Az újság úgy mutatja be a budapesti amerikai nagykövetet, mint aki elszabadult és keresztezi az USA profi diplomáciájának törekvéseit. Azt mondja azonban, hogy tudja, mit akar az elnök és ő érte el Trumpnál, hogy az fogadja Orbánt. David B. Cornstein az idén több százezer dollárt költött az USA nemzeti ünnepén tartott fogadásra, ahol Paul Anka szerenádot adott Orbán Viktornak, noha az korlátozza az alapvető szabadságjogokat. Több szemtanú nem akart hinni a fülének: az Egyesült Államok képviselője dicsérettel halmozza el a szélsőjobbos vezetőt, akinek pártja módszeresen lebontotta a demokráciát és antiszemita közhelyeket nyomat. De más jelek is arra utalnak, hogy a diplomata buzdítja a kormányfőt. Amióta jó egy éve elfoglalta hivatalát, udvarol a magyar politikusnak, így az váratlan befolyáshoz jutott a Fehér Házban.
Eljárásmódja riadóztatta az amerikai külügyi tárcát és bírálatot váltott ki még a republikánusok soraiban is. Úgy tudni, hogy a nagykövet időről időre SMS-t vált Orbánnal és annak közvetlen munkatársaival. Esetenként a saját, privát készülékéről. Amerikai illetékesek hiába figyelmeztetik, hogy a magyar fél csak kihasználja. Megakadályozta, hogy beosztottai jelentsenek Washingtonnak a korrupcióról és a magyar demokrácia visszaszorulásáról, noha az Egyesült Államoknak az volna az érdeke, hogy pontosan lássa a helyzetet. Elfogadta azt is, amit a miniszterelnök Ukrajnáról gondol. Úgy hogy követségi tisztségviselők arról tájékoztatták bizalmasan a nemrégiben Budapesten járt kongresszusi küldöttséget, hogy Cornstein úgy tesz, mintha Orbán embere volna Washingtonban.
Meggátolta, hogy a diplomaták érdemben tájékoztassák a vendégeket a dolgok tényleges állásáról. Kijelentette, hogy nincs bizonyíték a korrupcióra és nem engedte, hogy kifejthesse véleményét meghívott vendégként Ligeti Miklós, a Transparency Internationaltől. De igen pozitívan nyilatkozott Orbán ellenőrizetlen hatalmáról.
A nagykövet azonban elhárítja az összes aggályt és úgy tűnik, Trumpnak tetszik, amit csinál. Az amerikai kormányzat kritika nélkül elfogadja Orbán belpolitikáját, nehogy a politikus Kína és Oroszország oldalára álljon. Cornstein maga a miniszterelnököt pártolta a CEU kapcsán is, a színfalak mögött egyengette az egyetem távozását, közölte a rektor. Ignatieff szerint a diplomata javasolta, hogy az amerikai képzés költözzön Bécsbe, mondván, mit számít az, hol folyik az oktatás, ha ki lehet adni a megfelelő diplomát? És nem értett egyet azzal, hogy itt egy amerikai intézményt távolítanak el Magyarországról. Ezzel szemben úgy ítéli meg, hogy a magyar zsidóknak nincs miért aggódniuk.
Larry Diamond, a konzervatív Hoover Intézet tekintélyes szakértője riasztónak tartja, hogy az USA rendezte viszonyát Magyarországgal, elfordítja a fejét a túlkapások láttán, noha egy olyan országról van szó, ahol Orbán szép csendben és ügyesen kiszorította a szuszt a demokráciából, és amely a világ demokratikus programjának középpontjában áll. A miniszterelnök közben azt bizonygatta a tavasszal Trumpnak, hogy a budapesti nagykövetség tele van Obama embereivel, amire az elnök azt kérdezte Cornsteintől, hogy miért nem rúgja ki azokat.
Meglehetősen szokatlan, hogy egy diplomata ilyen szoros viszonyt alakítson ki egy külföldi vezetővel. Lépéseiről gyakran nem is tájékoztatja a State Departmentet. Az eddig elért eredmények azonban a legjobb esetben is csak vegyesek. Magyarország amerikai fegyvereket készül venni, viszont beengedte a gyanús Nemzetközi Beruházási Bankot, ami nyugati biztonsági források szerint kaput nyit az orosz kémeknek, illetve pénzmosásnak. Cornstein azonban azt mondja: Orbán biztosította, hogy nem kell aggódni.
