A tekintélyes üzleti folyóirat a V4-ek kapcsán arra emlékeztet, hogy a rendkívül nyitott gazdaságokat könnyen érheti külső megrázkódtatás és ez fenyegeti fejlődésüket. Mindenesetre a négy állam – 15 évvel az uniós belépés után – büszkébb lehet gazdasági eredményeire, mint a politikai reformokra. Drámaian nőtt a GDP-jük, zárkóznak fel Németországhoz. A magyar és a lengyel szint 57 százalékot tesz ki a német adatokhoz viszonyítva, a csehek már 73, a szlovákok pedig 63 százaléknál járnak. Ebben négy külső tényező hatott közre: a nagyvonalú brüsszeli anyagi segítség, a külföldön dolgozó honpolgárok hazaküldött keresete, a kedvező nemzetközi gazdasági környezet, végül pedig az, hogy mind a négyen eléggé alulról indultak, így olcsó munkaerővel tudtak szolgálni a tehetősebb államok számára. A baj ott jelentkezik, hogy most mind a négy hajtóerő kimerülőben van.
A jövőben akár 25 százalékkal kevesebb támogatás érkezhet az EU-tól, amelyet bosszantanak a térség populista kormányai. Várhatóan visszaesnek a vendégmunkások által hazautalt pénzek is, mert visszaesik a német gazdaság és nagy a bizonytalanság a világkereskedelem körül. A német bajok jobban sújtják a négyeket, mint bármely más uniós tagállamot. Leginkább Magyarország és Szlovákia van függő helyzetben. Az Audi győri gyára a magyar GDP 9 százalékát adja. Megszólaltak a vészharangok, amikor jött a hír, hogy a BMW és a Mercedes befagyasztja készülő magyarországi beruházásait.
Azon kívül ismert a jelenség, hogy egy bizonyos szintről már nehéz tovább lépni, ez a közepes jövedelem hírhedt csapdája. Hogy azt meghaladják, ahhoz innováció kellene, ám az különösen gyenge lábakon áll Magyarországon és Lengyelországban. A legsúlyosabb gond azonban minden bizonnyal a munkaerőhiány, az emelkedő bérek távozásra kényszeríthetik az idegen befektetőket. A leggyorsabb megoldás a bevándorlás volna, ám ettől őrizkedik a négy nacionalista kormány. Vagyis a visegrádiak számára a következő 15 év sokkal keményebb lehet, mint az eddig eltelt másfél évtized.
A választási sikerrel sokak számára már októberben eljött a Karácsony Magyarországon, hiszen az új budapesti főpolgármester rácáfolt minden felmérésre és simán verte Tarlós Istvánt. Úgy hogy most az emberek a pesti utcákon boldog Karácsonyt kívánnak egymásnak. De az ellenzéki szövetség egy sor más, nagyobb településen is megtörte az illiberális demokráciát meghirdető, az autokrácia felé tartó Orbán monopóliumát. A diadal azt bizonyítja, hogy még meg lehet kérdőjelezni a politikai felállást, még akkor is, ha az álhírgyártás és az aszimmetrikus hatalmi szerkezet egyoldalú előnyöket nyújt az egyik félnek.
Hegedűs Dániel, a berlini German Marshall Alapítvány Közép-Európa szakértője azt mondja, hogy visszatérhet a politika Magyarországra, ha az ellenzéki erők okosan használják ki a győzelmet. Hiszen új szerkezeteket hozhatnak létre, pénzhez jutnak és a Fidesz körmére nézhetnek korrupciós ügyekben. De azért a hatalom javarésze továbbra is a kormánypárt kezében van. Krekó Péter úgy véli, a mostani eredményből nem következik automatikusan, hogy 3 év múlva hengerel az ellenzék.
Mindenesetre a miniszterelnök számára az egyik tanulság az, hogy még mindig túl erős a vele szemben álló tábor és túl nagy a szava a sajtóban. Ezért igencsak valószínű, hogy most csak még jobban meghúzzák a csavarokat, semmint hogy puhulna a rendszer. De azért sérült Orbán legyőzhetetlenségének nimbusza.
