásról láthatóan tudó járőrök egyszer sem cáfolják a Bálint által elmondottakat, nem tagadják, hogy az irodában is falhoz lökték volna a férfit.
Ez sem arra utal, hogy az igazoltatott bármilyen tájékoztatást kapott volna az igazoltatás jogcíméről – ami viszont szabálytalan rendőri fellépésre utal.
„Azért, mert azt mondtuk” – ez nem törvényes jogcím
Túlzónak és jogsértőnek tartja a rendőri intézkedést a Magyar Helsinki Bizottság is, akikhez Bálint jogsegélyért fordult az atrocitás miatt. A szervezet ügyfelük engedélyével véleményezte az esetet a Népszava kérdésére. Mint írták, a rendőrök „a képek tanúsága szerint nem jártak el szabályosan. Főszabály szerint közölni kell az intézkedés okát, kivéve, ha az az eredményességét veszélyeztetné. Ok nélkül igazoltatni törvény szerint nem lehet, kell valami, ami megalapozza annak szükségességét” – írta válaszában a Helsinki Bizottság.
A bilincselést is egyértelműen túlkapásnak látják, hiszen a rendőri intézkedésnek arányosnak kell lennie, a legkisebb korlátozást okozva. Ráadásul, egy korábbi esetben jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy ha nincs a bilincselésre okot adó konkrét körülmény, akkor jogszerűtlen a bilincselés. Ami a videózást illeti, az Alkotmánybíróság pedig egyértelművé tette, hogy az intézkedő rendőrről készített felvétel nem jogsértő, sőt, nyilvánosságra hozása sem az, ha e tett közérdeket szolgál.
Menekült, és közben kamerázott?
Bálint testi kényszerrel történő visszatartása indokolt lett volna, ha valóban el akart volna menni az intézkedés helyszínéről – ha a bilincselés nem is, mert három rendőr valószínűleg enélkül is vissza tud tartani egy átlagos testalkatú férfit – ám a szökési kísérlet verziójának ellentmond, hogy a rendőrök meg akarták akadályozni a kamerázást.
A történtek miatt Bálint panaszt tett az Országos Rendőr-főkapitányság központi panaszirodájánál és a Független Rendészeti Panasztestületnél is. Abban bízik, hogy a környékbeli térfigyelő kamerák is rögzítették az incidenst, felvételeik pedig megerősítik álláspontját, ám helyzetét nem könnyíti meg, hogy kamerákat kezelő újpesti cég elmondása szerint csak a kerületi kapitányságnak adhatja ki a videókat – éppen annak a rendőri szervnek, ahol Bálintot megalázó körülmények között ellenőrizték.
A BRFK a Népszavának megerősítette, hogy az állampolgári panasz kivizsgálása már folyamatban van, de azt is hozzátették, hogy a rendőrök szintén feljelentést tettek az igazoltatás akadályozásával szabálysértést elkövető férfival szemben.
Hogy kinek van igaza, az vélhetően a bíróságon dől majd el, de a népítélet már megtörtént: miután Bálint nyilvános Facebook-oldalán számolt be a történtekről, az oldalt megrohanták a rendőrökkel szimpatizáló szélsőjobboldali trollok. Rohamukat előkészíthette a rendőrségi ügyekkel foglalkozó Zsaruellátó Facebook-oldal, ami a hasonló stílusú Felforgatás Zsarukönyv-oldalra hivatkozva gúnyos stílusban számolt be a Bálint esetéről.
– írták. A bejegyzést később eltávolították, de Bálint is törölte saját posztját, mert, mint mondta, rengeteg támadást kapott miatta.