Az újság megerősíti, hogy Orbán Viktor igen kemény elemzést adott Trumpnak Ukrajnáról, amikor ők ketten májusban, az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadók véleménye ellenére is találkoztak. Ez pedig jól értesült körök szerint csak fokozta az elnök ellenségességét Kijevvel szemben. Éppen akkor, amikor a Fehér Ház urának ügyvédje arra igyekezett rávenni az új ukrán vezetést, hogy az segítsen bajba sodorni a tengerentúlon a demokratákat. Az autokratának tekintett magyar kormányfő washingtoni útja nagy vitát váltott ki az amerikai apparátus legfelső szintjén, mert mind Bolton, a nemzetbiztonság akkori fő felelőse, mind pedig a testület térségi ügyekben illetékes szakértője ellenezte a meghívást.
Ám kicselezte őket az elnöki hivatal személyzeti főnöke, Mulvaney. Így a többiek hiába bizonygatták, hogy Orbán nem érdemli meg a megtiszteltetést. Továbbá, hogy a látogatás nagy dobás lesz a tekintélyelvű vezér számára, aki sok kollégája kiközösített Európában. Úgy tudni, hogy Mulvaney még törvényhozási képviselőként alakított ki igen jó véleményt a magyar politikusról, mert az a keresztények védelmét hirdeti a világban. Szintén a párbeszéd mellett kardoskodott a budapesti amerikai nagykövet, aki a szolgálati utat megkerülve még személyes befolyását is bevetette Trumpnál a látogatás érdekében. Függetlenül attól, hogy a magyar politikus célba vette a civileket, ellenőrzése alá vonta a sajtó jelentős részét, aláásta a bíróságok függetlenségét, saját pártja javára módosította a választási szabályokat és megpróbálta elűzni a CEU-t.
Az eredmény az lett, hogy az elnök az ukrán történet kritikus pontján ült le olyasvalakivel, akinek igen rossz véleménye van Ukrajnáról és az csak ráerősített arra, amit az elnök saját személyes ügyvédjétől és Putyintól hallott. Orbán, aki visszaszorította a demokráciát, félfasisztának minősíti az ukrán vezetést és próbálja megakadályozni a közeledést a NATO és Ukrajna között.
A találkozó után 10 nappal Kijevben járt szakemberek, köztük Kurt D. Walker, különleges nagykövet már hiába próbálták meggyőzni az elnököt, érdemes támogatnia Zelenszkijt. Addigra Trumpban kialakult a nézet, hogy az ukránok két évvel korábban meg akarták hiúsítani a megválasztását. Az is egyértelműnek látszik, hogy Orbán azon volt a Fehér Házban, hogy befeketítse Ukrajnát. Pedig hogy Európában is lyukra kívánta tenni az ukrán kormányt, az éppen elég aggodalmat váltott ki a hivatalos Amerikában. Volker pl. többször is arra biztatta a magyarokat, hogy dialógussal oldják meg a kétoldalú nézeteltéréseket.
A lap a Közép- és Kelet-Európát beárnyékoló összetett geopolitikával, ezen belül a kétoldalú etnikai vitával magyarázza, hogy Orbán Viktor Putyinnal vállvetve igyekezett Ukrajna ellen fordítani az amerikai elnököt. Hogy a két politikus Kijev ellen akarta hangolni Trumpot, az a washingtoni törvényhozás alkotmányos vádemelési vizsgálata során, több magas rangú tisztségviselő vallomásából derült ki. Egy illetékes pedig most azt mondta, hogy miután a magyar miniszterelnök májusban felkereste a Fehér Házat, végleg kedvezőtlen lett az elnök véleménye a frissen megválasztott ukrán államfőről. Az azonban nem merült fel, hogy akár a magyar, akár az orosz vezető bátorította volna Trumpot, mármint hogy az próbáljon Kijevtől terhelő bizonyítékokat szerezni demokrata riválisáról, Bidenről.
Kovács Zoltán úgy értékelte az egész történetet, hogy az tipikusan az álhírgyár terméke. Ám Orbánnak éppenséggel lett volna oka, hogy Ukrajna ellen uszítson. Kezdve onnan, hogy Zelenszkij Nyugat-barát reformerként próbál fellépni, míg a magyar miniszterelnök a nyugati liberalizmus ellensúlyaként jelenik meg. Ám szakértők szerint a magyar-ukrán ellenségeskedést aligha ideológiai okok magyarázzák. Kovács is utalt arra, hogy a magyar fél azt várta a kijevi kormányváltást követően: a szomszéd állam felülvizsgálja Porosenko magyarellenes politikáját.
