Kántor Zsolt: Áthelyezés (vers)

Áthelyezés azt telefonáltad hogy fáj a fejed azért mert Isten áthelyezett – az egész Galaktikát és minden mást – úgy együtt az összes igét éjjel lenyeljük ez nehezen bírható épp hogy elviselhető – ez a mindenható felhasználói Név hogy belépj ebbe a tudás-központba és cselekedni vélj tényleg nyugodtál már meg valaha? egyáltalán
Témák
vers

Menekülési útvonal (Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak)

Publikálás dátuma
2019.10.26. 11:45

Krasznahorkai könyvének elbeszélője a menekülőlét anatómiai összefoglalóját meséli el, részleteiben kézikönyvként szolgál – mondhatni, menekülési útvonalat nyújt.
Krasznahorkai László nem bír leállni. A Nemzetközi Man Booker-díjas szerző még az AEGON Művészeti Díjjal jutalmazott Báró Wenckheim hazatér című regénye megjelenésekor nyilatkozott úgy, hogy ez az utolsó regénye. Azóta – A Manhattan-tervet és az Aprómunka egy palotáértet követve – a Mindig Homérosznak a harmadik könyve. Tehát írni ír tovább, de ezek nem regények. A Manhattan-terv előjáték volt egy regényhez, az Aprómunka pedig bejárás mások őrületébe, az alcímük szerint. A Mindig Homé­rosznakot összművészeti alkotásként aposztrofálják, mely három művész együttműködéséből született. A 19+1 fejezet egyenként 1–4 oldalas, egy-két Krasznahorkai-mondatos szövegeihez Max Neumann német festőművész egy-egy képe társul, valamint minden fejezethez egy QR-kód (vagy internetes cím), ahol elérhetőek Miklós Szilveszter jazzdobos zenéi, melyek az író felolvasásai alatt született improvizációk. „Olvasási készség”, „vizuális kíváncsiság” és a „linkek megnyitása szükséges csupán” a mű befogadásához, áll a könyvborító fülén a szerzői útmutató/ajánlás. Annyi bizonyos, így az olvasó szeme pont úgy elkalandozik, mint a könyv borítóján az emberalaké, a fülébe jutó hangok pedig nemcsak a vérének lüktetésére hatnak, de egy-egy fejezet olvasásának idejét is kiszabhatják. Hogy külön-külön is megélnének-e ezek a „művészi megközelítések”? – talán a kérdés is értelmetlen, annyi bizonyos, hogy a könyvet vásárló olvasó elsősorban a Krasznahorkai-szöveget fogadja be, ami alapján értelmet gyárt a vizuális és akusztikai tartalomnak, már amennyiben a szerzői instrukciók szerint jár el. Ha nem, akkor részlegesnek, egyoldalúnak is mondható a több érzékre ható, de végül is az agyban megformálódó értelmezés. A horvát tengerpart vonalán egy kis szigetre, gyilkosai elől menekülő (emberi?) élőlény az Odüsszeiából is ismerős Kallüpszó nimfa (feltételezett) barlangjához igyekszik lélekszakadva, hogy végre menedéket leljen – egy temetősziget halálistennőjének lakhelyére!, ahogy azt egyes mítoszkutatók magyarázzák. A történet vége ezáltal sem kiszámítható, pláne megnyugtató – krasznahorkais dupla csavar (18. fejezet legvége és 19. fejezet) borzolja, korbácsolja föl az idegeinket. Persze a fenti leírás ellenére a „történet” ennél jóval absztraktabb: a létről szól – ezúttal a menekülés, a menekülők perspektívájából. A lét, az élet nem más, mint állandó menekülés, paranoia (mint mozgatóerő?) hajtotta továbbállás. A „pillanat foglyaiként”, azaz nincs se múlt, se jelen, se folytonosság, a menekülőnek minden csak most van, nem építkezik semmiből, nem tervez – mert minden csak közelebb engedné az amúgy is sarkában lévő gyilkosokat, akik a halálát hozzák el. Bár a fentiekből adódik, hogy ha menekülünk előlük, s már-már biztonságban éreznénk magunkat, képesek szembejönni az emberrel. Krasznahorkai könyvének elbeszélője a menekülőlét anatómiai összefoglalóját meséli el, részleteiben kézikönyvként szolgál – mondhatni, menekülési útvonalat nyújt. Közel sem csak a közelmúlt/közeljelen jugoszláv, szír, afgán, líbiai stb. migrációs hullámai örvén, hanem léttapasztalatként közelíti és jeleníti meg, valamint közvetíti a „menekülthelyzetet”. Külön érdemes azonban hangsúlyozni azt az elbeszélői kitételt, mely a menekülő szempontjából a végletes absztrakciót, a matematikait és annak következményeit mélyen elutasítja, mert kizárja az erkölcsi mozzanatot a világból. [Ettől a „belső” értelmezéstől függetlenül a „külső”, olvasói, létre ­irányuló absztrahálás még legitim, sőt akár ter­mékeny értelmezési ambivalenciát generálhat, ahogy hasonlóképp a menekülő könyvbeli révbe érése (reménykedése) is mintha némileg szemben állna az általa korábban vallottakkal. – Nincsen remény!…] Hogy mindez ráadásul a Krasznahorkai-féle „hosszú mondatok” egymást „űző-hajszoló”, kacsokként összefűződő, de szét is ágazó egységeinek túlfeszített sodraként íródik, azaz írásképileg és lélegzetvételileg is állandó kifulladás előtti, mégis tovalendülő formát mutat, nem a kallüpszói, hanem az írói varázslat része, mely akár magához is láncolhat hosszan. (Max Neumann festőművész és Miklós Szilveszter jazzdobos közreműködésével. Magvető, 2019. 94 o.) 
Szerző

