Előfizetés

Sólyomszem metamorfózisai – Kegyes megtévesztés áldozatai voltunk

Balogh Ernő írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2019.10.19. 12:35

Fotó: IMDB
Ez derül ki Az utolsó mohikán Gy. Horváth László által fordított teljes változatából.
Fordította és az ifjúság számára átdolgozta Réz Ádám – ez állt Az utolsó mohikán 1959-es kiadásának az előlapján. Ennek egyik példánya ma is ott van a könyvespolcomon. Kicsit viharverten, mivel gyerekként rongyosra olvastam, kulcsfordulatait betéve tudtam, s hatására a barátaimmal évekig indiánok voltunk. Egyszersmind egy tévedés – kegyes megtévesztés – áldozatai. Mert épp a most megjelent eredeti, teljes (Gy. Horváth László által fordított) műből derül ki, hogy Réz Ádám nemcsak jelentősen lerövidítette a szöveget, hanem eközben lényeges pontokon megváltoztatta a mű szellemiségét. A romlatlan ifjúság számára készített változatban például Sólyomszem, hacsak nem ellenségeiről esik szó, olyan politikai korrektséggel emlegeti bennszülött barátait és szövetségeseit, hogy már-már a huszadik századi polgárjogi aktivisták korai előfutárának bizonyul. Valójában a derék harcos unos-untalan hangsúlyozza tiszta fehér származását, egyértelműen jelezve: egy ponton túl neki köze sincs a „vadaknak”, „barbároknak” tekintett bennszülöttekhez. Még legjobb barátjának, Csingacsguknak is ilyesmit mond: „te becsületes ember vagy, ahhoz képest, hogy indián”. Az ellenséges törzs pedig a szemében eredendően „tolvaj banda” csupán. Réz Ádám átdolgozásában a rasszistának számító utalások rigorózus eltüntetése nem csak Sólyomszem alakjának privilégiuma: a gáncstalan fiatal katonatisztről, Duncan Heywardról csak az eredeti regényből derül ki, hogy az amerikai Délről származva megrögzött előítéletekkel viseltetik a feketékkel szemben. Persze, Cooper (1789-1851) saját korának gyermeke volt, de ekként azért kulcsművében az észak-amerikai gyarmatosítás számos alapvető történeti-morális kérdését érintette. Szól például azokról a bűnökről, melyeket a fehér hódítók követtek el az őslakosok ellen (s amelyek mellett végül is eltörpül az indiánok időnkénti véres bosszúja). Magua ugyan a világ gonoszságának megtestesítőjévé válik a regényben, akinek tehát megérdemelten kell bűnhődnie, de még az ő gazemberré válásában is ott van a fehérek cinizmusa, könyörtelensége. A feddhetetlen jellemű Munro alezredes pedig a liberális felvilágosultság jegyében tiltakozik a feketéket sújtó előítéletek ellen. Leánya, Cora, akinek anyai felmenői között fekete rabszolga is akad, kategorikusan elutasít mindenféle faji megkülönböztetést: Maguától sem a bőrszíne, hanem az elvetemültsége miatt irtózik. Alakja mára a regény legizgalmasabb karakterévé magasodott. Réz Ádám sokat alakított ugyan Cooper szövegén, de a megértő emberség az eredetiből sem hiányzott. A romantika jegyében a jók és a rosszak élet-halál küzdelmére épül a Walter Scott-i mintát követő történelmi regény cselekménye: nincsenek köztes figurák, vagy az egyik oldalt segíted, vagy a másikat. Csingacsguk és Unkasz alakjában pedig a felvilágosodás „nemes vademberének” naturális erényei is megelevenednek. S ami a rövidített változatból szükségképp hiányzik: a romantikus természetfestés hatalmas képeinek fenséges és zordon panorámája. Cooper művének modernsége a legszemléletesebben talán Cora Munro alakjában érhető tetten. Bátor, határozott, önálló, éles eszű – csupa olyan tulajdonság, mely a konvencionális regényvilágban leginkább a férfiak jellemzője. Ugyanakkor hangsúlyozottan csinos, nőies. Cora és Unkasz, az utolsó mohikán, e két kiváló ember szemérmes vonzalma beteljesületlen marad, mindketten a gonoszság áldozatai lesznek. Kapcsolatuk az adott világban – elképzelhetetlen. Nincs az a gyerek, aki a teljes változatot végig olvasná, és még élvezné is. De a felnőttnek roppant izgalmas szellemi élményt kínál a mű eredeti világával való szembesülés. Így kerek a világ.

