Agatha Christie-től, a krimi koronázatlan királynőjétől aligha vitathatja el bárki is, hogy csodálatos emberismerettel rendelkezett. Nemcsak művei szereplőinek habitusát rajzolta fel briliáns módon, de azt is jó érzékkel találta el, hogy mire vágynak olvasói. Így hát fenntartás nélkül elhihetjük neki - hisz nem nem volt szokása a szavakkal történő puszta játék -, hogy "normális emberek olykor felettébb meglepő dolgokat követnek el, abnormális emberek pedig igen józanul és köznapi módon viselkednek."
De vajon melyik embertársunkkal helyezte magát közös platformra Nagy Márton, a jegybank legfelkészültebbnek tartott alelnöke, amikor egy pesti luxusszálló báltermében tartott előadásában erről igyekezett meggyőzni a gazdasági és bankszféra krémjéből álló hallgatóságát: "Azt gondoljuk, hogy az alacsony kamatkörnyezet ma már nem abnormális”? Feltehetően nem azokra a befektetőkre célzott, akiket - milliárdos reklámkampánnyal - sikerült meggyőzni arról, hogy az MNB által is istenített, "szupernek" nevezett államkötvényt vásároljanak. Olyant, amelynek legfontosabb csábereje éppen az, hogy valamennyi kereskedelmi bank ajánlatát magasan felülmúló kamattal bír, és emellett még biztonságos is.
Az alig néhány hónap alatt 2100 milliárd forintosra duzzadt állomány teljes mértékben az ellenkezőjét bizonyítja az alelnök által megálmodottaknak. Ezek az állampapírok köszönőviszonyban sincsenek az alacsony kamatkörnyezettel. Az államháztartás hiányának kordában tartása azonban felvállalt kötelezettség, és ez nem megy másképpen, mint hogy a lakosság más formákban leledző megtakarításait és a megmozdítható készpénz-állományt becsatornázzák az állampapírokba, akár még olyan áron is, hogy a kereskedelmi bankok emiatt feladják a számukra kilátástalannak tűnő kamatversenyt.
Ennek fényében nevetségesnek tűnik Nagy Mártonnak az a jóslata is, hogy a következő öt-tíz évet a tartósan alacsony kamatok határozhatják meg, ez lesz az új norma. Ez az állítás már csak azért is hamis, mert ennek az időszaknak a végén feltehetően már nem Londonhoz vagy New Yorkhoz igazodik a pénzvilág, hanem Pekinghez. (Hogy ez milyen feszültségekkel jár majd, abból a napjainkban zajló Hong Kong-i összecsapások adnak némi ízelítőt.)
Nagy Mártont és az általa képviselt jegybankot azonban nem olyan fából faragták, hogy az általuk napi szinten űzött, a banki (tőzsdei) megtakarításokat elszipkázó "kamatterrorral" megelégednének. Ellenkezőleg, még meg is fenyegetik a 35 Magyarországon működő pénzintézetet, hogy jó lesz vigyázniuk, mert belőlük 5 is bőven elegendő lenne. S aki nem értene a szóból: a pénzintézetek fejére olvasta az alelnök azt a kétségtelen tényt is, hogy lassú a hitelfolyósítás, és a bankok korántsem szívbajosak, amikor a díjaikat, jutalékaikat felszámítják.
A bankellenes roham korántsem az ügyfelek érdekében történik. A NER elérkezettnek látta az időt, hogy a saját gyermekeként kezelt Takarékbanknak "méltó" helyet szorítson. Akár bankfiók-bezárások árán is. Ez az, ami abnormális!