önkormányzati választások;szabad sajtó;nagyvárosok;

Lengyel László: Élet a Szabadság szigetcsoporton

A választási ellenzéki együttműködés sikert hozott. Most egy új együttműködési formával lehet és kell a győztes városoknak választóik jogos igényeit kielégíteniük.

„Az önkormányzati választásokkal létrejöhet a szabadság összefüggő szigetrendszere. Ahol erkölcsös, gerinces, szembenéző, meg nem alkuvó magatartással más légkört lehet teremteni. Öntudatos, európai magyar emberek vagyunk városunkban, kerületünkben, falunkban. Egy másik civilizációban, ahol több a szabadság és az egyenlőség, létezik testvériség és együtt érző szolidaritás. Ér valamit munka, tehetség, tudás, szabad gondolat. Lesz hová hazavárni a gyerekünket és unokánkat. Egy évtized után üzenhetjük Európának és a világnak: van másik Magyarország. Van alternatíva. Itt nem Orbán és rendszere az úr. Lélegzetet lehet venni.”

Ezt írtam 2019. augusztus 31-én a Szabadság szigetcsoport című cikkemben. A szigetcsoport létrejött, nagyjából 3,5 millió választóval, a GDP több mint 60 százalékát előállító, a legtöbb adót fizető területen, Magyarország oktatási, kulturális, kutatási, pénzügyi, kereskedelmi, szolgáltatói, kommunikációs, informatikai központjában. Az Orbán-rendszer birtokolhatja ugyan az intézmények többségét, kormányzati ellenőrzés és befolyás alatt tarthatja a Szabadság szigetcsoport nagyobb és kisebb városait, de a bennük élő választókat már nem: még fogságban tartott, de már félig szabad emberek. Nemcsak a centrális erőtér pártpolitikai és a központosított, egyeduralkodó állam igazgatási rendszere bukott meg, hanem óhatatlan az Orbán-rendszer társadalmi integrációs kísérlete is.

A dinamikus, tanult, világlátott, tudás- és teljesítmény-vezérelt, fővárosi és nagyvárosi, munkavállaló-korú választók, az elmúlt negyedszázadban kialakult középosztály próbálja visszavenni intézményeit, társadalmi, gazdasági és kulturális tereit. Ellene szavazott az egyszemélyes tekintélyuralmon alapuló, zsákutcás, Európával szembemenő, hatalmaskodó, tudás- és teljesítményellenes, velejéig korrupt, provinciális rendszernek. E középosztály vágyaiban már európai független polgár szeretne lenni, aki maga határozhat sorsa felől. Már nemcsak jövedelme és vagyona növekedésében érdekelt, hanem a polgári életformában – a demokrácia által biztosított beleszólásban és a jogállam biztosította nyugalomban és biztonságban, a tisztességes és hatékonyan digitalizált közigazgatásban, a hatékonyan működő és elérhető egészségügyben, a jövőt nyújtó és világszintű oktatásban, az emberséges öreg-gondozásban, természeti környezetének és épített örökségének védelmében.

A falvak és a kisvárosok népét túszul ejtette a hatalom: kizárólagos monopóliuma van a források, az állások, a hírek – az egész élet felett. Igazi hősök azok, akik ilyen feltételek között is megpróbáltak szembe szállni a hatalommal. Ugyanakkor nem az a meglepetés, hogy Budapestet és Pécset, Szombathelyt és Miskolcot, Dunaújvárost és Egert az egyesült ellenzék visszanyerte, hanem az, hogy korábban a szociálliberális oldal elvesztette. E városokat a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormányok súlyos hibái vitték Orbán karjaiba. Visszanyerhetők lettek volna már 2014-ben is, ha az ellenzék akkor is összefog, ha Bajnai a főpolgármester-jelölt.

Az Orbán királyság és Budapest köztársaság című cikkemben 2018. április 21-én írtam: „Budapestet a baloldali és liberális szavazók elvették Orbán Viktortól, és csak azért nem nyerték el jutalmukat, hogy elvigyék mind a 18 választókerületet, mert az ellenzéki politikusok ostobán és felelőtlenül képtelenek voltak a megállapodásra. De a szavazók megtették a dolguk, még a korábban hagyományos jobboldali kerületekben is többen szavaztak a demokratikus ellenzékre, mint a Fideszre. Mindez annak köszönhető, hogy Budapest lakóinak munkahelye, jövedelme, vagyona, szolgáltatásai, illetve civil kezdeményezései, iskolái, egyetemei, kulturális közösségei kevésbé, vagy egyáltalán nem függenek az orbáni államtól.”