Infó:

James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán Park Kiadó 2019.

Lehullanak az álarcok

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2019.10.19. 12:00

Fotó: Szalmás Péter
Deborah Zoe Laufer Szemünk fénye című művét vitte színre Szabó Máté a Belvárosi Színházban.
Jó néhány éve a Pesti Színházban mutatták be Az ünnep című darabot, amely egy Dogma-film alapján született. Arról szól, hogy egy családi ünnepen kiborul a szennyes, vagyis az elhallgatott traumák egyszer csak féktelen erővel kilökődnek mindenkiből. Az alapszituáció kísértetesen hasonló a Belvárosi Színházban, ahol az amerikai kortárs írónő, Deborah Zoe Laufer Szemünk fénye című művét vitte színre Szabó Máté. Egy vallásos zsidó apa halotti évfordulójára gyűlnek össze a gyerekek. Mindannyian különbözőek, eltérő utakat választottak. Most azonban egy térbe kerülnek és közös értékeket kellene találniuk, de ehelyett a család összetartó illúziója egy csapásra szertefoszlik. Mindezt a szerző sziporkázó dialógusokkal tálalja, Zöldi Gergely rendkívül szellemes és szórakoztató fordításában. A darab a bulvár és a mélyebb drámai rétegek között lavíroz. Tabudöntő stílusa és hangneme miatt könnyen bevonzza a nézőt, aztán el is jut a végletekig. Nagy erénye, hogy a képmutatást, a szőnyeg alá söpört eltitkolt történeseket rendkívül mulatságosan, a nézőt könnyes nevetésre késztetve képes felszínre hozni. Arról a felismerésről nem is beszélve, hogy mennyire ismerősek ezek a sokáig magunkban tartogatott fájdalmak. A legidősebb testvér Norma (Szamosi Zsófia) görcsösen igyekszik a hívő, példás, erkölcsös család látszatát fenntartani, ám az öccsei, a pénzügyi zseni Herbert (Pataki Ferenc) és a család szeme fénye, a tévéreklám-rendező Gene (Nagy Dániel Viktor), illetve a középső, a különc asztronómus Simon (Dékány Barnabás) ezzel mit sem törődnek, sőt hangot adnak az ellenvéleményüknek. Persze próbálnak úgy csinálni, mintha jófiúk lennének. A pózai nagy áriákat, illetve duetteket a darabban azonban a hölgyek kapják. A kétségbeesetten gyerekre vágyó, gyakran hisztérikus Bonnie, Herbert felesége Péter Kata megformálásában egészen magával ragadó. A szerep is hálás, de a színésznő olyan energiákat mozgósít és olyan érzelmi skálát jár be, amely messze több, mint figyelemre méltó. És ebben az őrületben egyenrangú partner a húsz éves sztárocska, Kira László Lili laza, bátor, olykor pimaszan kihívó alakításában. Ők ketten külön párviadalt játszanak. Segíti őket a dramaturgia is, mert amikor már azt gondoljuk, hogy ezt nem lehet tovább fokozni, érkezik az újabb fordulat. Szabó Máté színészvezetése is markáns, egyáltalán az látszik, hogy a produkció szerencsés csillagállás alatt született. Lehet, hogy ebben szerepe van a csillagokkal foglalkozó, holdjáró középső fiúnak is, akit Csehov Firszéhez hasonlóan, a végén ott felejtenek a bezárt szülői házban. A látomás pedig végképp összemosódik a valósággal.

