Szó szerint a semmi közepén, nem messze a török-szír határtól, valahol a kopár félsivatag peremén magasodik a Göbekli Tepe, azaz a Pocakos Domb. A legközelebbi lakott településtől, Sanliurfától – az egykori Edessza – jó 15 kilométerre hullámzó magaslatokon még a szárazságtűrő olajfa is nehezen ereszt gyökeret, nyáron semmi nem kínál árnyékot a perzselő napsütéstől. Itt nem termesztenek növényeket, és nem legelnek állatok. Csak csend van, nyugalom és forróság. És itt kezdődött a történelem.
A helyszínen már az 1960-as években is kutakodtak a Chicagói Egyetem régészei, ám a felszínes vizsgálatokból arra a következtetésre jutottak, hogy a sziklatörmelékekkel teleszórt Isten háta mögötti terület alighanem bizánci katonai telephely volt, az előbukkanó mészkőtömbök pedig sírkőtöredékek lehettek. Bő három évtizedig a környék felé sem nézett senki, mígnem 1994-ben a Dél-Kelet-Törökországban kutató német Klaus Schmidt kezébe nem akadtak az amerikai kollégák leírásai. A Német Régészeti Intézet tudósa gyanút fogott, a helyszínre érve pedig azonnal világos lett számára, hogy a vártnál sokkal jelentősebb leletekre talált.
A föld kőből épített körgyűrűket rejtett, némelyiket óriási, ötméter magas, nagyjából 15 tonna súlyú T-alakú kőoszlopok keretezik, oldalaikon különféle állatok faragásaival. A kormeghatározásból kiderült, hogy az építmény a bizáncinál sokkalta régebbi: az első köröket a kőkorszakban, körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt (tehát jó hét évezreddel a Kheopsz-piramis előtt) emelhették. Hogy pontosan mi lehetett a céljuk, arról még megoszlik a történészek véleménye. A legvalószínűbb, hogy egyfajta szent helyként használták, tehát ez lehetett az emberiség eddig ismert legelső temploma. Erre utal az is, hogy a környéken nem találtak lakóhelyekre utaló nyomokat, például szállás, tűz vagy víz jeleit. Ide csak kultikus alkalmakkor, imádkozni, szertartásokat bemutatni járhattak a kőkorszaki emberek, még a köveket is viszonylag messziről hordták fel.
Az azóta elhunyt Schmidt szerint a 12 ezer éves szent hely nem csak rendkívüli kora miatt jelentős, de a történészek elméleteit is felülírta. A felfedezésig ugyanis úgy vélték, hogy a földművelés kialakulása, a letelepedés az első lépés egy civilizáció megszületéséhez, és effajta építmények létrehozásához. A német régész viszont úgy gondolta, a Göbekli Tepe azt bizonyítja, hogy a folyamat fordított lehetett: a gyűjtögető, vadászó népek kultikus helyet építettek, amihez el kellett látni a munkásokat, papokat, ráadásul a zarándoklat miatt túl messzire vándorolni sem lehetett, és ez vezetett el a letelepedéshez és a földműveléshez, így végső soron a civilizációk születéséhez. A tudományos vita még nem eldöntött - sokak szerint nem lehet általános modellt felállítani –, ám a vizsgálatok alapján a környéknek még alig néhány százalékát tárták fel, így a föld még számos választ rejthet. Az ásatások folyamatosak, ám a Göbekli Tepe a nagyközönség előtt is nyitva áll. A domb lábánál modern élményközpont várja a látogatót, a legfőbb körgyűrű fölé pedig óriási sátrat emeltek, amely nem csak az időjárás viszontagságaitól véd, de árnyékot is kínál.
Sanliurfa nem csak a civilizációk, de az ábrahámi vallások bölcsője is. A várost a Próféták Városának is nevezik, mert számos próféta megfordult a településen. Elsőként is a zsidó, a keresztény és az iszlám vallásban egyaránt tisztelt Ábrahám, aki a leírások szerint itt nőtt fel. A muszlimok úgy tartják, miután Ábrahám bálványokat tört össze, és ezért Nimród király halálra ítélte, a mai sanliurfai vár magasából vetették le a tűzbe, amit azonban Isten vízzé, a farönköket halakká változtatta. Erre emlékezve a helyen, ahol több mint négyezer évvel ezelőtt a tűz lobogott, ma a Balikli Göl, azaz a Halastó hullámzik, partján az 1211-ben épült csodálatos Halil-ur-Rahman mecsettel. A közelben zarándokhelyként rengetegen keresik fel azt a szűk és egyszerű barlangot is, ahol állítólag Ábrahám éveken keresztül bujdokolt. A város másik részén, de egy ugyanolyan barlangban pedig a hagyomány szerint Jób próféta húzta meg magát. A történet szerint Jóbot Isten számos csapással sújtotta, elvesztette vagyonát és egészségét is, ám az átélt kínok ellenére sem tört meg. Erős hitéért végül a „türelmes Jób” is elnyerte jutalmát, egykori szegényes lakhelyét pedig ma hívők ezrei keresik fel.
Akár a fa évgyűrűi, a sanliurfai föld rétegei is minden korból más, páratlan történelmi emlékeket tárnak elénk. Gigászi múzeumában a kőkorszaktól a római provinciák időszakán át a kereszténység hódításán keresztül az iszlám térnyeréséig végigkövethetjük az ősi település történetét. Egy csatornaépítés során még egy ókori villa is előkerült, melyet épségben marad kivételes mozaikjai fölött magunk is bejárhatunk.
Sanliurfa ugyan mára kétmilliós nagyvárossá hízott, ám bazárjaival, mecsetjeivel, a parázson sülő hús és enyhén csípős paprika illatával belengett utcáival nem is emlékeztet egy nyüzsgő metropoliszra. Az emberek többsége még török viszonylatban is konzervatív, de rendkívül vendégszerető és barátságos. A történelem, a vallások, a hagyományos török konyha szerelmeseinek kihagyhatatlan élmény. És még a tenger sincs túl messze.
