Fotográfusé a német könyvszakma békedíja

Publikálás dátuma
2019.10.20. 20:43
Sebastião Salgado
Fotó: SILAS STEIN / AFP
Sebastião Salgado vehette át a német nyelvterület legrangosabb civil kitüntetéseként számon tartott elismerést.
Sebastião Salgado brazil fotóművész a Frankfurti Könyvvásár utolsó napján vehette át a német nyelvterület legrangosabb civil kitüntetéseként számon tartott elismerést, a németországi könyvkereskedők békedíját (Friedenspreis des Deutschen Buchhandels), amelyet először ítéltek oda fotográfusnak. Az 1950 óta minden évben kiosztott díjat eddig rendszerint írók kapták, köztük Mario Vargas Llosa, Orhan Pamuk, Konrád György és Esterházy Péter. A huszonötezer euróval járó díjjal nem csupán az alkotó fotóművészeti munkásságát ismerték el, erőteljes környezetvédelmi aktivizmusát is. A zsűri indoklása Salgado humanitárius elkötelezettségére támaszkodik: „Fotográfusi életműve, amelyet számos kiállítás és könyv őriz, a háborúk vagy klímakatasztrófák következtében gyökértelenné vált és a természetes környezetükben hagyományaik szerint élő emberekre egyaránt ráirányítja a figyelmet. Sebastião Salgado ezáltal világszerte felhívja a figyelmet a munkások és a migránsok sorsára, valamint elősegíti az őslakos népek életkörülményeinek igazabb és mélyebb megértését” – áll a méltatásban. A laudációt a frankfurti Szent Pál templomban Wim Wenders filmrendező tartotta, aki 2014-ben Salgado fiával, Juliano Ribeiro Salgadoval A Föld sója címmel dokumentumfilmet forgatott a fotográfusról.
Szerző

Sólyomszem metamorfózisai – Kegyes megtévesztés áldozatai voltunk

Publikálás dátuma
2019.10.19. 12:35

Fotó: IMDB
Ez derül ki Az utolsó mohikán Gy. Horváth László által fordított teljes változatából.
Fordította és az ifjúság számára átdolgozta Réz Ádám – ez állt Az utolsó mohikán 1959-es kiadásának az előlapján. Ennek egyik példánya ma is ott van a könyvespolcomon. Kicsit viharverten, mivel gyerekként rongyosra olvastam, kulcsfordulatait betéve tudtam, s hatására a barátaimmal évekig indiánok voltunk. Egyszersmind egy tévedés – kegyes megtévesztés – áldozatai. Mert épp a most megjelent eredeti, teljes (Gy. Horváth László által fordított) műből derül ki, hogy Réz Ádám nemcsak jelentősen lerövidítette a szöveget, hanem eközben lényeges pontokon megváltoztatta a mű szellemiségét. A romlatlan ifjúság számára készített változatban például Sólyomszem, hacsak nem ellenségeiről esik szó, olyan politikai korrektséggel emlegeti bennszülött barátait és szövetségeseit, hogy már-már a huszadik századi polgárjogi aktivisták korai előfutárának bizonyul. Valójában a derék harcos unos-untalan hangsúlyozza tiszta fehér származását, egyértelműen jelezve: egy ponton túl neki köze sincs a „vadaknak”, „barbároknak” tekintett bennszülöttekhez. Még legjobb barátjának, Csingacsguknak is ilyesmit mond: „te becsületes ember vagy, ahhoz képest, hogy indián”. Az ellenséges törzs pedig a szemében eredendően „tolvaj banda” csupán. Réz Ádám átdolgozásában a rasszistának számító utalások rigorózus eltüntetése nem csak Sólyomszem alakjának privilégiuma: a gáncstalan fiatal katonatisztről, Duncan Heywardról csak az eredeti regényből derül ki, hogy az amerikai Délről származva megrögzött előítéletekkel viseltetik a feketékkel szemben. Persze, Cooper (1789-1851) saját korának gyermeke volt, de ekként azért kulcsművében az észak-amerikai gyarmatosítás számos alapvető történeti-morális kérdését érintette. Szól például azokról a bűnökről, melyeket a fehér hódítók követtek el az őslakosok ellen (s amelyek mellett végül is eltörpül az indiánok időnkénti véres bosszúja). Magua ugyan a világ gonoszságának megtestesítőjévé válik a regényben, akinek tehát megérdemelten kell bűnhődnie, de még az ő gazemberré válásában is ott van a fehérek cinizmusa, könyörtelensége. A feddhetetlen jellemű Munro alezredes pedig a liberális felvilágosultság jegyében tiltakozik a feketéket sújtó előítéletek ellen. Leánya, Cora, akinek anyai felmenői között fekete rabszolga is akad, kategorikusan elutasít mindenféle faji megkülönböztetést: Maguától sem a bőrszíne, hanem az elvetemültsége miatt irtózik. Alakja mára a regény legizgalmasabb karakterévé magasodott. Réz Ádám sokat alakított ugyan Cooper szövegén, de a megértő emberség az eredetiből sem hiányzott. A romantika jegyében a jók és a rosszak élet-halál küzdelmére épül a Walter Scott-i mintát követő történelmi regény cselekménye: nincsenek köztes figurák, vagy az egyik oldalt segíted, vagy a másikat. Csingacsguk és Unkasz alakjában pedig a felvilágosodás „nemes vademberének” naturális erényei is megelevenednek. S ami a rövidített változatból szükségképp hiányzik: a romantikus természetfestés hatalmas képeinek fenséges és zordon panorámája. Cooper művének modernsége a legszemléletesebben talán Cora Munro alakjában érhető tetten. Bátor, határozott, önálló, éles eszű – csupa olyan tulajdonság, mely a konvencionális regényvilágban leginkább a férfiak jellemzője. Ugyanakkor hangsúlyozottan csinos, nőies. Cora és Unkasz, az utolsó mohikán, e két kiváló ember szemérmes vonzalma beteljesületlen marad, mindketten a gonoszság áldozatai lesznek. Kapcsolatuk az adott világban – elképzelhetetlen. Nincs az a gyerek, aki a teljes változatot végig olvasná, és még élvezné is. De a felnőttnek roppant izgalmas szellemi élményt kínál a mű eredeti világával való szembesülés. Így kerek a világ.

