Szelestey Lajos;
külföldi sajtó;Szabad szemmel;
2019-10-18 07:31:20
Szabad szemmel: lélektanilag nagy lökést ad az ellenzéknek, hogy a Fidesz kénytelen lemondani a fővárosról
Nemzetközi sajtószemle, 2019. október 18.
Karácsony Gergely bizonyítani kívánja, hogy Magyarország nem csupán a szélsőjobbos miniszterelnököt jelenti. Az új főpolgármester az interjúban elmondta: a választás szétrombolta a mítoszt, mármint hogy Orbán legyőzhetetlen volna, és ez igen fontos az egész ország számára. Beszélt arról is, hogy szoros együttműködésre készül liberális varsói kollégájával, de másokkal is a térségben, hogy közösen ellensúlyozzák a magyar és a lengyel vezetés Brüsszel-ellenes politikáját. Igen sajnálatosnak nevezte, hogy a két kormány eltávolodik az EU magjától, noha a régiónak az volna az elemi érdeke, hogy ne alakuljon ki kétsebességes Európa.
Karácsony kitért arra, hogy nem tudja megváltoztatni a jogszabályt, amely miatt a CEU távozásra kényszerült, ám biztosítani kívánja az egyetemet, hogy azt a város szívesen látja. Egyben javasolni kíván egy új tudományos akadémiát, amely éppen erre az intézményre alapozva végezné munkáját a kutatás és az innováció területén. A kompromisszumok embereként majd meglátja, lehet-e együttműködni a kormánnyal, de neki az jutott, hogy harcoljon a békéért. Az értékekből azonban nem enged, és ha a Fidesz konfrontációt akar, akkor ő kész felvenni a kesztyűt.
Legelső feladatai között javítani akarja a szociális hálót az alacsony keresetű családok számára, több pénzt ad a hajléktalan szállóknak és javítani igyekszik a tömegközlekedés minőségén. A lap a hivatalos győzelmi jelentésekkel ellentétben úgy véli: az, hogy a Fidesz kénytelen lemondani a fővárosról, lélektanilag nagy lökést ad az ellenzéknek. A főpolgármester szerint a győzelemben nagy szerepet játszott, hogy Budapesten egészen mások a sajtóviszonyok, ez segített lyukra futtatni a kormányzati propagandát.
Vasárnap nagyjából Magyarországon is ugyanaz történt, mint korábban Törökországban: az autoriter vezető elvesztette a fővárost és emellett még egy sor más fontos településről is le kell mondania. A legtöbb kisváros és falu viszont a kormánypárt kezében marad. Nem valószínű, hogy Orbán követné Erdogan példáját, és új választást kényszerítene ki Budapesten. De a vereség megingatja a körülötte kialakult hitet, hogy egyszerűen legyőzhetetlen, aki jóformán tetszése szerint győzött az elmúlt 10 évben. A hatalom napjainkban azt a szinte egypártrendszert jelenti, amelyet a miniszterelnök alakított ki, megváltoztatva az alaptörvényt és a választási szabályokat, továbbá saját embereit állítva a legfőbb posztokra. Amit ő a Fidesz közösségének titulál, ellenben az ellenzék fideszes maffiának nevez, azt a vakhűség, az Orbán által létrehozott személyi kultusz, valamint a kedvező gazdasági helyzet és az alacsony adószint tartja össze. Ám Budapesten ennyi nem elég.
A miniszterelnök környezetéből sokan önhittek, ami társul még az elit egy részének élvhajhász életmódjával, és ez a jelek szerint elriasztotta a hagyományos, jobboldali szavazókat. Nagy visszhangot keltett a Borkai-féle orgia, de csak a városokban, mert ott még sokan követik a független sajtót. Azon kívül Orbán éppen Európát járta és távollétében a párt nem tudta helyesen felmérni a botrány hatását. Az eredmény azonban valószínűleg a fővároson túl is megmutatkozott. Azt jelzi, hogy még a nagy embert is meg lehet verni, éspedig összefogással. Virág Andrea a Republikon Intézettől úgy ítéli meg, hogy a Fidesz kénytelen most már egy egészen más országgal szembesülni. Hiszen az ellenzék a jövőben jobban tud kommunikálni a szavazópolgárokkal.
