Küszködésre ítélve – Gyerekek tízezrei estek ki idő előtt a közoktatásból

Publikálás dátuma
2019.10.26. 19:55

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Fiatalok tízezrei estek ki idő előtt, végzettség nélkül a közoktatásból, mióta hét évvel ezelőtt a kormány úgy döntött: 16 évre csökkenti a tankötelezettségi korhatárt. Most roma szervezetek kezdtek aláírásgyűjtésbe, hogy a korhatár ismét 18 év legyen, de egyértelmű, hogy ez nem elég. Az iskolarendszernek alapjaiban kellene megváltoznia, hogy ne termelje újra a mélyszegénységet.
„A fiatalok tízezrei zuhannak ki a közoktatás rendszeréből mindenféle végzettség nélkül. Nem értjük, miért mondott le a kormány ennyi emberről, egy egész nemzedékről. A mai világban végzettség nélkül a totális kirekesztettség, reménytelenség, küszködés és boldogtalanság vár ezekre a fiatalokra” – fest borús képet a helyzetről Setét Jenő roma polgárjogi aktivista, az Idetartozunk Egyesület vezetője, aki a múlt héten, a Roma Büszkeség Napján jelentette be, hogy országos aláírásgyűjtést indítanak a tankötelezettségi korhatár 18 évre való visszaállításának érdekében.  Idén a Roma Büszkeség Napjának jelmondata az volt: „Tanulni akarunk!” „Nem kell társadalomtudósnak lenni ahhoz, hogy az ember belássa: a jövő szempontjából legértékesebbek a gyerekek, akiket arra kell sarkallni, hogy minél tovább tanuljanak, minél magasabb végzettséget szerezzenek” – teszi hozzá Setét Jenő. A kormány 2012-ben vitte le a tankötelezettségi korhatárt 18-ról 16 évre. A komolyan vehető szakértők már akkor is értetlenül fogadták a lépést, a világon ugyanis sokkal inkább az a tendencia, hogy minél tovább benntartják a gyerekeket az oktatási rendszerben. Egyszerűen azért, mert minden az iskolában eltöltött év növeli annak az esélyét, hogy később a diák jól boldogul az életben, legalábbis egy jó oktatási rendszerben.

Mennek a lecsóba

Mivel ma még senki nem tudja, hogy fog kinézni munkaerőpiac tíz vagy akár öt év múlva, a hozzáértők szerint teljes tévedés azt gondolni, hogy például egy „kétkezi szakma” megtanításával hosszú távon biztosítható egy fiatal jövője, inkább olyan alapokra, készségekre és kompetenciákra van szükség, amelyekkel képes alkalmazkodni a változásokhoz, és meg tud tanulni egy új szakmát, ha éppen arra van szükség. De az iskolából kihulló hátrányos helyzetű, szegény, nagyobb részt roma tanulók legtöbbször nem jutnak el addig, hogy szakmát vagy érettségit szerezzenek. Sőt, legtöbben az alapvető olvasási és számolási készségek nélkül, funkcionális analfabétaként esnek ki az iskolarendszerből. Bár a következményekről, hogy pontosan hány gyerek lemorzsolódását okozta ez az intézkedés, többféle számítás is létezik, a tankötelezettségi korhatár leszállítását sokan kritizálták a kormány közeléből is. Pokorni Zoltán egykori oktatási miniszter, jelenleg XII. kerületi polgármester például egy évvel ezelőtt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) alapításának 30. évfordulója alkalmából szervezett kerekasztal-beszélgetésen azt mondta, joggal és okkal lehet szidni a kormányt ezért a lépésért. „Most látjuk, micsoda ára van: évente tízezer gyerek megy a lecsóba. Évente tízezerrel növeljük a majdani munkanélküliek és közmunkások táborát” – mondta az ősfideszes polgármester. Szintén tavaly a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége is a tankötelezettség korhatárának megemelése mellett érvelt egy a szakképzés megújítását sürgető javaslatcsomagban. Szerintük, mivel Magyarországon évente 40-50 ezer fővel is csökkenhet a dolgozók száma, a lehető legkisebbre kell csökkenteni az iskolai lemorzsolódást. Arról pontos adatok nem állnak rendelkezésre, hogy az elmúlt hét évben mennyien estek ki az iskolákból 18 éves koruk előtt, de árulkodó: egy az Emberi Erőforrások Minisztériumában készített belső felmérés (amelyet annak idején a 168 Óra hozott nyilvánosságra) már 2016-ban is több mint 42 ezer lemorzsolódott gyerekről szólt, az utóbbi években sokat húzott-nyúzott szakképzés különösen rossz eredményeket produkált. A döbbenetes adatok pedig minden szakértő szerint összefüggésben vannak a tankötelezettségi korhatár leszállításával, bár az is kétségtelen, hogy a problémák sokkal korábban, már az általános iskola alsó tagozatában elkezdődnek.

