Erőműviszonyok

Fogadjunk, nekem lesz igazam! - vágott vissza Áder János a vízválságról szóló budapesti világtalálkozó sajtótájékoztatóján a Népszava azon kérdésére, hogy miért várja 2030-ig a Mátrai Erőműben zajló széntüzelés megszűntét, miközben az Orbán-kormány ezt, ha zavartan is, de cáfolja. A kesztyűt már csak azért sem vettem fel, mert egyelőre kevéssé látom át, mi zajlik Magyarország második legfontosabb, a helyi lignit elégetése folytán igencsak légszennyező áramtermelője körül.

Az egységet három éve a kormányfői strómanként elkönyvelt Mészáros Lőrinc vette meg az 1995-ös privatizációk óta bent lévő német RWE-től. Miközben a cég évtizedekig dédelgette egy újabb szénblokk tervét, ezt az aktuális kormányok rendre elsüllyesztették. A rejtélyeskedő Orbán-kabinet változatlanul elvárja, hogy a telephely több ezer bányásznak munkát biztosítson. A kormányközelbe került társaság erre együttműködő, de vérszegény, napelemekről, biomasszáról és hasonlókról szőtt terveket ismertetett. Ezzel ugyan megcélozható a jelenlegi termelés, de a néhány tucat fős üzemeltetői szükséglet aligha elégíti ki a foglalkoztatási elvárásokat.

Orbán Viktor jóbarátja mintha már vakarózna, hogy ő nem ilyen lovat akart. Így itt is inkább az állami vértesi szénerőmű Orbán-kormány általi, szociálisan kevéssé érzékeny bezárása ismétlődhet meg. (Ezek szerint nemcsak állami, de haveri kezekben is összeomlik egy szakmai multi által évtizedekig nyereséggel működtetett, stratégiai termelő.) Ilyenkor megy az előszobázás, hogy mentsük meg, mégis csak a mi kutyánk kölyke, meg ilyenek. A vonatkozó kérdéseket a hatalom komoly kiállású szereplői szokás szerint infantilizmusba hajló válaszokkal ütik el.

És hogy ennek mi köze a vízügyi világtalálkozón is részletesen bemutatott éghajlati katasztrófához?

Több is, mint gondolnánk.