Gyilkosság New Yorkban

A magyar Országgyűlés elnöke ezt mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatóinak: „A fékek és egyensúlyok (sic) rendszere, én nem tudom, önök mit tanulnak, de az egy hülyeség, azt felejtsék el, annak semmi köze se jogállamhoz, se demokráciához (...) az a baj, hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. És úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot.” A házelnök nem kedveli az USA-t, most mégis pont úgy fogalmazott, mint egy megátalkodott trumpista.

Donald Trump még a 2016-os választási kampányban jelentette ki, hogy akár le is lőhetne valakit a New York-i 5. sugárúton, akkor sem veszítene szavazatokat. Ebből mára szabályos jogi védekezés lett, amelyet Trump az ellene indult kongresszusi vizsgálatra vonatkoztat. Eszerint az elnököt mandátuma végéig semmiért nem lehet felelősségre vonni, „a demokratikus akaratnyilvánítás eredményeképpen” joga van azt tenni, amit csak akar. Egyik ügyvédje a minap bíróság előtt állította, hogy felfogása szerint az elnök tényleg elővehetné pisztolyát, és agyonlőhetne valakit, akkor sem lehetne felelősségre vonni, sőt még csak meg se lehetne akadályozni a további gyilkosságokban – mert hiszen megnyerte a választást.

Továbbgondolva: vajon mi lenne a helyzet az ötödik, a tizedik, a századik vagy az ezredik gyilkosság után? Vagy a magyar példánál maradva: a küllők közé dugott bot lenne, ha az Állami Számvevőszék, a Gazdasági Versenyhivatal, netán az ügyészség részrehajlás nélkül végezné alkotmányos kötelességét? Hogy az Alkotmánybíróságot ne is említsük.

2528 évvel ezelőtt, amikor a rómaiak elkergették Lucius Tarquinius Superbust, az utolsó királyt, úgy döntöttek, hogy nem egy, hanem két konzulra bízzák a hatalmat. Azért nem egyre, mert abból gyorsan újra király lett volna. A két konzul naponta váltotta egymást, megbízatásuk szigorúan egy évre szólt, az újraválasztás lehetősége nélkül. Az ELTE-n annak idején nyilván római jogot is tanuló dr. Kövér ne lenne tisztában azzal, milyen múltja van a fékek és ellensúlyok rendszerének a demokráciák történetében?

A Trump vagy dr. Kövér által előnyben részesített abszolút végrehajtói hatalom követeléséért I. Károlyt 1649-ben lefejezték – ugyanis a Magna Carta 1215-ben történt elfogadása után az angol király sem tehetett meg bármit. Mellesleg, Trump legalább elnök, a végrehajtó hatalom tényleges feje, míg dr. Kövér elvben éppen hogy az egyik „fék és ellensúly”, a végrehajtó hatalmat ellenőrizni hivatott parlament elnöke.

A jogállamnak az a felfogása, miszerint a nép négyévente egyszer, a választáskor szólhat bele saját sorsába, amúgy pedig coki, nem egyszerűen hibás vagy idejétmúlt, hanem mindig is – hogy dr. Kövért idézzük – hülyeség volt. Mind a demokráciára, mind az egyeduralkodóra, diktátorra nézve életveszélyes hülyeség. Lehet, hogy rendpárti szavazóknak ideig-óráig tetszik, de amint fordul a kocka, ők kiabálnak leghangosabban zsarnokságot.