Három kört írt le Manhattan fölött méltóságteljesen a Hindenburg, mielőtt megkezdte az ereszkedést leszállópályája, a New Jersey állambeli Lakehurst felé 1937. május 6-án. Elegáns utasai jól megfigyelhették az Empire State Buildinget, New York új, de máris emblematikus felhőkarcolóját. A toronyházakból és az utcákról pedig a hatalmas léghajót bámulták, hiszen az is a korszak mérnöki csúcsteljesítményének számított. A legnagyobb légi jármű, amit ember épített (számadatai impozánsak, lásd keretes írásunkat). Lenyűgöző, ugyanakkor félelmetes, ahogy egy szemtanú fogalmazott. A náci Németország büszkesége, horogkereszttel az oldalán.
Lebegő grandhotel
Névadója Paul von Hindenburg (1847–1934), első világháborús hadvezér, a weimari köztársaság utolsó elnöke. Az agg államfő bízta meg kormányalakítással Adolf Hitlert 1933 elején, így a nácik törvényes keretek között ragadhatták meg a hatalmat, ami kulcsfontosságú volt a formákra kényes hivatalnokok lojalitása szempontjából. Hindenburg a következő évben meghalt, Hitler összevonta az elnöki és a kancellári posztot, onnantól nevezte magát Führernek. A tábornagy tiszteletére keresztelték el a német technika fejlettségét hirdető legújabb Zeppelint. A Hindenburg név így két katasztrófával forrt egybe.
A léghajó pazar luxusszálló volt, szupermodern – főleg szuperkönnyű – berendezéssel. Többszintnyi étterem, bár, társalgó, olvasószalon, sétafedélzet kilátással, gyereksarok. Még dohányzó is: szinte hihetetlen, de az egyik szalonban rá lehetett gyújtani. A hálókabinok parányiak, a kétszemélyesekben emeletes ágy, de hideg-meleg folyóvízzel. A közös zuhanyzók és vécék kényelmetlensége talán még fokozta is az egzotikumot. Az utazó közönség gazdagokból és előkelőkből állt, kisebb vagyont kellett fizetni a jegyért. Az urak este kitették cipőjüket az ajtó elé, a folyosóra, és reggel pucolva, fényesítve találták, miközben a felhők fölött suhantak.
A tragédia után sokan szabotázst, terrortámadást gyanítottak. Nem is volt képtelen feltevés, hogy valaki szándékosan semmisítette meg az erőfitogtató birodalmi jelképet: a nácik addigra már sok ellenséget szereztek. Másfelől olyan variáció is terjedt, hogy a Führer rendelte el a provokációt. A vizsgálatok nem találtak merényletre utaló nyomot, a popkultúra viszont azóta is az összeesküvés-elméletekre gerjed. A legutóbbi német mini tévéfilmsorozatban (Hindenburg, 2011) van krimi, akció, szex és csomagok közé csempészett pokolgép. Ez utóbbi a fantázia szüleménye; a történészek szerint baleset történt.
Szent Elmo tüze
Elkerülhető lett volna a tragédia, állítja Rick Zitarosa, a Navy Lakehurst Historical Society munkatársa. Műszaki hibák, rossz döntések, szerencsétlen körülmények tragikus láncolata idézte elő, magyarázta a Guardiannek. Először is a léghajót hidrogénnel üzemeltették, holott tudták, hogy ez kockázatos. Biztonságosabb lett volna úgynevezett „inert” (kémiailag közömbös, azaz nem gyúlékony) gázt használni. Héliumot leginkább, de ezt abban az időben csak az Egyesült Államok állította elő ipari felhasználásra, és az amerikaiak nem osztották meg a technológiát a fegyverkező nácikkal. A hidrogén az egyik hátsó tartályból szökhetett a levegőbe, de hogy mi okozta a szivárgást, utólag kideríthetetlen.
A Hindenburg viharos ellenszélben, villámlás közepette, többórás késéssel készülődött a leszállásra. Az utasok türelmetlenek voltak. Főleg azok, akik odalent már a visszaútra vártak. Sokan közülük nagy eseményre indultak (volna) Európába: hat nappal később, május 12-én koronázták meg a westminsteri apátságban az új angol királyt, VI. Györgyöt (II. Erzsébet apját, aki lemondott bátyja helyett lépett trónra). Max Pruss kapitány siettetni akarta a landolást, ám végzetes döntést hozott. Nem süllyedt egészen a talajig, mint általában, hanem már 200 láb, azaz 60 méter magasságból kidobatta a köteleket a földön dolgozó munkásoknak.
Csakhogy a viharban a levegő megtelt statikus elektromossággal. A szakadó esőben a kötelek átnedvesedtek, elektromos vezetővé váltak; talajt érve földelték a léghajót. Ez okozhatta a kisülést, a Szent Elmo tüze néven ismert meteorológiai jelenséget. A keletkező szikra begyújtotta a tartályból szivárgó hidrogént. Nem robbant, hanem félelmetes gyorsasággal porrá égett a léghajó: a farkától az orráig fél perc alatt terjedtek a lángok. Valóságos csoda, hogy a fedélzeten tartózkodó 97 ember többsége megmenekült. A halálos áldozatok zöme német volt, ezért Roosevelt elnök és György király részvéttáviratot küldött Hitlernek.
Ilyet még nem láttak
Lakehurst, a korszak legalaposabban dokumentált katasztrófája a médiatörténetbe is beírta magát. A híres Zeppelin érkezése miatt riporterek és fotósok hada tolongott a helyszínen, akik azután mind első kézből, bombasztikusan tálalták a sztorit. A rádiós Herbert Morrison izgatott szavait lakklemezre rögzítették, a felvétel a rádiózás hőskorának emlékezetes pillanata. „Kigyulladt! Ég! Zuhan!”, kiabálta a tudósító, majd „a világ, az emberiség legborzasztóbb katasztrófájának” nevezte, amit látott. De hiába a hatásvadász túlzás, a Hindenburg lezuhanását nem szavak tették különlegessé. Hanem képek, méghozzá mozgóképek.
A Titanic tragédiáját 1912-ben még rajzokkal illusztrálták az újságok, a Hindenburgét egy emberöltő múltán már filmfelvevők örökítették meg. Ez ma, az okostelefonba épített parányi digitális kamerák korában nem tűnik nagy ügynek, de akkor szenzáció volt. Az első olyan szerencsétlenség, amit bárki végignézhetett a mozivásznon a saját szemével; ha akarta, többször is. Csődült a közönség a vetítésekre, ilyesmit azelőtt még senki sem látott. A drámai narrációval és zenével aláfestett filmhíradók közkinccsé váltak, elég beírni a kulcsszavakat (Hindenburg, Lakehurst, 1937) az internetes keresőbe.
A repülés történetében is fordulópont lett a katasztrófa: véget vetett a kormányozható léghajók korának. Lakehurstben soha többé nem landolt Zeppelin. A reptér katonai támaszpont lett, ahonnan pár év múlva modern, a levegőnél nehezebb, motorral hajtott amerikai repülőgépek indultak a második világháborúba, éppen német célpontok ellen. A rockzene históriájában szintén korszakhatár a híres fotó, mióta a Led Zeppelin legendás lemezborítóján 1969-ben újra bejárta a világot. Így vált a lángoló Hindenburg huszadik századi ikonná.