Az alapoknál kell kezdeni

„Minél kisebb az iskola, minél kevesebben járnak oda, és minél homogénebb a gyerekcsoport összetétele, annál gyorsabban válnak a lemorzsolódás áldozatává. Ha sikerül a nyolcadik osztályt befejezniük 16 éves korukig, akkor is olyan hiányokkal érkeznek a középfokú oktatásba, hogy néhány hónap után, de legkésőbb az első év végéig feladják. Ez egy olyan kudarc, ami a teljes életükre kihat, a szegénységi csapda újraöröklődik” – mondja Berki Judit esélyegyenlőségi szakember, a Bátonyterenyei Tanodahálózat vezetője, aki azt tapasztalja: a legnehezebb helyzetű gyerekek egy részének a nyolc általánost sem sikerül befejezni 16 éves koráig. A szabad iskolaválasztás lehetővé teszi, hogy a középosztály a messzebb lévő, jobb intézményt válassza, mivel nekik nem jelent gondot, hogy megvegyék a buszbérletet vagy kocsival vigyék a gyereket. A kistelepülések iskoláiban a legszegényebb, leghátrányosabb helyzetű családok gyerekei maradnak csak, így ezek tovább gettósodnak. „Meg kellene teremteni annak a lehetőségét, hogy a gyerekek iskolabuszokkal eljuthassanak azokba az iskolákba, ahol nem szegregált körülmények között kis csoportokban tanulhatnak, ahol adottak az egész napos iskola feltételei, és biztosított számukra a fejlődés lehetősége, akár egyéni foglalkozások segítségével” – mondja Berki Judit, aki azt is hozzáteszi: bár a tanodák igyekszenek megadni a gyerekeknek ezt a fajta figyelmet, az iskolarendszer hiá­nyosságait képtelenek teljesen pótolni. A teljes problémahalmazt nem oldaná meg önmagában a tankötelezettségi korhatár visszaállítása, ezzel párhuzamosan meg kellene erősíteni a pedagógusokat a helyi iskolákban, akiknek megfelelő szakmai támogatást kellene kapniuk a munkájukhoz és pluszösztönzőket kellene számukra nyújtani, hogy ezt a kétségkívül nehéz és összetett munkát végezzék. „Vagyis egy gyökeresen más köznevelési koncepcióra van szükség. Nem csak azért kell harcolnunk, hogy visszaállítsák a tankötelezettségi korhatárt, párhuzamosan a háttérfeltételek javításáért is küzdeni kell. Mindez nem megy egy-két év alatt, de az biztos, hogy az átgondolt munkát el kell kezdeni, mert a 24. órában vagyunk” – figyelmeztet Berki Judit.

