Fürdősapka kötelező!

Publikálás dátuma
2019.10.20. 12:19

Fotó: Csillaghegyi Fürdő
Az egyik legrégebbi és legnagyobb alapterületű strand természeti környezete egyike a legszebbeknek Budapesten. Az más kérdés, hogy ezekkel a páratlan környezeti adottságokkal nemigen élt a tulajdonos főváros.
Sokaknak a csillaghegyi strand úgy él az emlékezetében, hogy itt lehetett úszkálni Budapest leghidegebb (21-22 fokos) vizű medencéjében. De az is sokakat izgalomba hozott – az ifjúságot legfőképpen –, hogy az óbudai Róka-hegyre felkúszó pázsiton, a lépcsőzetesen kialakított park takarásában, a nudisták is kikapcsolódást találtak egykor. S bár a strand működtetése évek óta nem volt gazdaságos, és a bezárás gondolata is felmerült, most mégis csoda történt: felújították, és egy esztendeje, immáron régi nevét visszavéve, Árpád Forrásfürdőként 600 fős befogadóképessággel működik tovább. Kár lett volna érte, hiszen az egyik legrégebbi és legnagyobb alapterületű strand természeti környezete egyike a legszebbeknek Budapesten. Az más kérdés, hogy ezekkel a páratlan környezeti adottságokkal nemigen élt a tulajdonos főváros. Az Árpád elnevezés korántsem a véletlen műve, hiszen régóta így nevezik a fürdőt tápláló bő forrást. A honfoglaló fejedelemről az a legenda terjeng, hogy valahol Óbuda térségében temették el. A beruházás átadási határidejét alaposan elvétette a múlt vasárnap megbukott városvezetés. Az időpontot eddig négyszer kellett módosítani. Tarlós István volt főpolgármester és Varga Mihály pénzügyminiszter (még nemzetgazdasági miniszterként) mint a városrész országgyűlési képviselője, 2017 februárjában az alapkőletételkor nyolc hónapot ígért. (A három hónapos „régészeti szünetre” természetesen aligha számíthattak a beruházók.) A csúszásért a kivitelező Kalotherm Zrt. tulajdonosa az építőipari szakmunkáshiányt okolta, amit – a hírek szerint – egyharmadrészt a határon túlról érkezett munkavállalókkal igyekeztek feloldani. A tetemes késedelemben közrejátszhatott az is, hogy a külföldiek felkészültségével nem voltak elégedettek, pedig összességében még drágábbak is voltak, mint a hazai kollégáik.
Hiteles dokumentumok bizonyítják, hogy már a rómaiak is használták az itt eredő forrásokat, melyeknek vízét, a mai Csillaghegyről vezették Aquincumba. Ráadásul az egyik forrás vize azonos föld alatti vízmedencéből táplálkozik, mint a Császár, a Lukács és a Király fürdőké. (A kissé kénes víz legfontosabb ásványi sói a kálcium- és magnézium-hidrokarbonát, valamint a kovasav, viszont nátriumot nem tartalmaz.) Egy 1858-ban megjelent könyvben már arról olvashatunk, hogy a források 24 fokos vizét egy kis tavacskában összegyűjtötték, melyben nyaranta számosan megfürödtek. Sőt az elfolyó víz még egy malom kerekét is meghajtotta. Az első strand 1920-ban nyílt itt meg, az egyetlen medencét középen egy függönnyel elválasztották, mert akkor még a különböző neműeknek nem illett együtt fürödniük. A néhány évvel később megépült hullámmedence a maga nemében úttörő volt a fővárosban. A harmadik (úszó) medence már nemzetközi versenyek megtartására is alkalmas volt, s még lelátót is építettek melléje. (Erre a medencére a kivitelezők nem lehettek büszkék, ugyanis megsüllyedt, s be kellett temetni.) Az államosítást követő évtizedekben a strand területét kibővítették, új kabinokat, öltözőket, a hatalmas parkban faházakat építettek, megnyílt egy motel is – amit azóta már hiába keresnénk –, s az egyik medencét sátortetővel is befedték, vagyis téliesítették. A mellette levőt viszont megszüntették, hogy az 1920-as évek óta itt palackozott Csillaghegyi Ásványvíz üzemnek megfelelő helye legyen. A mostani építkezést megelőzte a már említett régészeti feltáró munka. S lehetséges, hogy Árpád közeli sírja legfeljebb sejtelem, az viszont tény, hogy a felújításkor a területen a régészek a római korból származó bronz figurális díszekkel, istenalakokkal és a mitológiából ismert lényekkel feldíszített kocsit találtak. A 2018-ban befejeződött beruházás révén az eddigi meglévő 3 medence mellett 11 (!) új is elkészült. A beruházás végül 3,5 milliárd forintba került, amelyhez az Európai Unió további 300 millió forinttal járult hozzá, a napelemes fűtést finanszírozandó. A munkálatok legkülönlegesebb eleme a Barcsay Jenőtől származó két nagy méretű, védett üvegmozaik áttelepítése volt, amelyek 1976 óta díszítették a lebontásra váró, viszonylag rövid életű, Újpesti uszodát. Mivel hasonló típusú műalkotás-mentés még nem történt Magyarországon, így méltán nyerte el Bolognában – 459 beküldött pályamű között – a hidegburkolás kategóriában a Reference Grand Prix díjat, amit világraszóló építőipari munkálatokért adnak. A végére egy – a hazai szabadtéri strandokon ritka – különlegesség: a fürdősapka a Csillaghegyi strandon kötelező!
Szerző