Infó

Deborah Zoe Laufer: Szemünk fénye Belvárosi Színház Rendező: Szabó Máté Producer: Orlai Tibor

Aidan Gillen: Aztán kidobtak a repülőből

Csákvári Géza
Publikálás dátuma
2019.10.19. 10:20

Fotó: DANIEL LEAL-OLIVAS / AFP
A kék könyv-projekt című sorozatot nem véletlenül hasonlítják az X-aktákhoz, csak éppenséggel annak ötvenes évekbeli, kosztümös verzióját láthatjuk benne: egy ex-katonai pilóta és egy tudós jár utána az UFO jelenségeknek. Utóbbit alakítja Aidan Gillen, akit telefonon értünk utol.
Személyesen is érdeklik a földönkívüliek? A hetvenes években, amikor gyerek voltam, ez igen forró téma volt, de engem sokkal inkább befolyásolt Steven Spielberg filmje, a Harmadik típusú találkozások. Elképesztő hatással volt rám. Egyszóval, izgat a kérdés, hogy vajon vannak-e további értelmes lények a világegyetemben, de nem vagyok fanatikus kutatója a témának. Állítólag igaz eseteket dolgoz fel A kék könyv-projekt és az ön által megformált Dr. J. Allen Hynek is létező személy. Méghozzá igen ismert tudós volt, rengeteget szerepelt és publikált. Találkoztam a két fiával is, hogy többet tudjak meg a családi hátteréről. Az efféle csodálatos elmékben az a lenyűgöző, hogy kívülről úgy tűnhet, hogy nem ebben a világban élnek, pedig valójában csak fontos és forradalmai dolgok körül forog az agyuk. Hynek szkeptikus volt, aztán, átállt a másik oldalra, a hívőkhöz. Ezt a fordulatot tárgyalja majd a sorozat? Biztos vagyok benne, de még csak a második évadot forgattuk le. Az első 1952-ben játszódott, a második egy évvel később, Hynek pedig egészen a hatvanas évek elejéig dolgozott a projekten. Törekedtünk arra, hogy ennek a változásnak a magját már az első évad végén elhintsük. Az, hogy a közvélemény azt mondja, „átállt” szerintem abszolút nem igaz. Inkább csak kétségei voltak. Amúgy Hynek büszke volt arra, hogy elismert tudós, és élvezte, hogy ennek ellenére popkulturális figura lett. Ön hogyan áll ezzel a „hitbéli” kérdéssel? Gyerekkoromban vizslattam az eget és biztos voltam benne, hogy láttam dolgokat, mert arra vágytam. Később az ember, ahogy felnő, elvész a vallási és tudományos magyarázatok között, illetve ma már a média is másképp áll ehhez a kérdéshez, mint mondjuk az 50-es években. Ma már nem okozna világkáoszt, ha egyszer csak kiderülne, hogy létezik a bolygón kívül máshol is értelmes élet. Szerintem az a hihetetlenebb, hogy értelmes lények csak a Földön léteznek. Mi az üzenete A kék könyv-projektnek? Figyeld az eget! Amúgy a sorozatnak nincs dedikált üzenete. Szórakoztató alkotás, amelynek vannak tudományos alapjai is. Talán annyi mégis, hogy a kommunikáció tesz minket értelmes lénnyé.
A Trónok harcában Littlefingert alakította – ez mennyiben változtatta meg az életét? Főként külsőségekben jelentkezett a hatás: ha az ember a világ legnépszerűbb sorozatában szerepel, tudomásul kell vennie, hogy a világon nagyon sokan gondolnak róla valamit. Ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy az emberek nagyon gyorsan felejtenek, igaz a Trónok harca esetében ez nyilván egy hosszabb folyamat lesz. Nem bánom, hogy ha leszólítanak az utcán, hogy én vagyok Littlefinger vagy Baelish, mert akkor ez azt jelenti, hogy elhitték az alakításomat. A sötét lovag: Felemelkedésben Christopher Nolannel dolgozhatott együtt. Aki végül kivágta egy repülőből. Egyetlen jelenetben szerepelek ebben a filmben. Nolant az egyik legzseniálisabb rendezőnek tartom, így amikor megkeresett az ötlettel, azonnal igent mondtam. A forgatás alatt számomra a legérdekesebb az volt, ahogy együttműködött Wally Pfister operatőrrel, aki állandó alkotótársa. Lenyűgöző volt látni ezt a két zsenit, ahogy felépítették az adott jelenet vizualitását. Aztán, ahogy mondja, kidobtak a repülőből.

Infó:

A kék könyv-projekt 21.00 Epic Drama csatorna