Van igény a gyerekmunkára

Ugyanakkor Setét Jenő szerint már pusztán a tankötelezettségi korhatár visszaemelésével, ami tulajdonképpen csak egy adminisztratív intézkedés, sok ezer gyerek életét lehetne megmenteni. „Nem állítjuk, hogy így mindannyian agysebészek lesznek vagy csillagászok, de megszerezhetnék azokat az alapképességeket és végzettséget, amikkel tudnának boldogulni. Elképesztő munkaerőhiány van az országban, a kormány mégis engedi, hogy fiatalok tízezrei nyolc általánossal távozzanak az iskolarendszerből. Ez elképesztő pazarlás nemzetgazdasági szempontból és az emberi életeket tekintve is” – mondja a polgárjogi aktivista, aki szerint az iskolák sokszor örömmel szabadulnak meg a „problémás” gyerekektől, amikor betöltik a 16.-ot. És legtöbbször a gyerekek is megkönnyebbülnek, a sokéves iskolai sikertelenség, a rengeteg kudarcélmény nem marasztalja őket. Sokuknak idejekorán be kell ­szállni a család fenntartásába, várja őket a napszám, a segédmunka. „Én azt hittem, a feudalizmus már véget ért, de ehhez képest iparágak vannak, amelyek a gyerekmunkára épülnek. A kormány milliárdokat öl a köz­oktatásba, majd 16 évesen elengedi a gyerekek kezét, vagyis rengeteg ­pénzből termeli újra a szegénységet, a reménytelenséget. Ezekkel a fiatalokkal aztán újra találkozunk a szociális ellátórendszerben, az egészségügyben és a sehová sem vezető, értelmetlen felnőttképzési programokban, amivel csak a képzőhelyek járnak jól. És ez nem a távoli jövő, most történik” – mondja Setét Jenő, aki szerint az iskolarendszerből kikerülő fiatalok nagyon hamar elvesztik a talajt a lábuk alól. Bár közmunkába már nem állhatnak 18 év alattiak, máshol ilyen tilalom nincs, zömében a feketegazdaság, illetve a nagyon alulfizetett bérmunkák szívják fel őket. „A kamaszok erősek, jól bírják a fizikai munkát. A kudarcos iskolában töltött napokhoz képest ezeknek a mélyszegénységben élő gyerekeknek csábító lehet a munka. Legtöbbször feketén alkalmazzák őket, például az építőiparban, ahol megkereshetnek akár napi 8-10 ezer forintot, ami számukra és a családjuknak létfontosságú lehet. Viszont ezek az életpályák itt megszakadnak, ebből a helyzetből nagyon nehéz visszatérni az iskolába, a szakmai előrelépés viszont képzettség nélkül lehetetlen. „Nem lehet az a magyar társadalom célja, hogy százezer számra legyenek olyan gyerekek, akiknek semmilyen esélye ne legyen arra, hogy adófizető állampolgár legyen” – erősíti meg Berki Judit.

Lemorzsolódnak

Az Oktatási Hivatal a 2018/2019-es tanév második félévére vonatkozó adatai szerint a végzettség nélküli iskolaelhagyás több mint 55 ezer diákot veszélyeztetett (csak az általános iskolákban 36 ezret). A lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló fogalma a meghatározás szerint azokat a diákokat takarja, akiknek az adott tanévben a tanulmányi eredménye közepes teljesítmény alatti volt, vagy az előző tanévi átlageredményükhöz képest legalább 1,1 jeggyel romlott az átlaguk. Megyénként is nagyok a különbségek: míg például Budapesten a diákok 4,5, Csongrádban 5,4, Nógrádban a fiatalok több mint 14 százaléka van veszélyben.

Szerző

Az égi Titanic

Publikálás dátuma
2019.10.26. 16:15

Fotó: Archives Snark / Photo12/Archives Snark
A lángolva földbe csapódó Zeppelin feledhetetlen kép. Miért foglalkoztatja máig az utókor képzeletét a Hindenburg léghajó 1937-es katasztrófája?
Három kört írt le Manhattan fölött méltóságteljesen a Hindenburg, mielőtt megkezdte az ereszkedést leszállópályája, a New Jersey állambeli Lakehurst felé 1937. május 6-án. Elegáns utasai jól megfigyelhették az Empire State Buildinget, New York új, de máris emblematikus felhőkarcolóját. A toronyházakból és az utcákról pedig a hatalmas léghajót bámulták, hiszen az is a korszak mérnöki csúcsteljesítményének szá­mított. A legnagyobb légi jármű, amit ember épített (számadatai impozánsak, lásd keretes írásunkat). Lenyűgöző, ugyanakkor félelmetes, ahogy egy szemtanú fogalmazott. A náci Németország büszkesége, horogkereszttel az oldalán.  