Torziós ingától Agatha Christie-ig

Publikálás dátuma
2019.10.20. 10:28

Fotó: Facebook
Néhány évtizeddel ezelőtt még rang volt a Magyar Optikai Műveknél dolgozni. A több mint 130 éve tanműhelyként indult, később sikeressé vált magyar cég mára már megszűnt, kulturális intézménye azonban túlélte az alapítót.
A XIX. században, a kiegyezés után Baross Gábor közlekedésügyi államtitkár hívta Budapestre a hesseni Marburgból származó, s a kolozsvári egyetemen mechanikusként tevékenykedő Ferdinánd Süsst, hogy alapítson tanműhelyt magyar (finom)mechanikusok képzésére. A kicsi üzem kinőtte helyiségét, ezért 1905-ben a Csörsz utcába költözött, 1939-ben pedig Magyar Optikai Művekre változtatta nevét. Ott készült Eötvös Loránd később világhírűvé vált torziós ingája, a II. világháború idején a hadigépezetet szolgálta ki termékeivel, később precíziós tolómérőket, mikrométereket, laboratóriumi műszereket, még később számítástechnikai kiegészítőket tervezett a magyar mérnökök elitje, és gyártott a MOM, amelynek termékeit a hétköznapjainkból is felidézhetjük: szemüveglencsék, ébresztőórák és diavetítők is származtak a titokzatos, és épp emiatt kultikussá vált Csörsz utcából. 1951-ben a cég több ezer dolgozója, illetve a környék, és Budapest lakói számára kulturális intézményt alapított a gyártelep területén. A négyezer négyzetméteres MOM Művelődési Ház kupolás épületét az a Dávid Károly tervezte, aki a Népstadion tervezését irányította, és az ő munkája Ferihegy 1-es terminálja is. A Bauhaus hatásától nem mentes ház a második szocreál épület, amely műemlék lett, 1991-ben kapta meg ezt a minősítést. A rendszerváltás után az egyre nagyobb gazdasági válsággal küzdő – majd 1998-ban végleg megszűnt - alapító cégtől a XII. kerületi, Hegyvidéki Önkormányzathoz került, 2011-ben fel is újították. A programjaival művháznak túlságosan alternatív, undergroundnak szerfelett a fősodorba tartozó kulturális intézmény sokáig nem találta helyét a fővárosban. A kevés budai koncert-, színházi helyszínek egyikében játszott anno a Gemini együttes – talán a nosztalgia miatt is építtette cége székházát a zenekar basszusgitárosa, a későbbi Fotex cégcsoport feje, Várszegi Gábor a Csörsz utcába – és a MOM-ban volt a Hobo Blues Band első klubja is. Befogadta a saját játszóhellyel nem rendelkező Rockszínház előadásait, neves, mégis helykereső táncosok koreográfiáit és fura figurák fura produkcióit. Belső kertje – amelyből indult az azóta nagyra nőtt valódi biopiac – jó helyszíne találkozóknak, meghitt kávézásoknak, szabadtéri színpadnak is helyet biztosít. A kultúrház-kultikus szójátékkal játszó MOMkult fokozatosan megkülönbözhetetlen intézménnyé vált. Állandó helyszíne a klasszikus zenei Cziffra Fesztiválnak, a Jazzy és a Get Closer jazzfesztiválnak. Működik benne filmklub, rendszeresek a színházi előadások, játszótérrel, báb-, gyerek- és babaszínházi előadásokkal és nyugdíjas klubbal köt magához több generációs családokat. Polgári miliőt teremt nem csupán könyvbemutatókkal, irodalmi klubbal, kiállításokkal, ismeretterjesztő előadásokkal és társastánc délutánjaival, de az Agatha Christie Fesztivállal is.
Témák
MOMkult