Berta Ádám: A mérges természet (versek)

Publikálás dátuma
2019.10.26. 10:14
Privet (Ligustrum vulgare) and Dog Rose (Rosa canina) fruits, Northern Vosges Regional Nature Park, France
Fotó: Michel Rauch / Michel Rauch / Biosphoto
A mérges természet A közönséges fagyal nálunk valóban annyira közönséges, hogy naponta elmegyünk többször is mellette, mivel a legkedveltebb sövénynövényünk. Tavasszal fehér virágai bugában nyílnak; erős, édes, nem túlságosan kellemes illatuk a mellettük elhaladóknak emlékezetében rögzül. Fekete bogyótermésük kétmagvú, már beérett, és télire is megmarad. Átellenes állású, lándzsaforma levelei jól fedik sűrűn nőtt ágaikkal élő sövényként az elkerített, zöld pázsitú kerteket. A nálunk őshonos cserje vadon is él, ahol elérheti a néhány méteres magasságot. Az azonos nemzetségbeli télizöld fagyal Japánból származik, és kedvező körülmények között nem hullnak el levelei télen sem. A bogyók glikozidjai keserű ízhatásúak. Belőlük emésztőszerveinkben alkaloidok képződnek. Ezért elfogyasztásuk után gyomor- és bélgyulladás léphet fel, hányással, hasmenéssel. Félrevezető az a megfigyelés, hogy nem minden embernél lépnek fel hasonló tünetek. Évekkel ezelőtt volt erre a mérgezésre példa megyénkben is. Mint ahogy ez általában történni szokott, a gyermekek késztetést éreztek, hogy a magukat kínáló fekete bogyókat megkóstolják. Ebben az említett esetben egy öt-hat éves apróságnál váltott ki súlyos tüneteket. Mivel a növény többi része is mérgező, metszéskor előfordulhat, hogy a levelek, az ágak a kézen viszkető bőrirritációt okoznak az érzékenyebbeknél. Hol huszáros, szürke kikelet lakozik                                                          Marno Jánosnak Ha alólról szagulod az ibolyát, magadra vess, mondták a tegnap temetett földművesnek, amikor annak csuklója áttörte a laza talajt, és magasba emelte kezét. Tenyeréből peregtek a magok. De ki mondhatta ezt neki? Övcsatját húzkodó, szürke nadrágos gyászhuszár, esetleg rendszeres temetőjáró, szem- lélődő laicus? És – magonk közt szólva – kikelt-e azok közül a magok közül egy is? Vagy majdhogynem a földműves kászálódott-e ki a sírból, ahova idő előtt került? Vagy az olvasó kelt ki maga-magából, hogy csat- lakozzon az előtte szólóhoz?
Szerző
Témák
versek