Lebegő grandhotel

Névadója Paul von Hindenburg (1847–1934), első világháborús hadvezér, a weimari köztársaság utolsó elnöke. Az agg államfő bízta meg kormányalakítással Adolf Hitlert 1933 elején, így a nácik törvényes keretek között ragadhatták meg a hatalmat, ami kulcsfontosságú volt a formákra kényes hivatalnokok lojalitása szempontjából. Hindenburg a következő évben meghalt, Hitler összevonta az elnöki és a kancellári posztot, onnantól nevezte magát Führernek. A tábornagy tiszteletére keresztelték el a német technika fejlettségét hirdető legújabb Zeppelint. A Hindenburg név így két katasztrófával forrt egybe. A léghajó pazar luxusszálló volt, szupermodern – főleg szuperkönnyű – berendezéssel. Többszintnyi étterem, bár, társalgó, olvasószalon, sétafedélzet kilátással, gyereksarok. Még dohányzó is: szinte hihetetlen, de az egyik szalonban rá lehetett gyújtani. A hálókabinok parányiak, a kétszemélyesekben emeletes ágy, de hideg-meleg folyóvízzel. A közös zuhanyzók és vécék kényelmetlensége talán még fokozta is az egzotikumot. Az utazó közönség gazdagokból és előkelőkből állt, kisebb vagyont kellett fizetni a jegyért. Az urak este kitették cipőjüket az ajtó elé, a folyosóra, és reggel pucolva, fényesítve találták, miközben a felhők fölött suhantak. A tragédia után sokan szabotázst, terrortámadást gyanítottak. Nem is volt képtelen feltevés, hogy valaki szándékosan semmisítette meg az erőfitogtató birodalmi jelképet: a nácik addigra már sok ellenséget szereztek. Másfelől olyan variáció is terjedt, hogy a Führer rendelte el a provokációt. A vizsgálatok nem találtak merényletre utaló nyomot, a popkultúra viszont azóta is az összeesküvés-elméletekre gerjed. A leg­utóbbi német mini tévéfilmsorozatban (Hindenburg, 2011) van krimi, akció, szex és csomagok közé csempészett pokolgép. Ez utóbbi a fantázia szüleménye; a történészek szerint baleset történt.  

Szent Elmo tüze

Elkerülhető lett volna a tragédia, állítja Rick Zitarosa, a Navy Lakehurst Historical Society munkatársa. Műszaki hibák, rossz döntések, szerencsétlen körülmények tragikus láncolata idézte elő, magyarázta a Guardiannek. Először is a léghajót hidrogénnel üzemeltették, holott tudták, hogy ez kockázatos. Biztonságosabb lett volna úgynevezett „inert” (kémiailag közömbös, azaz nem gyúlékony) gázt használni. Héliumot leginkább, de ezt abban az időben csak az Egyesült Államok állította elő ipari felhasználásra, és az amerikaiak nem osztották meg a technológiát a fegyverkező nácikkal. A hidrogén az egyik hátsó tartályból szökhetett a levegőbe, de hogy mi okozta a szivárgást, utólag kideríthetetlen. A Hindenburg viharos ellenszélben, villámlás közepette, többórás késéssel készülődött a leszállásra. Az utasok türelmetlenek voltak. Főleg azok, akik odalent már a visszaútra vártak. Sokan közülük nagy eseményre indultak (volna) Európába: hat nappal később, május 12-én koronázták meg a westminsteri apátságban az új angol királyt, VI. Györgyöt (II. Erzsébet apját, aki lemondott bátyja helyett lépett trónra). Max Pruss kapitány siettetni akarta a landolást, ám végzetes döntést hozott. Nem süllyedt egészen a talajig, mint általában, hanem már 200 láb, azaz 60 méter magasságból kidobatta a köteleket a földön dolgozó munkásoknak. Csakhogy a viharban a levegő megtelt statikus elektromossággal. A szakadó esőben a kötelek átnedvesedtek, elektromos vezetővé váltak; talajt érve földelték a léghajót. Ez okozhatta a kisülést, a Szent Elmo tüze néven ismert meteorológiai jelenséget. A keletkező szikra begyújtotta a tartályból szivárgó hidrogént. Nem robbant, hanem félelmetes gyorsasággal porrá égett a léghajó: a farkától az orráig fél perc alatt terjedtek a lángok. Valóságos csoda, hogy a fedélzeten tartózkodó 97 ember többsége megmenekült. A halálos áldozatok zöme német volt, ezért Roosevelt elnök és György király részvéttáviratot küldött Hitlernek.  
Hindenburg katasztrófa Lakehurstben
Fotó: Photo12/Ann Ronan Picture Library