Az Európai Tanács távozó elnökének az lesz a következő feladata, hogy az EPP élén megmentse a földrész bágyadt konzervatívjait, akik 40 éve irányítják Európát, és akiknek a többi közt Orbán Viktor okoz fejfájást. A pártcsalád ugyanis sajátos identitásválságba került, minden közös ideológiai alap ellenére is. Szerencséje hanyatlik, befolyása csökken, így Tusknak új életet kell lehelnie a pártcsaládba. Valószínűleg másként csinálja majd, mint elődje Joseph Daul, aki közel állt a centrista Merkelhez, de annak nacionalista végzetéhez, a magyar kormányfőhöz is. A francia politikust gyakran meg is vádolták azzal, hogy túl puhán bánik a populistákkal, így főleg Orbánnal. Az utód ezzel szemben a lengyel PiS esküdt ellensége és várhatóan sokkal keményebb lesz ebben a kérdésben.
Tusk alighanem megerősíti a Néppárt kereszténydemokrata gyökereit, de hogy össze tudja-e békíteni az EU két felét, az sokak szerint alapvetően megmutatja majd, egyben lehet-e tartani az uniót. Most először a frakciónak több keleti tagja van, mint nyugati, ami igencsak megdobja erejüket. Tusk azonban kijelentette, hogy nem kereszténydemokrata az, aki a nyugati liberális demokráciát a keleti tekintélyelvűséggel igyekszik felváltani. A jogállamot azonban egyre inkább próbára teszik Magyarországon és Lengyelországban.
A kérdés az, nem jutott-e máris túl a csúcspontján az EPP, hiszen 35 helyet veszített a májusi választásokon. Égető kérdés számára, hogy mi legyen a Fidesszel. Egyes vezetők azon vannak, hogy a tagságról már a novemberi zágrábi kongresszuson döntsenek.
A liberalizmus bukott istenség lett Kelet-Európában. Ez a mondandója annak a hosszú szemelvénynek, amelyet a lap közöl a két neves politológus, a bolgár Ivan Krasztev és az amerikai Stephen Holmes most megjelenő, „A fény, amely kihunyt: számvetés” c. könyvéből. Mint rámutat, mára a térség populistái menthetetlenül ortodoxnak tartják a liberális demokráciát és azt állítják, hogy immár kötelező átvenni annak értékeit, felfogását, intézményeit és gyakorlatát. Az érintett országok jó része konspirációelméletben utazó többségi rendszer, amelyben ördögnek állítják be az ellenzéket. A nem kormánybarát sajtótól, a civil társadalomtól és a független bíróságoktól elvesznek pénzt, paripát, fegyvert, no meg, a függetlenségük is odavan, mert a hatalom nem fogadja el a nyugati politikai pluralizmust, a kormányzat átláthatóságát, valamint az idegenekkel, ellenzékiekkel és a kisebbségekkel szembeni toleranciát. A populista idegengyűlölet és a reakciós nacionalizmus fő magyarázata az a tévhit, hogy nincsen alternatíva.
A lázongás alapvető tényezője, hogy a Nyugat utánzásának tagadhatatlanul vannak hátulütői, hiszen fokozódnak az egyenlőtlenségek, mindent áthat a korrupció és a közjavak újraelosztása egy szűk csoport kezébe került. Amit csak tetézett a pénzügyi válság. Ehhez járult még, hogy mára feledésbe merültek az illiberalizmus sötét oldalai. A Fidesz és a PiS azért próbálja lejáratni a liberális elveket és intézményeket, hogy elterelje a figyelmet az iazi gondról: az urambátyám-rendszerről és a hatalmi visszaélésekről. És ezt a demagógok csak megfejelik azzal, hogy egyedül ők képviselik a nemzeti hagyományokat és identitást.
A nagyarányú kivándorlás igen rosszul érintette a liberális pártokat, hiszen a legnyitottabb felfogású emberek mentek/mennek el. Majd utána beütött a migránsválság. A populisták ekkor jelentették be, hogy leválnak Brüsszelről és általában a világra nyitott nyugati liberalizmusról. Megindult a félelemkeltés, amely az akarta bizonyítani, hogy a liberalizmus meggyengíti a nemzetek önvédelmi képességét egy ellenséges világban. Miközben a nagy veszélyt az elvándorlás és a demográfiai összeomlás jelenti, ideértve, hogy elsősorban Orbán politikája az, amely lehetetlenné teszi a normális megélhetést és az értelmes életet Magyarországon.
