Miért indított offenzívát Törökország Szíriában?
Az offenzíva legfőbb célja, hogy biztosítsa a török határ biztonságát. Törökországnak és Szíriának nagyon hosszú, több mint 900 kilométeres közös határa van, de a hadművelet ennek csak egy 480 kilométeres szakaszát érinti. A másik oldalon a Demokratikus Unió Pártja (PYD) és annak fegyveres szárnya, a Kurd Népvédelmi Egységek (YPG) a nemzetközileg is terrorszervezetként számon tartott PKK (Kurdisztáni Munkáspárt) részei, amely több mint 40 ezer ember haláláért felelős Törökországban. A célunk tehát Észak-Szíria megtisztítása a terroristáktól, nem csupán a PKK-tól, de az ISIS-től is. Nem engedhetjük, hogy egy terrorista folyosó jöjjön létre a török határ mentén, hiszen az elmúlt években több mint száz támadás érte településeinket Szíriából. Háborúról ezért nem is beszélhetünk, csupán terrorellenes akcióról. Ennek célkeresztjében nem a kurdok állnak, ami azt illeti, éppen őket akarjuk megvédeni. Törökország máris több mint 300 ezer szíriai kurd menekültnek ad otthont, akik ebből a térségből menekültek el. A hadművelet végeztével ők visszatérhetnek szülőhazájukba.
Milyen bizonyítékaik vannak rá, hogy a PKK jelen van Szíriában?
Hadd mondjak egyetlen példát: mikor a török csapatok, és az általunk támogatott Szíriai Nemzeti Hadsereg behatoltak a YPG által uralt településekre, mindenütt Abullah Öcalan, a PKK bebörtönzött vezetőjének posztereivel találkoztak. Ugyanazokat a jelképeket, zászlókat használják, és végső soron ugyanannak a vezetésnek jelentenek. Az is tény, hogy a PYD-t a PKK hozta létre. Ez bevett taktikájuk: ahol kurd kisebbség él, ott más néven hozzák létre fiókszervezeteiket, mintha azok függetlenek lennének. A Kongresszus előtti meghallgatásán még a korábbi amerikai védelmi miniszter, Ashton Carter is elismerte, hogy a PYD és a PKK ugyanaz a szervezet.
Arról viszont nem volt vita, hogy az ISIS terrorszervezet, néhány évvel ezelőtt mégsem siettek a beavatkozással.
Nem ez az első török hadművelet Szíriában. Az Eufrátesz Pajzsa 2016-ban indult az ISIS ellen, akkor több mint háromezer harcosukkal végeztünk. Ebben a műveletben 70 török, és az akkori Szabad Szíriai Hadsereg 669 katonája is áldozatul esett. A második offenzíva, a 2018-as Olajág hadművelet során 4600 terroristát semlegesítettünk. Közben 61 török áldozta fel életét. Egyetlen másik ország sem vállalt ilyen áldozatot! A PYD azt állítja, hogy legyőzte az ISIS-t, de valójában a nemzetközi koalíció légi csapásai végezték el a munkát. Mi nem teszünk különbséget terroristák között.
A vádak szerint háborús bűncselekményeket, civilek elleni támadást, egy kurd politikus kivégzését is elkövették a törökök által vezetett offenzívában.
Az interneten számos felvételt felbukkant, de háborúban óvatosabban kellene kezelnünk ezek hitelességét! Mindent ellep ugyanis a propaganda és az álhírek. Ne higgyen mindennek, amit lát! Megjelentek például olyan képek, amelyeken síró asszonyok halott gyermekeket gyászoltak, de ezek valójában a jemeni háborúban készültek. Máskor egy 1983-as földrengés áldozatainak képeit mutatták be. Néhány videó pedig gyanúsan megrendezettnek tűnik. Tipikus terrorista taktika az is, hogy az amerikai csapatok közeléből tüzet nyitottak ránk, tudván, hogy nem fog késlekedni a válaszcsapás. Így próbálnak egymás ellen fordítani minket. Hasonló módon nem haboznak akár játszóterekről, iskolákból, kórházakból támadni. A hírszerzésünk viszont már alaposan felderítette a területeiket, és csak katonai célpontokat támad a hadseregünk. Nézze meg hogy nézett ki Rakka a nemzetközi koalíció bombázása után, és hogy néznek ki az általunk felszabadított települések! Nem szabad alábecsülni a PKK manipulációs képességeit! Ugyanakkor biztosíthatom, ha bármi igazság van ezekben a történetekben, akkor az ügyeket kivizsgálják, az elkövetőket felelősségre vonják, és megbüntetik.
Miért van az, hogy a török biztonsági aggályokat senki nem vitatja, az offenzívát viszont sokan bírálják?
Jó kérdés, erről alighanem őket kellene megkérdezni. Talán a régi gyarmatosító országoknak más terveik voltak a térségben. Emlékezzünk csak, hogy a korábbi amerikai adminisztrációk átrajzolták volna a Közel-Kelet teljes térképét. Aztán hova vezetett az úgynevezett arab tavasz? Csak káoszhoz. Szóval elképzelhető, hogy keresztül húztuk az elképzeléseiket. Azt is hangoztatni szokták, hogy ők törődnek a kurdokkal. Nos, több mint 300 ezer szíriai kurd menekült él jelenleg Törökországban. Akkor miért nem fogadják be őket? Ha annyira aggódnak a biztonságukért, miért nem fogadnak be egyetlen egyet sem? Minket leckéztetnek, közben ők maguk nem tesznek semmit. A fenyegető hangnem nem segít. Előbb nézzenek körül, hány civillel végeztek Gázában, az iraki háborúban, Afganisztánban!
Recep Tayyip Erdogan török elnök azt ígérte, kész kinyitni Európa kapuját a 3,6 millió törökországi menekült előtt, ha folytatódnak a bírálatok. Vegyük ezt fenyegetésnek?
Nem akarom kommentálni az elnök szavait, egyenesen beszélt. Reméljük, nem fajulnak idáig a dolgok. Nem ezt preferáljuk első sorban, ez inkább csak egy baráti figyelmeztetés volt. Az Európai Unió viszont nem tartotta be a nekünk adott szavát. 2016-ban kötöttünk egy megállapodást, amellyel lényegében megállítottuk az illegális migrációt. Cserébe 3+3 milliárd eurót ígértek a menekültek megsegítésére, amelynek még első felét sem kaptuk meg egészében. Ezen kívül szó volt az uniós csatlakozási folyamat újjáélesztéséről, új fejezetek megnyitásáról, vízummentes beutazásról, a vámunió modernizálásáról. Előrelépés nem történt. Közben viszont nem csak, hogy elvárják, hogy továbbra is viseljük a szíriai menekültek jelentette terhet, de még leckéztetnek is minket.
Mi a hosszú távú terv az elfoglalt területeken?
Az első két szíriai hadművelet után a helyiek visszatérhettek otthonaikba. Afrín például kurd többségű, így ott már ők, és nem az arabok vezetik a várost. A biztonság garantálása is az ő felelősségük. Ez a modell mintha lehet, de hosszú távú tervekről most még egyelőre korai beszélni. Egy ideig még biztosan maradunk, hiszen nem csupán a biztonságot kell biztosítani, de újjá is kell építeni a területeket. Erre pedig csak mi vagyunk képesek, a másik két területen például már számos kórházat, iskolát, sőt stadiont is építettünk. Nyilvánvalóan minden a politikai megoldástól függ, Szíriának egy demokratikusabb országgá kell válnia, ahol minden népcsoport képviseltetheti magát. A legfőbb feladat most a stabilitás és béke megteremtése.