Ilyet még nem láttak

Lakehurst, a korszak legalaposabban dokumentált katasztrófája a médiatörténetbe is beírta magát. A híres Zeppelin érkezése miatt riporterek és fotósok hada tolongott a helyszínen, akik azután mind első kézből, bombasztikusan tálalták a sztorit. A rádiós Herbert Morrison izgatott szavait lakklemezre rögzítették, a felvétel a rádiózás hőskorának emlékezetes pillanata. „Kigyulladt! Ég! Zuhan!”, kiabálta a tudósító, majd „a világ, az emberiség legborzasztóbb katasztrófájának” nevezte, amit látott. De hiába a hatásvadász túlzás, a Hindenburg lezuhanását nem szavak tették különlegessé. Hanem képek, méghozzá mozgóképek. A Titanic tragédiáját 1912-ben még rajzokkal illusztrálták az újságok, a Hindenburgét egy emberöltő múltán már filmfelvevők örökítették meg. Ez ma, az okostelefonba épített parányi digitális kamerák korában nem tűnik nagy ügynek, de akkor szenzáció volt. Az első olyan szerencsétlenség, amit bárki végignézhetett a mozivásznon a saját szemével; ha akarta, többször is. Csődült a közönség a vetítésekre, ilyesmit azelőtt még senki sem látott. A drámai narrációval és zenével aláfestett filmhíradók közkinccsé váltak, elég beírni a kulcsszavakat (Hindenburg, Lakehurst, 1937) az internetes keresőbe. A repülés történetében is fordulópont lett a katasztrófa: véget vetett a kormányozható léghajók korának. Lakehurstben soha többé nem landolt Zeppelin. A reptér katonai támaszpont lett, ahonnan pár év múlva modern, a levegőnél nehezebb, motorral hajtott amerikai repülőgépek indultak a második világháborúba, éppen német célpontok ellen. A rockzene históriájában szintén korszakhatár a híres fotó, mióta a Led Zeppelin legendás lemezborítóján 1969-ben újra bejárta a világot. Így vált a lángoló Hindenburg huszadik századi ikonná.

Nagy számok örvénye

Az LZ129-es lajstromszámú Hindenburg óriási légi jármű volt, nagyobbat azóta sem építettek. 247 méteres hossza a háromszorosa egy mai utasszállító repülőgépének. 337 129 kilométert tett meg, mielőtt 63. repülése végzetessé vált. 19 transzatlanti útjából tizenegyszer Észak-, nyolcszor Dél-Amerika volt a célja. Utazósebessége 130 kilométer óránként. Menetideje New Yorkig 60 óra, azaz két és fél nap, a maga korában szédületes tempó (a kor leggyorsabb utasszállító gőzhajóján, a Queen Maryn kétszer ennyi időbe telt az átkelés az óceánon). A jegy ára egy irányba 4000 birodalmi márka, egy átlagos német munkás másfél évi bére. A Hindenburg egyszerre legfeljebb 72 utast szállíthatott. Lakehurstben röpke 34 másodperc alatt lett a lángok martaléka. A tragédiában a legénység 22 tagja, 13 utas és egy kikötői munkás vesztette életét.

Az utolsó túlélő

Werner Doehner kisiskolásként menekült meg az égő Hindenburgból. Öttagú családjával utazott a léghajón. Amikor a földhöz csapódtak, az anyja mindkét kisfiát kidobta az égő roncsból, majd utánuk ugrott. Ők hárman túlélték, de az apa és a nagylány, a fiúk nővére bennégett. „Hirtelen mintha kigyulladt volna a levegő”, mesélte tavalyelőtt, a baleset nyolcvanadik évfordulóján az AP hírügynökségnek a Colorado államban élő nyugdíjas. Lakehurst utolsó túlélője az idén kilencvenesztendős.