Orbán számára pedig az a dilemma, hogy ha megbünteti a hűtlen városokat, akkor ily módon nagy számban elidegenítheti az ott élő Fidesz-híveket. Ha viszont valóban az együttműködés mellett dönt, akkor az árt a harcias stílusának, pedig az idáig rendkívül fontos hatalma bebetonozására. A politikus alatt Magyarország az európai illiberális nacionalisták kísérleti műhelye lett, a rajongók folyamatosan látogatták. Ám Budapest a jövőben találkozó hely lehet azok számára, akik ellenpólust keresnek az orbáni populizmussal szemben. De ahhoz még nagyon sok minden szükséges, hogy a Fidesz veszítsen 3 év múlva.
FAZ
Szex, kábítószer és korrupció – így vezeti be a konzervatív lap, hogy a magyar ellenzék látványos sikert aratott a Fidesz fölött. Ám azt még nem tudja megmondani, hogy csupán kisiklásról van-e szó, vagy netán tartósan meggyengült az idáig támadhatatlannak tűnő miniszterelnök. Érvek vannak mindkét eshetőség mellett. A legfontosabb, hogy Tarlós alulmaradt Karácsonnyal szemben, pedig ő még a saját táboron kívül is tekintélyt élvezett. Országosan persze más a kép: hatalom közeli szakértők úgy számolnak, hogy 1,8 millióan voksoltak a kormánypártra, és csupán 1,36 millióan az ellenzéki szövetségre.
Az eredményben bizonyosan közrejátszott az orgia, amelyet a győri polgármester olyan üzleti partnerekkel szervezett, akik, ha minden igaz, tisztességtelen ingatlanügyletekből milliós nyereségre tettek szert a város, illetve az Audi kárára. Mráz Ágoston Sámuel, a kormányhoz közelálló Nézőpont Intézet vezetője úgy látja, hogy a botrány távol tartotta a fideszes szavazók egy részét, viszont az ellenzéket feltüzelte, de nem a korrupciós vádak miatt. A pornófelvételek védhetetlennek bizonyultak.
Krekó Péter, a Political Capital igazgatója nagy hibának tekinti, hogy a Fidesz nem határolódott el azonnal Borkaitól. Ráadásul a döntést személyesen Orbán hozta meg, szemben tanácsadóinak véleményével. Innentől kezdve pedig oda van a mítosz, hogy a politikus tévedhetetlen. Meg az is, hogy a Fidesz verhetetlen. És mindkettő igen komoly lélektani következményeket von maga után.
Mindkét szakember utal ugyanakkor arra, hogy a kormánypárt vidéken megerősödött, Krekó szerint részben az ott élők konzervatív beállítottsága, részben a Fidesz tájékoztatási monopolhelyzete folytán. És akkor ott vannak még a helyi, félfeudális függésviszonyok. Arra is rámutat, hogy az üzenet az a Nyugat számára: nem tart örökké az orbáni rendszer. Ennélfogva Németországnak érdemes felülvizsgálnia azt, ami nemrégiben megindult, hogy ti. közeledjen a magyar kormányhoz. Mráz ezzel szemben azt mondja, hogy ha az eredményt átszámítjuk országos választásra, akkor a miniszterelnök csaknem kétharmadot ért volna el.
Karácsony Gergely személyében új, tündöklő látomás bukkant fel Orbán, Kaczynski és Babis Közép-Európájában mindazok számára, akik továbbra is rokonszenveznek az olyasmivel, mint a jogállam, átláthatóság, sajtószabadság és humános, európai menedékpolitika. A politikus egy olyan ország fővárosában tudott nyerni, amelynek kormánya és polgársága alig-alig tudta elkerülni, hogy viszonya ne jusson töréspontig az uniós értékközösséggel. A miniszterelnök teleaggatta az országot az illiberális demokrácia címkéjével, ám most kiemelkedett egy szilárd, baloldali-zöld sziget, de a Fidesz más városokban is elvesztette a többséget. Karácsonyra a hivatalos propaganda gépezet azt a szokásos hazugságot zúdította, hogy összeesküszik Brüsszellel és muzulmán migránsok behozatalával a felismerhetetlenségig meg akarja változtatni a szép, keresztény Magyarországot.
Hogy le tudja pattintani ezeket a rágalmakat, ahhoz a politikusnak segítségére voltak a Fidesz olyan önleleplezései, mint a Borkai-videó. Annak nyomán országszerte olyan kérdések merültek fel, amelyeket a nemzeti-konzervatív kormánypárt nemigen tudott megválaszolni az ideológiailag nem annyi biztos választók számára. Karácsony sokak szemében a Fidesz elit ellentettjét testesíti meg. Felismerte, hogy Orbán uralma javarészt az „oszd meg és uralkodj” elvére épül. A derűlátók most ujjonganak, hogy a budapesti siker megadja a kezdőlökést a 2022-es parlamenti választásokhoz. A pesszimisták ezzel szemben emlékeztetnek arra, hogy a lengyel ellenzék tavaly hiába szerezte meg Varsót, a PiS most vasárnap simán besöpörte az abszolút többséget. Az biztos azonban, hogy a Párbeszéd elnöke repedést idézett elő az orbáni rendszeren, de hogy utóbbit le lehessen rombolni, az még messze van.
