A Bajor-villa titkai

Publikálás dátuma
2019.10.26. 17:30

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Bajor Gizit rengeteg legenda, titok övezi. Ennek a mítosznak a vonzásába kerülhetünk, ha végigsétálunk az egykori villában.
Bajor Gizi (egykori) budai neobarokk villája a színésznő halála után egy évvel, 1952-ben lett múzeum. Az érdem Gobbi Hildáé, akinek volt elég szakmai és politikai befolyása ahhoz, hogy ezt az akkori döntéshozóknál képes legyen elérni. Azt mondják, hogy a színészet egy múlékony műfaj, csak aznap este létezik. Gobbi, aki valódi megszállottja lett ennek az ügynek, ez ellen akart tenni. Emléket szeretett volna hagyni a pályatársaknak. Óriási tett a részéről, hogy évtizedeken át sikerült gyarapítani a gyűjteményt, újabb és újabb színésztárgyak kerültek be a múzeumba. Mindenkinek megvan a kedvence. A névadó külön emlékszobát kapott. Személyes tárgyak, rajzok, festmények idézik fel az ünnepelt színésznő alakját. Bajor Gizit rengeteg legenda, titok övezi. Ennek a mítosznak a vonzásába kerülhetünk, ha végigsétálunk az egykori villában. A folyosón és több helyen is megjelennek a vele kapcsolatos emlékek. A magánéletére is találunk utalásokat. Férje Germán Tibor fül-orr gégész imádta feleségét, a tenyerén hordozta. Ezért is okozott óriási megdöbbenést a házaspár máig érthetetlen tragédiája. Germán ugyanis 1951. február 12-én megzavarodott elmével halálos adag morfiumot adott Bajornak, majd magával is végzett. A falba süllyesztett vitrinben kapott helyet Lady Milford jelmeze. Ezt viselte Bajor Gizi utolsó szerepében, Schiller Ármány és szerelem című művében. Gobbi Hilda nem csak létrehozta a múzeumot, hanem nagyon sokáig maga is figyelt arra, sőt személyes javaslatokat is tett, hogy kinek a tárgyai, emlékei kerüljenek be a villába. Íme Gobbi által összeállított névsor, a hetvenes évekből: Somlay Artúr, Tímár József, Uray Tivadar, Tőkés Anna, Gombaszögi Frida, Rátkai Márton, Törzs Jenő, Beregi Oszkár, Gózon Gyula, Berky Lili, Rajnai Gábor, Jávor Pál, Abonyi Géza, Rózsahegyi Kálmán, Kabos Gyula, Gombaszögi Ella, Hegedűs Gyula, Ódry Árpád, Sugár Károly, Pethes Imre, Tanay Frigyes, Halmi Margit és Kiss Irén. Érdemes próbát tenni, kiről mi jut eszünkbe. Néhányuknak persze például Gózonnak, Jávornak, vagy Kabos Gyulának ma is játsszák a filmjeit, de a többiek emléke ebben a múzeumban kelhet újra életre. A színésznő 1985-ben és 1987-ben újabb tereket rendezett be. A kortársak közül többek között Mezey Mária, Balázs Samu, Pécsi Sándor, Olty Magda, Bilicsi Tivadar, Ráday Imre, Őze Lajos, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva emlékeivel tette teljesebbé a tárlatot. Gobbi Hilda 1988-ban halt meg, ezt követően ő is külön emlékszobát kapott. A megnyitón Törőcsik Mari így fogalmazott: „Emlékszobájának megnyitása alkalmából: még egyszer Gobbi Hilda! Hogy milyen színészt vesztettünk benne, azt tudjuk; most egy pillanatra emlékezzünk arra, hogy milyen szervezőt. Mai szóhasználattal élve: vállalkozó volt. Nonprofit vállalkozó. Igaz, ő maga ezt a tevékenységet inkább partizánakciónak nevezte. Partizánként vagy vállalkozóként, olyan mindegy, létrehozta a művet: a múzeumot.” Az intézményben időszaki kiállítások is helyet kapnak. Különösen izgalmas és januárig látogatható a 100 éve született Bessenyei Ferencre és Gábor Miklósra emlékező kiállítás. Az egykori villa parkjában négy évvel ezelőtt Koltai Tamás kritikus búcsúztatásán egy fát ültettek el, ma már mellé lehet ülni, olvasgatni, felidézni kedvenc színészeink jellegzetes gesztusait, a múló színházi esték lelkünkben kitörölhetetlen nyomait.
Szerző
Témák
Bajor Gizi