Rácz András, a német Külkapcsolati Tanács kutatója szerint a kétoldalú kapcsolatokban a gondot az okozza, hogy Ukrajna nem nézi jó szemmel a kárpátaljai magyarság erőteljes támogatását az anyaország részéről, utóbbit egyébként választási megfontolások vezérlik. Annál is inkább, mert az ukrán törvények tiltják a kettős állampolgárságot. A magyar kormány ezzel szemben azt állítja, hogy Kijev évtizedek óta nem tesz semmit a magyar kisebbség beilleszkedéséért. Azt nem tudni, hogy Putyin és Orbán összehangolta-e erőfeszítéseit Trump kapcsán, és milyen mértékben. De hogy mindketten ellenségesek Ukrajnával szemben, az aligha lepi meg a hozzáértőket.
A kommentár alaposan leszedi a keresztvizet a francia elnöktől, aki magához akarja ragadni az kezdeményezést az EU-ban, ezért megszegi a Nyugat-Balkánnak tett bővítési ígéreteit és még illiberális rezsimekkel is hajlandó összeállni uralma érdekében. Pedig amikor Észak-Macedóniában az emberek elűzték a tekintélyelvű Gruevszkit, az jelzés volt az egész térségben az elégedetlen tömegek számára. Más kérdés, hogy a politikust magyar diplomaták kicsempészték az országból, így megúszta a börtönt, ma pedig Orbán vendége, aki ideológiailag egy követ fúj vele.
De most úgy áll, hogy hoppon maradnak azok, akikkel még nem kezdődött meg a felvételi párbeszéd, akikkel pedig már zajlanak az egyeztetések, azok számára pedig megnehezül a feltételek teljesítése. Azon kívül nagy a veszélye annak, hogy Szkopjéban visszatér a hatalomba Gruevszki, miután a francia vétó nyomán jövő áprilisra választást írtak ki az országban. Párizs példátlan politikai vandalizmust tanúsítva tönkretette az EU politikáját, ami egyben Brüsszel stratégiáját jelentette a térségben. Abban Macronnak igaza van, hogy Szerbia és Montenegro esetében sürgősen cselekedni kell, mert ugyan a két állam már rálépett a csatlakozás útjára, csak éppen nagy visszaesést mutat náluk a demokrácia és a jogállam.
Ám az államfő célja nem a reform, hanem annak szétzúzása. Mert ugyan kijelentette, hogy Észak-Macedóniában és főleg Albániában nem elég gyorsan a változások, ám azt már nem árulta el, mit is kellene ott tenni. Ebből pedig az derül ki, hogy számára a tét valójában a francia vezető szerep kialakítása a brit kilépés utáni Európában. Ebből a szempontból a Balkán csupán járulékos veszteséget jelent. A szervezetben jelenleg baljós a hangulat. Keleten egy sor tagország veszi át az illiberalizmust, de egyiket sem keríti az annyira a hatalmába, mint a magyarokat. Ám az rövidlátó érvelés, hogy emiatt meg kell gátolni a további bővítést. Amikor Brüsszel az értékekért és a normákért küzd a jelentkező országokban, az része a harcnak, amely ugyanezért folyik az EU-n belül.
És különösen perverz egy olyan politikus részéről, aki Orbán ellenpólusaként határozta meg magát. Macron gyakorlatilag összeállt a magyar kormányfővel és más illiberálisokkal az unió perifériáján, beleértve a szerb elnököt. Ily módon csak erősíti a nemzeti populista vírust, ahelyett, hogy gyengítené. Azt hiszi, hogy ez a vonal megvédi őt odahaza, de téved. Az európai illiberálisok összefogtak és összehangolják lépéseiket az EU-n kívüli partnerekkel is. A francia vezető azt gondolja, hogy jobban meg tudja védeni az általa szorgalmazott Európa erődöt, ha az unió keretein kívül kerüli a szövetséget a demokratikus alapértékek képviselőivel. Ám ez a politika kudarcra van ítélve. Nem szabad Európának alávágni éppen akkor, amikor annak alapelveit példátlan társadalmi és civilizációs kihívás éri.
