Mikor beszélt utoljára az új főpolgármesterrel?
A választás éjszakáján. Ott voltam az eredményvárón, meglapogattuk egymás hátát. Hatalmas siker, ahogyan Gergő összerakta az ellenzéki támogatást az előválasztással együtt, és végigcsinálta ezt az elképesztően nehéz kampányt.
Erre az eredményre számított?
Nem voltam én sem eléggé optimista, hogy ez így sikerülhet: nemcsak megnyerte a főpolgármester-választást, de sikerült közgyűlési többséget is létrehozni, amit a választás kritikus kérdésének tartottam. Más volna fideszes többséggel, béna kacsaként lavírozni a főváros élén, mint közgyűlési támogatással végrehajtani egy programot.
Karácsony Gergely úgy fogalmazott: szövetségeseket fog keresni az unió döntéshozói között. Ebben segíthet egy brüsszeli képviselet, és önnek vannak szabad kapacitásai.
A fővárosnak sokkal erősebb brüsszeli jelenlétre van szüksége, hogy aktívan részt vegyen az európai döntéshozatalban és forrásszerzésben. Hogy egy ilyen feladat megtalál-e, vagy abban tudok segíteni, hogy kiválasszuk a megfelelő embert, erről tovább egyeztetünk. Az ősszel azon dolgoztam, hogy az új Európai Bizottság környezet-, klíma- és energiapolitikai döntéshozatalának a formálására lehetőségeket találjak, és ez ügyben még folynak a tárgyalások.
Két Facebook-posztja jelent meg a hét elején: egy repülőről „lőtt” fotó a hajnalodó égboltról „októberi karácsony” címmel, és egy írás, miszerint nem érez elégtételt, de azt azért csendben el kell mondania, hogy hét éve szorgalmazza az ellenzéki összefogást.
A választási törvény 2011-es módosítása után minden reálisan gondolkodónak szembe kellett néznie azzal, hogy a Fidesszel szemben csak széles körű ellenzéki összefogással lehet eredményt elérni. E pont körül szakadt 2012-ben az LMP, és ez a belátás sokáig hiányzott az ellenzéki térfél jelentős részéből. Örülök, hogy mára minden jelentős szereplő belátta, hogy ilyen jogszabályi viszonyok között másképp nem lehet ellenpólust képezni a Fidesszel szemben. Nem biztos, hogy az egység korábban létrejöhetett volna, de tanulságos, hogy a NER fennállásának a kilencedik évében jutottunk el a Fidesszel szembeni első érdemi sikerig. Ebből 2022-re vonatkozóan is érdemes levonni a következtetéseket.
Milyen aknákat tartogathat a jövő az ellenzéki összefogás számára?
Nagy tanulság, hogy nemcsak az együttműködés fontos, hanem az is, hogy a kampányidőszakban már olajozottan működjön. Ebben most az előválasztásnak kulcsszerepe volt. A következő években belső háborúk nélkül kell folytatni a településvezetői együttműködést, mert ha kiújulnak a belharcok, az erodálhatja a megszerzett pozíciókat is. Örülnünk kell annak, hogy megteremtettük az ellenállás bástyáit Budapesten, a kerületekben és sok vidéki városban, de anélkül nem lehet 2022-ben parlamenti választást nyerni, hogy az ellenzék vissza ne építené a jelenlétét a falvakban. Az egyelőre nem látszik, honnan lesznek erre forrásai a pártoknak.
Mire számít a Fidesztől? Mernek lazítani a túltolt propaganda szorításán?
Két kimenet van. Az optimista verzió szerint a kormány visszavesz a háborús pszichózisba hajszoló primitív kommunikációból, mert belátja, hogy ez önmagában nem elég a Fidesz-dominancia fenntartásához, a választók belefáradtak a fenyegetettség-érzésbe. Akár a prés szorításának a további lépéseit is elengedhetik, ideértve a független sajtó maradékainak a bedarálását, az igazságügyi rendszer feletti politikai kontroll megerősítését. A pesszimistább verziónak egy hajszállal nagyobb esélyt adok, hiszen a Fidesz ugyanolyan erős, mint volt, a tábora továbbra is nyeli a migránsozást, sorosozást, mint kacsa a nokedlit. Miért változtatnának, ha a gyűlöletkeltő propaganda, a tábor hiszterizálása továbbra is működik.
Ha a vereségeket az összefogás jó teljesítménye okozta, akkor az ellenzéket kell aprítani?