Így vezetik Budapestet

Publikálás dátuma
2019.10.26. 14:35

Fotó: Népszava
A fogyatkozó hatáskörök és a kormányzati pénzelvonások miatt gúzsba kötve táncoláshoz hasonlít a Fővárosi Közgyűlés munkája. Sok múlik ugyanakkor azon is, hogy milyen mértékben játssza be az új testület a megmaradt mozgásterét.
Bár a 2011-es önkormányzati törvény még igen szélesre szabta a kifejezetten fővárosi jog- és feladatköröket – ide sorolt úgyszólván minden, Budapest egészét érintő településfejlesztési és rendezési kérdést –, azonban az Orbán-kormányzat az elmúlt években következetesen visszagyűjtögette a fővárostól a különböző területeket. Így sorra kormányzati hatáskörbe kerültek az elővárosi vasutak, az iskolák, a kórházak, a szemétszállítási díjbeszedési feladatok; nem csoda, hogy (a G7 összesítése szerint) a város költségvetése 2010-hez képest a felére esett vissza – elsősorban a kórházak és a oktatási intézmények elrekvirálása miatt –, ami az egyik legkisebb büdzsé Európa fővárosai között. Budapest lényegében kiszolgáltatott helyzetbe került a kormánytól, így jellemző módon még az EU által finanszírozott beruházásokhoz szükséges önrészt se tudja kitermelni az önkormányzat, ahogy kölcsönt is csak a kormány jóváhagyásával lehet felvenni. A kormány-főváros reláció valódi természetét látványos megmutatta, amikor a metrófelújításnál azért nem tudott Budapest az eredeti elképzelésnek megfelelően új kocsikat venni, mert a kormány csak használt orosz kocsikra adott lehetőséget. A kormány emellett a parlamenti törvénygyárra és a közgyűlés volt fideszes többségére támaszkodva sorra vette el a kiemelt projekteket a fővárostól, így a Liget projektbe, a Kossuth tér átépítésébe, a budai vár rekonstrukciójába, a Dagály úszópalota megépítésébe vajmi kevés beleszólása maradt a közgyűlésnek, amely a Kopaszi gáti MOL-torony vagy éppen a CEU kiszorításába sem tudott – nem is akart – beleszólni. A főváros és a kormány közötti egyenlőtlen viszony jegyében jött létre a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa (FKT) is, amelyben elvileg a főváros vezetése és az orbáni kormányzat együttesen dönt a fővárosi nagyberuházásokról, a valóságban erős kormányoldali túlerővel. Bár a kormányzat kifejezetten Tarlós Istvánnak adta, de a legutóbbi ígéretek szerint Karácsony Gergelynek is meghagyná a fővárost érintő nagyberuházásokról döntő FKT-ban a főpolgármesteri vétójogot, ahogy egyelőre az az ígéretek szintjén – a választási kampányban eleresztett rémisztgetésekkel szemben – továbbra is érvényes a Tarlóssal kötött 15 pontos választási megállapodás is. A szóban forgó 15 pontban Orbán amúgy javarészt arra tesz ígéretet, ami normális esetben magától értetődő kellene hogy legyen: például nagylelkűen megígéri, hogy biztosítja a a naponta félmillió ember által használt hármas metró felújításához szükséges állami forrást. Jelenleg a fővárosban a kétszintes rendszernek megfelelően a kerületek, és a kerületi