Egy új arc a tükörben

Publikálás dátuma
2019.10.20. 20:40

Belenéz a tükörbe és elsírja magát; vagy már bele sem néz, mert képtelen felemelni a szemhéját. Vannak betegek, balesetes sérültek, stroke-osok, akiknek a hialuronsavas feltöltés és a botox nem luxuskezelés, hanem olyan segítség, amely addig elképzelhetetlen módon javítja az életminőségüket. Sokan mégis annyira szégyellik az állapotukat, hogy sosem fordulnak segítségért; másoknak a finanszírozás okoz problémát, a társadalombiztosító nem minden esetben nyújt ugyanis megfelelő támogatást.
Katalin panaszai évekkel ezelőtt kezdődtek, amikor súlyos pajzsmirigy-túlműködést diagnosztizáltak nála. Sokáig az orvosok is azt hitték, ez az oka annak, hogy gyakran nehezen tudja nyitva tartani a szemét, egyre inkább nehezére esik az olvasás és a tévénézés is. Olykor szabályosan erőlködnie kellett, hogy felemelje a szemhéját. A hunyorgás és az akaratlan grimaszolás egyre kellemetlenebbé vált. Miután sem az endokrinológus, sem a szemész nem találta meg a baj okát, végül egy szemész-neurológus jött rá a probléma okára: ez a szemhéjgörcs, ami egyfajta fokális disztónia. Ez a többségnek ismeretlen betegség, de az érintetteknek komolyan ronthat az életminőségén. Azt a szakemberek sem tudják, mitől alakul ki ez a fajta betegség, de azt igen, hogy a szem körüli vagy a nyakizmok akaratlan és ismétlődő izom-összehúzódása botulinum toxin- (ismertebb nevén botox) injekcióval eredményesen kezelhető. „Két és fél éve kapok háromhavonta botoxinjekciókat a szemem köré, és ez sokat javított a helyzeten. Bár a harmadik hónap végét általában már alig várom, mert épphogy kitart addig a szer hatása. A beavatkozás egyáltalán nem kellemetlen, bár a tűszúrások nyomai néha kicsit bekékülnek, de semmi több” – meséli Katalin, aki az orvosi váróban nagyon sok olyan beteggel találkozott, akik aligha tudnának teljes életet élni az injekciók nélkül. 

Gödörben a finanszírozás

Dr. Bihari Katalin
A társadalombiztosító finanszírozza ugyan az ellátást, de nem egészen úgy, ahogy kellene. Dr. Bihari Katalin neurológus főorvos, az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet botoxambulanciájának orvosától tudjuk: a kórházaknak saját költségen kell megvenniük a szert, és utólag számolhatják el a kiadásokat a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK, korábbi OEP). Egy ampulla ára körülbelül 60 ezer forint, így nem minden intézmény engedheti meg magának, hogy erre költsön. A teljesítmény-volumenkorlát (TVK) ebben az esetben is megköti a kórházak kezét. A havi keretet túllépő költségeiket már nem fizeti az egészségbiztosító. Ezért aztán minden hónapban csak bizonyos számú beavatkozást végeznek, így igen hosszúak a várólisták. „Évek óta küzdünk azért, hogy ennél a betegségnél eltöröljék a TVK-t, beadványok pihennek mindenféle fiókokban, egyelőre sikertelenül. Az országban 12 kórházban működik botoxambulancia, ami elég is lenne, ha nem kötné a kezüket a TVK. A tünetek minden érintett esetében visszatérnek, így háromhavonta ismételni kell az injekció beadását” – mondja dr. Bihari Katalin, aki 1986 óta kezel fokális disztóniás betegeket botulin to­xin-injekcióval. Több száz olyan esetet látott, amikor az injekciós terápia megváltoztatta a páciens életét. Ha valakinek például a betegség miatt becsukódik mindkét szeme, akkor hiába láthatna, funkcionálisan vak, mivel képtelen kinyitni a szemhéját. Esetükben óriási változást hozhat a botox. Persze nem mindenkinél ilyen rossz a helyzet, egyes érintettek „csak” kacsingatnak. „Az egyik első betegem egy rendőrségi fogalmazó volt, aki akarata ellenére kacsingatott a fokális disztónia miatt. Képzelhetik, milyen kellemetlen volt ez a munkája során” – meséli dr. Bihari Katalin. A botox eredményesen alkalmazható más betegségeknél is, ilyen a krónikus migrén és a kancsalság. Eredetileg épp az utóbbi kezelésére fejlesztették ki, bár manapság már ritkán használják. Később jöttek rá, hogy a botox hatékony és jövedelmező szépészeti kezelési módszer is lehet. A krónikus migrén esetében sajnos nincs állami finanszírozás, a betegeknek tehát maguknak kell megvenniük a botoxot, ami a gyógyszertárban nekik ampullánként több mint 60 ezer forintba kerül. Erre pedig messze nem tud költeni minden érintett. Hasonló helyzetben vannak azok is, akik például egy stroke után nem tudják kinyújtani a karjukat. A botox nekik is segíthetne, de állami finanszírozás számukra sem érhető el. Egyedi méltányossági kérelemmel esetleg megkaphatja a páciens a kezelést, itthon egy-két rehabilitációs osztályon adnak is be ilyen kérelmeket, de a legtöbb helyen nem foglalkoznak vele, mert nagyon sok adminisztratív munkával jár.  