Ha ezt gondolják, akkor a korábbi eszközöket csavarják tovább, a megmaradt független sajtó nyomorgatása vagy akár a közösségi média fölötti ellenőrzés megteremtése következhet. Berki bevetése és Puzsér szerepeltetése a kormánypárti médiában nem volt hatékony, de a kamujelöltek, az ellenzéki egység megbontására irányuló machinációk sokkal inkább a Fidesz-stratégák figyelmének a középpontjába fognak kerülni. Tartok tőle, hogy a rendszerváltás óta eltelt harminc év legmocskosabb kampánya csak próbajárat volt, a „kompromatok” sokkal intenzívebben jelen lesznek az elkövetkezőkben. Ezért még fontosabbá válik, hogy botrányoktól mentes, új és hiteles jelöltekkel vágjon neki az ellenzék 2022-nek.
Említette a kormánymédia propagandáját. Mi lett azokkal panaszokkal, amelyeket az újságíró szövetséggel és a Mérték műhellyel közösen adtak be az Európai Bizottsághoz?
Bár mindannyiunknak az a baja, hogy a közmédia a legócskább orosz propagandacsatornák szintjére süllyedt, ez nem igazán támadható az uniós jogszabályok alapján. Így a beadványunk azt a trükköt igyekszik megfogni, hogy miközben Duna médiaszolgáltatónak hívják az átláthatósági és függetlenségi szabályok között működő közmédiát, valójában az MTVA költi el a 93 milliárdos költségvetést, de rá nem vonatkoznak a közmédia szabályai. Úgy tűnik, a Bizottság is aggályosnak találta ezt, mert vannak olyan pletykák, miszerint a kormányzat még az idén átfogó médiaszabályozás-módosításra készül. A másik beadványunkkal az állami reklámköltések piactorzítását, az uniós versenyjogba ütköző magyar kormányzati gyakorlatot támadtuk meg, amiben szintén intenzív vizsgálat kezdődött.
A leendő Bizottság éppen mással van elfoglalva, többek között a magyar jelöltek dolgoztatják.
Igen, de Margrethe Vestager versenyjogi biztos, aki alelnökként viszi tovább a versenyjogi portfóliót, többször is nyilatkozta, hogy komolyan foglalkoznak a magyar médiaszabadság ügyével versenyjogi szempontból. Azt remélem, érdemi lépések történnek, mert ha az EB kimondaná, hogy a kormányzati sajtónak juttatott kormányzati reklámköltéseket állami támogatásnak kell tekinteni és vissza kell fizetni, az csődbe vinné a Fidesz médiabirodalmát, és a KESMA létét fenyegetné.
A korábbi ciklusban a Fidesz egyfajta páriává vált az EP-ben: történelmi 7-es cikkelyes eljárás indult az Orbán-kormány miatt, a kormánypártot felfüggesztette a pártcsaládja. Látszatszigor ez, vagy tovább szorulnak Orbánék az uniós testületekben?
Szeretném eloszlatni azt az illúziót, ami a párt kizárását várja az EPP-ből. A Fidesz valóban az európai populista szélsőjobboldalra sodródott, de végtelenül pragmatikus képződmény, politikai-filozófiai szempontból azonosítható érték, program, identitás nélkül. Mivel Orbán azt látja, hogy a populista-szélsőjobb áttörése elmaradt, átállította magát néppárt-kompatibilis állapotba. Az EPP szintén eléggé amorális szövetség, ne várjuk, hogy a közös európai értékek védelmében felhorgadva kizárja a 13 képviselőt biztosító Fideszt. Minden további nélkül jelölték a felfüggesztett Fidesz képviselőit a parlamenti bizottsági pozíciókba, bár aztán túl sok töltényt nem ért meg nekik a védelmük, amikor a többi frakció ezt igyekezett megakadályozni.
Hogy fogadták a magyar jogállamiság brüsszeli barátai a helyhatósági választások hírét?
Elképesztő lelkesedéssel. Szerintük is fontos, hogy a választók megkérdőjelezték azt a hatalmi dominanciát, amivel a Fidesz eddig mindent le tudott tolni a Bizottság torkán. Világossá vált, hogy jelentős az ellenzék támogatottsága, és a Fidesz verhetetlenségének a mítosza megdőlt. Abban bízom, hogy ha a kormány tovább szorítja a prést az ellenzéken, a még független intézményeken és szabad sajtón, akkor az az eddigieknél intenzívebb ellenállással találkozhat az unió részéről is.