„Magyarországnak fegyvert kell alkalmaznia a déli határon, hogy megvédje az unió határait, ha Törökország beváltja a fenyegetést és valóban felhúzza a sorompókat a menekültek előtt a Balkánon át Európa felé”. A hírügynökség ezt a kitételt tartja a legfontosabbnak abból az interjúból, amelyet Orbán Viktor a Hír TV-nek adott. Mit mondta, a következő hetek majd eldöntik, hogy a török fél mit tesz ezekkel az emberekkel, de ha az EU felé tereli őket, akkor nagy tömegekben érkeznek majd a magyar határra. A politikus szerint jelenleg nagyjából 90 ezer migráns vesztegel a Balkánon, ám ha további százezrek csatlakoznak hozzájuk, akkor elkerülhetetlen lesz, hogy a magyar kormány ne vesse be a fegyvereket, de a politikus nem kívánja senkinek sem, hogy ehhez a megoldáshoz kelljen folyamodni.
A jelentés hozzáteszi, hogy a nacionalista magyar vezetés, amely gyakran összecsap Brüsszellel a menedékpolitika kapcsán, szoros viszonyt alakított ki Törökországgal, Kínával és több volt szovjet közép-ázsiai köztársasággal. Erdogan a jövő hónapban Budapestre látogat.
Az elemzés azt hangsúlyozza, hogy az amerikai elnök a populisták forgatókönyvét használja, amikor saját érdekében használja az állami intézményeket és bűnbakokat keres a társadalom problémáira, ám a demokratikus intézményeknek korlátok között kell tartaniuk Trumpot. Mindenesetre az USA-ban veszélyben van a demokrácia, mert a politikus autokrataként viselkedik és fokozza a támadást a fékek- és ellensúlyok ellen. A diktátorok folyamatosan paranoid állapotban vannak, mert úgy vélik, hogy veszély leselkedik hatalmukra, ezért nekirontanak azoknak az intézményeknek, amelyeket nem tartanak kézben. Ahogy a Kongresszus és az igazságszolgáltatás próbálja felelősségre vonni, Trump úgy bukik ki még jobban, és okoz további károkat a jogállamnak.
A tekintélyelvű politikusok a történelem során mindig megtalálták a képzelt ellenséget. Az autokrata Orbán Viktor például rágalomhadjáratot folytat az emberbarát Soros György ellen, amiért az támogatja szülőhazájában a demokráciát. A kormányfő egyben ily módon igyekszik igazolni a még több illiberális politikát, hogy „megmentse az országot” a pénzembertől és a többiektől, akik pártolják a bevándorlást. Az ilyen vezetők gyakorta úgy gondolják, hogy semmi különbség sincs az ő és az állam érdekei között, ezért a kormány eszközeit kiaknázva védik meg magukat – a nép rovására. Lopják a közpénzt, ellenzékieket záratnak be, meghamisítják a választásokat, büntetik az elégedetlenséget, a sajtót propaganda célokból vetik be.
Erőt alkalmaznak saját nemzetük ellen. Egyelőre nehezen lehet csak elképzelni, hogy az amerikai hadsereg Trump utasítására a nép ellen forduljon, de az elnök már kivezényelte az egységeket a határra a bevándorlók miatt. A politikus azt állítja, hogy az államapparátus titokban ellene szervezkedik ,a „mély állam” részeként meg akarja hiúsítani a közakaratot, amit természetesen ő testesít meg. Csakhogy ezek az emberek hazafiak, akik az alkotmányra esküdtek fel és nem Trumpra. Ő viszont megpróbálja eltitkolni pénzügyeit a nyilvánosság elől és hivatalát személyes meggazdagodásra próbálja felhasználni. A sajtó csak a dolgát végzi, amikor feltárja a visszaéléseket.
Minél tovább tartják kézben a gyeplőt az autokraták, annál több intézmény kerül veszélybe, mivel a vezér próbálja azokat átalakítani, hogy elérje személyes céljait. Magyarországon Orbán és szövetségesei már lerombolták a demokratikus szerkezetet, a többi közt a bíróságok átalakításával és az alaptörvény átírásával. Nagy igazság, hogy a(z amerikai) demokrácia csak olyan erős, mint az intézményei, ezért meg kell erősíteni azokat.