Infó:

James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán Park Kiadó 2019.

Lehullanak az álarcok

Publikálás dátuma
2019.10.19. 12:00

Fotó: Szalmás Péter
Deborah Zoe Laufer Szemünk fénye című művét vitte színre Szabó Máté a Belvárosi Színházban.
Jó néhány éve a Pesti Színházban mutatták be Az ünnep című darabot, amely egy Dogma-film alapján született. Arról szól, hogy egy családi ünnepen kiborul a szennyes, vagyis az elhallgatott traumák egyszer csak féktelen erővel kilökődnek mindenkiből. Az alapszituáció kísértetesen hasonló a Belvárosi Színházban, ahol az amerikai kortárs írónő, Deborah Zoe Laufer Szemünk fénye című művét vitte színre Szabó Máté. Egy vallásos zsidó apa halotti évfordulójára gyűlnek össze a gyerekek. Mindannyian különbözőek, eltérő utakat választottak. Most azonban egy térbe kerülnek és közös értékeket kellene találniuk, de ehelyett a család összetartó illúziója egy csapásra szertefoszlik. Mindezt a szerző sziporkázó dialógusokkal tálalja, Zöldi Gergely rendkívül szellemes és szórakoztató fordításában. A darab a bulvár és a mélyebb drámai rétegek között lavíroz. Tabudöntő stílusa és hangneme miatt könnyen bevonzza a nézőt, aztán el is jut a végletekig. Nagy erénye, hogy a képmutatást, a szőnyeg alá söpört eltitkolt történeseket rendkívül mulatságosan, a nézőt könnyes nevetésre késztetve képes felszínre hozni. Arról a felismerésről nem is beszélve, hogy mennyire ismerősek ezek a sokáig magunkban tartogatott fájdalmak. A legidősebb testvér Norma (Szamosi Zsófia) görcsösen igyekszik a hívő, példás, erkölcsös család látszatát fenntartani, ám az öccsei, a pénzügyi zseni Herbert (Pataki Ferenc) és a család szeme fénye, a tévéreklám-rendező Gene (Nagy Dániel Viktor), illetve a középső, a különc asztronómus Simon (Dékány Barnabás) ezzel mit sem törődnek, sőt hangot adnak az ellenvéleményüknek. Persze próbálnak úgy csinálni, mintha jófiúk lennének. A pózai nagy áriákat, illetve duetteket a darabban azonban a hölgyek kapják. A kétségbeesetten gyerekre vágyó, gyakran hisztérikus Bonnie, Herbert felesége Péter Kata megformálásában egészen magával ragadó. A szerep is hálás, de a színésznő olyan energiákat mozgósít és olyan érzelmi skálát jár be, amely messze több, mint figyelemre méltó. És ebben az őrületben egyenrangú partner a húsz éves sztárocska, Kira László Lili laza, bátor, olykor pimaszan kihívó alakításában. Ők ketten külön párviadalt játszanak. Segíti őket a dramaturgia is, mert amikor már azt gondoljuk, hogy ezt nem lehet tovább fokozni, érkezik az újabb fordulat. Szabó Máté színészvezetése is markáns, egyáltalán az látszik, hogy a produkció szerencsés csillagállás alatt született. Lehet, hogy ebben szerepe van a csillagokkal foglalkozó, holdjáró középső fiúnak is, akit Csehov Firszéhez hasonlóan, a végén ott felejtenek a bezárt szülői házban. A látomás pedig végképp összemosódik a valósággal.

Infó

Deborah Zoe Laufer: Szemünk fénye Belvárosi Színház Rendező: Szabó Máté Producer: Orlai Tibor

Szerző