polgármesterek plusz a kompenzációs listáról bekerült képviselők által alkotott közgyűlés között oszlanak meg a döntési kompetenciák, inkább, az utóbbi javára (minősített közgyűlési szavazattöbbség kell többek között az egész fővárost érintő hitelfelvételhez és kötvénykibocsátáshoz, az önkormányzati tulajdonba kerülő vagy önkormányzati tulajdonban lévő vagyontárgyak korlátozottan forgalomképessé vagy forgalomképtelenné tételéhez, az önkormányzati vagyon ingyenes vagy kedvezményes átadásához). Maga a főpolgármesteri pozíció inkább ceremoniális, mint valós hatalmi tényező, a legtöbb döntéséhez közgyűlési jóváhagyás kell. A főpolgármester önálló döntési jogköre viszonylag szűk, inkább szimbolikus kérdésekben dönthet a közgyűlési többség nélkül - mint a közterület elnevezése, városi díszpolgári cím adományozása. Vis major helyzetben két közgyűlés között fejlesztési-pénzügyi kérdésben dönthet, ám erről később számot kell adnia a közgyűlésnek. A főpolgármester egyetlen igazi eszköze a 2014 óta korlátlan vétójog, így elvileg akárhányszor visszadobhatja a neki nem tetsző közgyűlési döntést, ugyanakkor a közgyűlést sem tartja vissza semmi attól, hogy minden alkalommal újra megszavazza azt. A közgyűlés és a kerületek viszonya rendkívül bonyolult. A közgyűlés egy sor olyan ügyben önállóságot élvez, ami elvileg kerületi hatáskör lenne, ám a fővárosi önkormányzati SZMSZ alapján mégis a közgyűlés dönthet róla. Többek között ilyenek a szociális kérdések, így a nappali melegedők fenntartása a szociálisan rászorultak számára, utcai szociális munkavégzés a hajléktalanok ellátása keretében, időskorúak gondozóházának fenntartása, családok átmeneti otthonának fenntartása, óvodai feladatellátás, a fővárosi romák esélyegyenlőségének, felzárkóztatásának segítése. De közgyűlési jogkör a társasházas és szövetkezeti lakóépületek felújításának támogatása, az ifjúsági feladatok ellátása is. Sajátos mód ide tartozik még a fővárosi kerékpáros közösségi közlekedés feltételrendszerének fejlesztése és működtetése, a fővárosi díszkivilágítási berendezések üzemeltetése, a lakosság folyamatos tájékoztatása a helyi közügyekkel, közszolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy a városarculati feladatok ellátása. A közgyűlésre átruházott jogokat részint maga a plénum gyakorolja, de számos döntési feladatot a főváros hét szakosított bizottságában látnak el (más esetekben csak javasolnak és véleményezhetnek a közgyűlés számára.) A főváros adókivetési joga szintén megoszlik az önkormányzat és a kerületek között. Így 2011 után a parlament – Tarlós István kifejezett kérésére – megszavazta a főváros részleges adókivetési jogát, ám úgy, hogy építmény- és telekadót, kommunális adót és idegenforgalmi adót továbbra is a kerületek vethetnek ki. Egyedül a helyi iparűzési adót (hipa) állapíthatja meg a fővárosi önkormányzat, de azt is csak akkor, ha előzetesen rábólintottak az érintett kerületek önkormányzatai.