Elszigeteltség ellen is

Az sem mindegy persze, hol kezelik a beteget botoxszal. A megfelelő beadáshoz elengedhetetlen a szakmai tudás, ellenkező esetben hónapokig tartó vagy akár maradandó károkat is okozhatnak. „Nagyon mérges vagyok, mikor azt hallom, hogy bőrgyógyászok, plasztikai sebészek, sőt akár kozmetikusok is adnak be botoxot olyanoknak, akiknek erre betegségük, és nem esztétikai ok miatt van szüksége. Ezt meg kellene tiltani. Természetesen nem a szépészeti kezelésekről beszélek, bár kozmetikusoknak azt sem szabadna. Manapság már fogorvosok is szúrnak botoxot, ami teljes nonszensz és kifejezetten etikátlan” – szögezi le dr. Bihari Katalin. Van, akinek vele született rendellenesség vagy baleset miatt van szüksége egy botoxos vagy hialuronsavas kezelésre. Dr. Molnár Miklós plasztikai sebész főorvos minden hónapban végez pro bono beavatkozásokat, hogy segítsen azokon is, akik egyébként nem engedhetnék meg maguknak a helyreállító kezelést. Szerinte szomorú, de manapság rossz helyzetben vannak a helyreállításra váró betegek, mert vagy kapacitás nincs, vagy orvos, ugyanis egyre kevesebb fiatalt érdekel a helyreállító plasztikai sebészet. A stroke utáni botoxos helyreállítást egyébként ma Magyarországon nem finanszírozza a társadalombiztosítás, pedig ez kifejezetten jó lenne, hiszen most 90–150 ezer forint között mozog ennek a költsége, attól függően, hogy mennyi anyagot használnak. Ráadásul a kezelést félévente ismételni kell. A plasztikai sebész a hialuronsavas feltöltést is alkalmazza, méghozzá olyan esetekben, mikor egy betegnek születési rendellenesség miatt eltorzul az arca. De sok a balesetes páciens is. Akár a kutyaharapás miatti deformáció és a csonthiány is pótolható egy ilyen injekciós kezeléssel. A plasztikai sebész havonta átlagosan négy helyreállító kezelést végez, minden más esetben szépészeti kezelés miatt fordulnak hozzá a betegek. Szerinte azért ilyen alacsony azoknak a száma, akik helyreállítás miatt fordulnak szakemberhez, mert az érintettek szégyellik az állapotukat, nem akarnak orvoshoz menni. Sokan egyáltalán nem is tudják, hogy lehetne javítani a helyzeten, vagy a sok sikertelenség miatt már nem akarnak újabb orvosokhoz járni. „Ezeknek az embereknek meghatározza az életét, hogy milyen állapotban van az arcuk, mégis nehezen szánják rá magukat, hogy segítséget kérjenek. Ha mégis megteszik, olykor elküldik őket, ami tovább erősíti bennük az elszigeteltséget – mondja dr. Molnár Miklós.  
Dr. Molnár Miklós