Ízig-vérig magyar bronzkutyák

Publikálás dátuma
2019.10.19. 21:27
A magyar fajtájú kutyák készülő bronzszobrait cizellálja Pogány Gábor Benő szobrászművész
Fotó: Mészáros János / MTI
Bizonytalan időre elhalasztotta a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége a magyar kutyafajtákat népszerűsítő iskolaprogramhoz szükséges képzését, melyet eredetileg október első hétvégéjére tervezett. További szakmai egyeztetések szükségességére hivatkoztak, melyet az iskolaprogram bejelentését követő számtalan szakmai vétó indokolt. Rendben van, hogy magyar ember mellé magyar kutyafajta dukál, de talán túlzás, és kissé felelőtlen is, hogy míg a terápiás kutyák hosszas felkészülés és egy kétlépcsős, komoly vizsga után válnak alkalmassá rá, hogy iskolákba, illetve egyéb intézményekbe mehessenek, addig egy hétvégi, pár órás gyorstalpalóval gyerekek közé lehet vinni akár egy kuvaszt vagy egy komondort, csak azért, mert magyar. Szóval, amíg az egyesületnél átgondolják a metódust, addig a diákok maradhatnak teljes bizonytalanságban, a tekintetben, vajon mely eb tekinthető virtigli magyarnak. Ha csak az nem, amelyiknek az unokája is magyar, valamint legalább négy kölyke van és rovásul ugat. Addig is, míg el nem indul az iskolaprogram, és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal sem rukkol elő friss kutatási eredményekkel a magyar kutyafajták DNS-alapú származásellenőrzését illetően, melyre nemrégiben kaptak 65 millió forintot, a gyerekeknek kiváló ismerkedési alternatívát kínál Budapest, ahol Európában a legnagyobb az egy négyzetkilométerre eső kutyaszobrok száma. Persze résen kell lenni, és nem szabad bedőlni minden bronz cukiságnak, hiába néz vissza édesbús, majdnem magyar tekintettel az őt vizslató gyerekarcokra. Lehet, hogy az egyik kutya, de mi van, ha a másik nem magyar eb? Aki biztosra akar menni, annak remek 3 dimenziós fogódzót kínál például az Állatorvostudományi Egyetem kertje, ami nem nyilvános park ugyan, de az egyetemi nyitva tartás alatt bárki, bátran, kérdés nélkül besétálhat. A kerítésen belül hirtelen elhalkul a város zaja, és aki jól fülel, tán még meg is hallja Pogány Gábor Benő szobrászművész bronz kutyáinak néma, de annál magyarabb ugatását. Ott állnak, egyesek lépdelést mímelnek, az egyetem kisállatklinikája előtt, mind a kilencen. Bizony, ők a magyar kutyafajták! A rövid és a drótszőrű vizsla, a puli, a pumi, a mudi, a komondor, a kuvasz, az erdélyi kopó és az agár. Micsoda kecsesség, micsoda elegancia! Mennyi nemesség, erő és bátorság! A szobrok alatti ismertetőket látva picit olyan, mintha bizony ezek a magyar fajták a szíriuszi leg-leg-legendáriumból érkeztek volna a Földre, hogy minden kutyák legnemesebbjeként hirdessék a négylábúak és az alapból kétlábúak örök barátságát, valamint a megfellebbezhetetlen fajtatisztaságot. Ezzel együtt a park tanúsága szerint mégsem a kutya, hanem a még nála is őshonosabb magyar szürke marha az ember legfőbb csatlósa. Mindjárt a bejáratnál áll ugyanis a szintén bronzba öntött Csatlós, egyenesen a Hortobágyról, aki még életében hatalmas elismerést szerzett gazdájának a rengeteg kiállításon elnyert éremmel – a tábla szerint „kolosszális és magasztos példánya volt ő fajának.” Nem tudom, hogy ezt kutyaként lehet-e überelni.
Szerző
Témák
kutyák