Viktor és Lajos

A Bukarestet és Budapestet eleve tévesztő nagyvilágnak ezentúl még inkább meggyűlik a baja a két renitens fővárossal. Ugyanis ha első nekifutásra nem is, másodikra vélhetően megalakul a bukaresti Orban-kormány. Ehhez kétszer tíz nap áll rendelkezésére a román Nemzeti Liberális Párt elnökének, Ludovic Orbannak.

A kijelölt román kormányfő nyilvánvaló magyar származása és a magyar miniszterelnökkel azonos vezetékneve ellenére a bukaresti Orban-kormány aligha hoz majd olvadást az egyre feszültebb magyar-román államközi kapcsolatokban. Nem attól kell tartania Budapestnek, hogy a román liberálisok a demokrácia bajnokaiként, a jogállam védelmezőiként skandináv mintára szállnak majd szembe a magyar illiberális ámokfutással, hiszen a Fidesz néppárti tagságáról való szavazás előtt is az utolsó percig „gondolkodott” a bukaresti Orban vezette PNL. (Amely ugyanúgy hátat fordított egykori pártcsaládjának, és átült az Európai Néppártba, mint korábban a Fidesz.)

Inkább a romániai magyarság helyzete és a magyar kormány támogatáspolitikája lesz az, ami továbbra is gondot okozhat majd Budapest és Bukarest viszonyában. A PNL ugyanis az utóbbi időben igencsak igyekszik bizonyítani makulátlan románságát. A párt vezetője ugyanis a magyar apától származó Ludovic Orban (aki akár Orbán Lajos is lehetne), korábbi elnöke, elsődleges arca pedig mindmáig Nagyszeben egykori szász polgármestere, az a Klaus Johannis államfő, aki mielőtt román liberális politikus lett volna, a Romániai Német Demokrata Fórum elnökeként vált ismertté. Mindketten élen jártak a romániai kisebbségi helyzet példásnak minősítésében és a magyar autonómiatörekvések miatti aggodalom hangoztatásában, mint ahogy az RMDSZ által nagy nehezen kiharcolt kisebbségi jogok megtorpedózásában is.

A nemzetiségi hovatartozás nyilván szabad választás kérdése jobb helyeken, de ahol ezt ennyire látványosan bizonyítani kell, ott bizony nem kis kellemetlenséget okozhat. Főleg akkor, ha a másik oldalon az „egy vérből valók vagyunk” alapállás a meghatározó.