Fővárosi kisparlament/kiskormány

A Fővárosi Közgyűlés elnöke a mindenkori főpolgármester – belőle, és a választott önkormányzati képviselőkből áll a közgyűlés. A képviselők száma 1990–94 között még 88, 1994–2010 között 66 volt, 2010-től viszont a kormánytöbbség a felére, 33-ra csökkentette. A jelenlegi felállásban minden 50 ezer lakosra számítva egy képviselőt választanak. A Fővárosi Közgyűlés gyakorolja az önkormányzati jogköröket. Hatáskört a testülettől elvonni csak törvénnyel lehet (illetve maga a közgyűlés bizonyos hatásköreit átruházhatja a főpolgármesterre). A közgyűlés fogadja el az önkormányzat éves költségvetését, illetve alkotja meg a rendeleti szintű jogszabályait. Ez a jogalkotó szerep az országos politika analógiáját használva a parlamentének felel meg, ugyanakkor a főpolgármesteri hivatalnak illetve a titkos többségi szavazással megválasztott, nem feltétlenül közgyűlési tag alpolgármestereknek bizonyos végrehajtó hatáskörük is van, így Budapest „kormányaként” tevékenykednek. (H. M.)

Budapest üresen korgó gyomra

Publikálás dátuma
2019.10.26. 11:26

Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény / Fortepan
A Nagyvásárcsarnok kitartóan omladozik, legfeljebb olykor egy forgatás, koncert vagy sportesemény veri fel a csendjét.
A Soroksári úton árválkodó, betört ablakokkal vaksin pislogó, a felismerhetetlenségig összefirkált egykori nagybani vásárcsarnok és irodaépület láttán nagyon nehéz elképzelni, hogyan festett ez a tömb akkor, amikor még zajlott itt az élet. Pláne nem könnyű belelátni ezekbe a lelakott romokba mindazt a szépséget és különlegességet, amiért műemlékké nyilvánították őket.
Amikor eheti „régi” képünk készült, a nyolcvanas években még használták ezeket a házakat, igaz, az állaguk megóvásával már akkor sem törődött senki. Raktárakkal, bódékkal voltak körbeépítve, kellett némi fantázia hozzá, hogy valaki megsejtse a fél évszázaddal korábbi formájukat: pedig kezdetben tényleg pompásak és kiemelkedően korszerűek voltak.
A város korábbi nagybani piaca a húszas évek végére végképp kinőtte eredeti helyét, a Fővám téri Nagyvásárcsarnokot. Ideje volt távolabb vinni a belvárostól, olyan helyre, ahol a vízen és a vonaton érkező árukat is könnyű ki- és berakodni. Így született meg 1932-re Münnich Aladár és Obrist Vilmos tervei alapján, az ugyancsak frissen elkészült csepeli híd tőszomszédságában az új, „zöldmezős” nagybani, illetve az azt kiszolgáló irodaépület. A pinceszinti hűtőházon ülő csarnok különleges vasbeton tetőzete egy rakodóperonnal körbevett, 11 ezer négyzetméteres teret hidalt át, ahol egyszerre négyszáz kereskedő kínálhatta az áruját. Az art deco jegyében fogant, szobrokkal díszített irodaépületben vendéglő és pár kivehető szoba is volt, az irodistákat pedig az ország első páternosztere segítette a hét szint közötti gyors közlekedésben.
Nagyvásártelep napjainkban
Fotó: Népszava
A nagybanit 1970-ig villamos szárnyvonal is szolgálta, de később a vasúti vágányokat is feleslegessé tette a közúti közlekedés térhódítása. Bár a csarnok-komplexum még jó ideig működött, a zöldség-gyümölcs nagykereskedelmét a kilencvenes évekre elhódította tőle a Nagykőrösi úti piac. 2003-ban kiürítették, a műemlékké nyilvánított két épület kivételével a területen mindent lebontottak. Előbb egy új iroda- és lakónegyedet szántak ide – 2008-ban Erick van Egeraat irodája készített rá terveket –, majd olyan nevek kezdték fémjelezni az elképzelést, mint Tarsoly Istváné és Ghaith Pharaoné. Aztán új idők jöttek, és 2016 körül már a majdani olimpiai falut – polgárbarátabb nevén: Budapesti Diákvárost – akarták itt felépíteni.
A Nagyvásárcsarnok mindeközben kitartóan omladozik, legfeljebb olykor egy forgatás, koncert vagy sportesemény veri fel a csendjét.
Szerző
Frissítve: 2019.10.26. 11:42