Injekció helyett pszichológus

Míg a betegek nehezen jutnak el az orvoshoz, az egészséges, de botoxra vágyók özönlenek. A szépségiparban egyre népszerűbbek ezek a kezelések. Sokaknál azonban inkább a testképzavar okozza a szűnni nem akaró igényt arra, hogy változtassanak a kinézetükön. És hiába minden, ők sosem elégedettek. Nekik valószínűleg nem újabb és újabb plasztikai sebészeti műtétre, hanem inkább pszichológiai segítségre lenne szükségük. Amit persze ritkán kapnak meg, és ez gyakran tragédiához vezet. Éppen ezért ma már egy-egy beavatkozás előtt kitöltetnek a pácienssel egy igen részletes és hatékony kérdőívet, amely segít kiszűrni a pszichés probléma jelenlétét. „Műtét előtt ezt mindig elolvasom, és néha egészen meglepő dolgok derülnek ki. Megdöbbentő volt például, mikor egy életerősnek tűnő nő arra a kérdésre, hogy gyakran elsírja-e magát, ha tükörbe néz, azt válaszolta, hogy igen, nagyon gyakran” – mondja dr. Molnár Miklós.
Dr. Altmayer Anita
Dr. Altmayer Anita bőrgyógyász, immunológus klinikai főorvos évtizedek óta használja a botoxot esztétikai, szépészeti kezelésekhez, de vele is előfordult, hogy azért mondott nemet valakinek, mert tudta, nem a kezelés oldja meg a problémáját, mindig elégedetlen lesz. „Van, aki semmire nem mond nemet, én nem szívesen adom a nevem a túlzásba vitt töltésekhez. Vannak, akiket igenis pszichológus felé kell terelni, hiszen a statisztikai adatok alapján a testképzavaros, örökké elégedetlen emberek nagy számban lesznek öngyilkosok. Hiába gondolom én, hogy tökéletesre megcsináltam az arcát, ha ő nem ezt látja” – mondja dr. Altmayer Anita. Beszél arról is, hogy a hígított, kis dózisú botoxot manapság már pattanások, gyulladások, értágulat kezelésére is használják, és a fokozott izzadás esetében is hatékony lehet. Nagyon sokan kérik a hónaljba a szert. A kezelés persze nem olcsó, 110–160 ezer forint körüli összeget kell fizetni azért, ha valaki nem szeretne izzadság­foltokat. Időnként azonban sikeresebb a kezelés, mint ahogy azt kezdetben gondolja a beteg, és egy-két kezelés után végleg megszűnik az izzadás. Kiiktatódik ugyanis az agy idegrendszeréből az izzadási reflex. „Akik korábban több helyzetben is szorongtak, fokozottan izzadtak, azoknak jelentős életminőségbeli javulást hozhat a kezelés” – mondja a bőrgyógyász. Tőle megtudjuk azt is: a szépészeti botoxos kezelések és hialuronsavas feltöltések nagyon népszerűek a pedagógusok körében, egyre többen szúratják magukat. Esetében a betegei fele tanár. A legtöbben persze nem ismerik el nyíltan, hogy igénybe vesznek ilyen kezeléseket. Akkor sem, ha manapság már könnyen észrevehető, ha valaki például a botox miatt nem tudja ráncolni a homlokát.

A botox a Clostri­dium botulinum baktérium által termelt méreg, mely akár halált is okozhat. Mintegy 20 éve kezdte az orvostudomány gyógyszerként alkalmazni, kezdetben a kancsalság kezelésében. A fehérjét manapság az esztétikai kezeléseknél is alkalmazzák, injekciós technikával juttatnak a szakemberek a bőr alá azon izmokhoz, amelyek a mimikai ráncok kialakulásáért felelősek. Ennek hatására az ideg-izom közötti ingerületátvitel szinte megszűnik, az izomműködés gyengül, szinte lebénul, így a ránc elsimul.

Szerző
Témák
botox betegség