A lap elsőszámú vezércikkírója bízik abban, hogy a politika kezelni tudja az egyre nagyobb társadalmi egyenlőtlenségeket, így helyre áll a bizalom a tőkés rend iránt. Simon Nixon úgy látja, hogy napjainkban két irányzatot lehet megfigyelni: egyfelől egyértelműen rosszabbra fordult a világgazdaság helyzete, másfelől viszont mind rosszabbul áll a populista pártok szénája. Orbán Viktor például súlyos veszteségeket volt elkönyvelni a helyi választáson. A populizmus részben azért törhetett előre, mert a pénzügyi válság gazdasági, szociális és politikai feszültségeket okozott. Ez pedig táplálta a tömeges elégedetlenséget az elittel szemben, fokozta a gyanút a globalizációval iránt és felkorbácsolta az ellenségességet az idegenekkel szemben. Ebből azután az következett, hogy újból megerősödött a nacionalista populizmus.
Ám a szavazók napjainkban észlelhetik, hová vezet az ilyesfajta politika. Nem orvosolja a nagy gondokat, csak súlyosbítja azokat. De lehet, hogy a populista hullám éppen azért csitul, mert tanul a brit nehézségekből. Európában a legérdesebb politikai fejlemény az mostanában, hogy mennyire népszerűek lettek a zöld pártok. És lehet, hogy elképzeléseik hosszú távon kedveznek a világgazdaságnak, mert pl. a pénzügyi és technológiai monopóliumok felszámolása nagyobb versenyt, termelékenységet és több beruházást eredményez. Azon kívül többet kell költeni az infrastruktúrára és az oktatásra, mert enélkül távlataiban visszaesik a termelékenység.
Nagy-Britanniában szinte egyidejűleg négy szakkönyv is megjelent 1989 széttört álmairól, vagyis arról, hogy miként ment át a liberális idealizmus szemellenzős nacionalizmusba a többi közt Közép- és Kelet-Európában. A térségben hemzsegnek a nacionalisták és a populisták, akiknek édeskevés közük van a 30 évvel ezelőtti felvilágosult liberális forradalmárokhoz. A legriasztóbb azonban mégis talán az, hogy úgy tűnik: nagy bajban van maga a Nyugat is, Trump, az EU belső gondjai, de legfőbbképpen amiatt, hogy már nem teljesíti a millióknak tett ígéreteit.
Az egyik kötetben, „A fény, amely kihunyt”-ban, Ivan Krasztev, a jeles bolgár politológus és Stephen Holmes, a New Yorki Egyetemről azt veszi sorra, mi sikeredett félre a rendszerváltás után, mind Nyugaton, mind Keleten. Tehát hogy a nacionalizmus miként reagált az átfogó demokratikus változásokra, és saját önteltsége, illetve nagyképűsége folytán miért volt kudarca ítélve a nyugati liberalizmus. Mert pontosan ez utóbbi váltott ki ellenhatást elsősorban az új keleti demokráciákban, de nyugaton is.
A szerzők, akiket nem lehet Orbán Viktor csodálóinak nevezni, azt írják, az illiberális miniszterelnök lehetetlenné tette, hogy nyilvános vizsgálat induljon a választási rendszer manipulálása és a mindent behálózó, bennfentes korrupció ügyében. És nemigen lehet feltételezni, hogy kudarcot vallana ez a törekvése. A magyar ellenzék nyert ugyan vasárnap, ám a lengyel Jog és Igazságosságot újraválasztották. A lényeg azonban az, hogy nem a liberális modell sült fel a 11 évvel ezelőtti pénzügyi válság miatt, hanem hogy teljesen reménytelen volt azt várni, hogy ezek az országok feladják azt a radikális etnikai nacionalizmust, amit Nyugat-Németország karolt fel 1945 után.
Igencsak hasonló az amerikai és a kelet-európai populizmus, amennyiben mindkettő megveti az elitet és gyűlöli a migránsokat, illetve fél tőlük. Trump azonban más, mint Orbán, mert az írástudatlanságig értelmiség-ellenes. A könyv végkövetkeztetése azonban az, hogy a reakciós tekintélyelvűség és nativizmus nem uralkodik el a Földön, mert a sokat kárhoztatott liberalizmus feladja hegemonisztikus törekvéseit és továbbra is a század uralkodó eszméje lesz. Csak kemény munka és önkritika szükséges, hogy kijavítsa az eltelt 30 éve hibáit.