A magyar és a lengyel populisták úgy igyekeznek fékezni a nyugatra irányuló exodust, hogy vádjaik nyomán csökkenjen az ottani rendszer vonzereje. Merthogy a fő bajuk az, hogy a fejlett államok elcsábítják a legrátermettebb embereket Keletről. És bosszúból nem egyszerűen elutasítják a Nyugat utánzását, hanem azt állítják, lásd Orbánt és Kaczynskit, hogy ők az igazi európaiak. És ha a másik oldal meg akar menekülni, akkor vegye át azt, ami az új tagállamokban van.
Az amerikai elnök szerint a részleges tűzszünet és a biztonsági övezet kialakítása egészen különleges győzelem, és ez igaz, már abban az értelemben, hogy Putyin, Erdogan és Asszad számára – állapítja meg a vezércikk. Csak éppen benne volt Trump keze az események kirobbantásában, hiszen elárulta a kurdokat és az USA-csapatok eszetlen kivonása aláásta az Egyesült Államok hitelét. Egyben pedig nagy siker az orosz és a szír elnök számra, Utóbbit a lap mészárosnak minősíti. Viszont az egész közvetítésre nem lett volna szükség, ha a Fehér Ház nem vezényli el a határtérségből az amerikai csapatokat, miután az elnök telefonon beszélt török kollégájával, a világ egyik erőskezű vezetőjével, akitől olvadozik a szíve. Aki egyébként időközben már elérte a határ mentén, amit akart.
Erdogan Szocsiban találkozott a boldog Putyinnal, ő is példakép az amerikai elnök számára, aki egy nappal később feloldotta a Törökország elleni szankciókat. Most az oroszok és a törökök közösen ellenőrzik a határtérséget. Ez Trumpot a jelek szerint nem izgatja, mint ahogy több más török és orosz lépés sem az övezetben. Azon persze már nem szabad csodálkozni, hogy ő bármit nagy és példátlan fejleménynek tart. Ám az mégiscsak megrázó, hogy valaki, aki már alkotmányos vádemelési eljárás alatt áll, megdöbben azon, hogy a világ fő hatalma folytathatna jobb külpolitikát is. Ukrajnáról alkotott véleményének kialakításában a jelek szerint jobban hallgatott Kijev olyan, tekintélyelvű ellenfeleire, mint Putyin és Orbán, mint a saját tanácsadóira. Úgy hogy most az alelnök, a külügyminiszter és a többiek alighanem attól rettegnek, hogy legközelebb hová kell menniük valamilyen különleges tűzoltásra.
Kerítéssel, bezárkózással nem lehet megoldani a migránskérdést, itt intelligens bevándorlási politikára van szükség. Így látja a helyzetet az ENSZ 6 ezer munkatárssal működő és évi 5 milliárd dollárból gazdálkodó Fejlesztési Programjának főnöke. Achim Steiner életveszélyesnek tartja az Európa-erőd elgondolást, mert csak az idén már több mint ezren fulladtak vízbe, amikor megpróbáltak átkelni a Földközi-tengeren. Azon kívül azért is illúzió az elképzelés, mert jó 75 ezren mégiscsak átjutottak. A világszervezet legújabb tanulmánya azt derítette ki, hogy akik kudarcot vallottak, legközelebb újra megpróbálnák, mert saját országukban nincs semmiféle kilátás a számukra. És itt nem a legszegényebbekről, a képzetlenekről van szó, hanem nagyos is tehetséges és tetterős emberekről, akik jobb életet akarnak maguknak.
A szakember felhívja a figyelmet, hogy még sok pénzzel is csupán időnként és egyes helyeken lehet feltartóztatni a tömegeket. A kerítés túl defenzív, nem jó semmire. Szögesdrót és tengerbe vesző emberek helyett inkább meg kell szervezni, hogy szabályozott legyen a migráció. Annál is inkább, mert Nyugat-Európában már nincs elég saját munkaerő. Ezért a vitából ki kell venni a félelmet, tárgyszerű megközelítés szükséges. És ha Afrika és Európa nem érti meg, hogy ez ügyben közösek az érdekei, az csak káoszt eredményez.
