A tüntetések egy jelentéktelennek tűnő üggyel, az úgynevezett „internet vagy Whatsapp adó” bevezetése miatt indultak, amely napi nagyjából 55 forintnak megfelelő összeggel sújtotta volna az interneten indított telefonhívásokat. Az elsöprő tiltakozás hatására a kormány visszavonta az adót, de a szellemet már kieresztették a palackból. A több mint egy hete zajló demonstrációkon a politikai elit ellen fordultak, most már nem elégszenek meg a kormány lemondásánál kevesebbel.
A tüntetések eddig amolyan libanoni stílusban zajlottak: az utcai gyülekezések gyakran spontán zenés bulikba csaptak át. Ám a feszültség mégis tapintható, kisebb összecsapások már történtek a katonasággal, és a Hezbollah – a libanoni politikai párt fegyveres szárnyát az Európai Unióban is terrorszervezetként tartják nyilván – szimpatizánsaival. Szaad Hariri kormányfő próbálta hűteni a kedélyeket, mondván „hallja a tiltakozók jogos panaszát”. Leszögezte, hogy nem vezet be újabb adókat, de több terhet ró a bankokra, csökkenti a politikusok fizetését, és harcol a korrupció ellen. Szavait viszont hitelteleníti, hogy nemrégiben ő is komoly botrányba keveredett, mikor felmerült, hogy 16 millió dollárt fizetett egy dél-afrikai bikini modellnek, akivel a Seychelles-szigeteken bonyolódott viszonyba. Párbeszédre hívta a népet az ország keresztény elnöke, Michel Aoun is, ám a tüntetők neki is nemet mondtak. A Hezbollah nagyhatalmú vezetője, Haszan Naszrallah viszont kijelentette, nem támogatja a kormány lemondását, mert az csak időpocsékolás lenne.
Annyiban igaza van, hogy Libanonon az új választás önmagában nem segítene. A legfőbb probléma, hogy a gazdaság romokban van, a GDP növekedés évek óta stagnál, az ország teljesen eladósodott, nagyban külföldi segélyektől függ. A 4,5 milliós államban ráadásul egymillió szír és félmillió palesztin menekült él. A gazdaság élénkítéséhez szigorúbb politikára lenne szükség, ami viszont újabb tüntetésekhez vezetne. Az ördögi körből egyelőre nem látszik a kiút, félő viszont, hogy az eddig békés demonstrációk erőszakba torkollhatnak. Különösen mert az eddig érinthetetlennek tűnő, Hezbollah irányítása alatt álló déli területek is lázadoznak.
Közben Irakban is újra az utcára vonultak az emberek. „Szaddam Huszeint kivégezték, amiért 148 embert öletett meg a dudzsaili mészárlásban. Most Adi Abdul-Mahdi kormányfő 150 tüntetővel végzett, mégis hatalomban maradt” – idézett egy tüntetőt a Rudaw iraki kurd hírportál, utalva arra, hogy az elmúlt hetek tüntetéseiben a hivatalos statisztikák szerint is legalább másfél százan haltak meg. Irakban ugyancsak a korrupt politikai vezetés távozását követelik. A miniszterelnök itt is hasonló ígéretekkel, például korrupció ellenes bíróság felállításával, a politikusok fizetésének megnyirbálásával próbálta megbékíteni az embereket. Csak olajat önt a tűzre, hogy Muktada asz-Szadr, a legerősebb iraki politikai szövetség és síita milícia vezetője kihátrált a kormány mögül, újabb választásokat követel, mondván a politikusok külföldi erők bábui csupán.