A Borkai-ügy csak az a szikra volt, ami az egyesült ellenzéki szavazókat begyújtotta. Mit sem ért volna, ha nincs ellenzéki egység, amelyre szavazhattak. A Tocsik-, majd a Hagyó-ügy a liberális és a szocialista választók meghasonlását okozta, a védhetetlen Borkai-ügy kivéreztetheti a Fideszt. A konzervatív polgári, „Pokorni-szavazó” már nem tudta elfogadni a CEU és az MTA elleni támadásokat se, a Borkai-életmód végképp taszíthatja.

Budapest köztársaság és a Szabad Városok Szövetsége

A választási ellenzéki együttműködés sikert hozott. Most egy új együttműködési formával lehet és kell a győztes városoknak választóik jogos igényeit kielégíteniük. Budapest köztársaságában új megállapodásokra van szükség a főváros és a kerületek között. Egységes koncepcióra és konstrukcióra, amely politikai és szakmai vitákban a város lakói, politikusai, civil szervezetei, szakértői csapatai között alakulhat ki. Az egységes ellenzéket nemcsak a pártok eltérő politikái szaggathatják szét, de a főváros és a kerületek különböző érdekei is. Természetesen már a választás előtt szükség lett volna átfogó Budapest-metropolisz programra, de ennek kialakításához minél előbb hozzá kell fogni. Budapest hatása nemcsak a közvetlen agglomerációra, de nagyjából egy száz kilométeres sugarú körre is kiterjed.

Szabad Városok Szövetsége (SzVSz) nélkül az ellenzékhez került városok kiszolgáltatottak a központi hatalom politikai, jogi és pénzügyi túlhatalmának. Valamennyien szembenéznek adósságokkal. Orbán mestere az „oszd meg és uralkodj” politikának. Demszky javasolta, Karácsony elfogadta a Szabad Városok Szövetségének gondolatát. Most a szavak helyett tetteknek kell következniük. A főpolgármesternek nemcsak a közgyűlési többsége adhat támogató hátteret, hanem a többi ellenzéki várossal kötött szövetsége is. Erő és tudás ülne szemben Orbán Viktorral, ha a tíz nagyváros és a hozzájuk szabadon csatlakozó többi város érdekeit és értékeit is képviseli a főpolgármester, s mellette ott ül például Szeged és Miskolc, Pécs és Szombathely polgármestere.

Az SzVSz legfőbb értéke egymás kölcsönös támogatása, segítése. E szövetség meg tudná határozni a további önkormányzati működés elveit és gyakorlatát, amelyek mellett, az egyes városi költségvetések, a források és feladatok, a szerződések és fejlesztések áttekintése után, milyen pénzügyi és jogi lehetőségek körvonalazhatók az adósságkezelésben. Kölcsönösen segíteniük szükséges egymást szakemberekkel. Közösen célszerű dönteni arról, hogy milyen legyen e városok viszonya a kormányhoz és a helyi Fidesz-képviselőkhöz. Közös európai fellépésre van szükség. Közös korrupció-ellenes vizsgálóbizottságra neves szakértő jogászokkal és pénzügyi szakértőkkel a korrupciós esetek kivizsgálására, hogy ne fulladjon kudarcba az ígért felelősségre vonás, hogy országos figyelemmel és szakértő beadványokkal kelljen az adóhatóságnak, a rendőrségnek és az ügyészségnek szembenéznie. Közös álláspontot kell kialakítani az önkormányzati dolgozókhoz való viszonyról (ne legyen az egyik helyen vérfürdő, a másikon békítés), és az önkormányzati vállalatokkal és intézményekkel kapcsolatban. Közös környezetvédelmi, városépítészeti, épített örökségi elveket szükséges kialakítani, miként a szociális politikában, a civilekhez való viszonyban.

Jelentős segítséget nyújthatnak a „gyakorló” önkormányzatok vezetői Tóth Józseftől Botka Lászlóig. Vedd át a bevált és működő gyakorlatot, ne ígérj s főleg ne csinálj képtelenségeket! Légy realista és ne találj ki egy lehetséges legjobb világot! Ne engedj az új falánkoknak! Ne osztogass hűbérbirtokokat a hozzád hűségeseknek! Az SzVSz az egymás politikai és erkölcsi figyelmeztetésének is intézménye lehet.

Közös kommunikációs teret és nyilvánosságot kell teremteni. A szellem és a lélek meghódításában döntő jelentősége van a közös televíziók, rádiók, portálok, napi és hetilapok, illetve a saját kommunikáció átalakításának. Összehangolva a meglévő független sajtóval összefüggő hírláncot, városokon belüli és városközi hálót lehetne létrehozni. A hír nemcsak szabad, hanem valódi hír. Az elemzés nemcsak független és elfogulatlan, hanem szakszerű.

Még nem merünk örülni. De nem telik el egy-két hónap és felfogjuk, hogy nem az övék, miénk is a világ.