Január végéig meghosszabbítják a Brexit határidejét

Publikálás dátuma
2019.10.28. 11:31

Fotó: TOLGA AKMEN / AFP
Donald Tusk szerint ez rugalmas határidő, az Egyesült Királyság korábban is távozhat az EU-ból.
Bumerángként ütnek vissza Boris Johnson a konzervatív vezetőnek azon hangzatos ígéretei, amelyek július 24-i hatalomra kerülése óta hangzottak el. „Ha törik, ha szakad”, „soha nem fogom az október 31-i kilépési határidő meghosszabbítását kérni, inkább vesszek oda egy gödörben”, ismételgette napról napra a tory kormányfő. Ám három nappal a harmadik határidő lejárta előtt Donald Tusk, az Európa Tanács búcsúzó elnöke Twitter-üzenetben tette közhírré: az Európai Unió újabb három hónapot adott Nagy-Britanniának és Észak-Írországnak a Brexit-folyamat lezárására. Az ún. “flextension” jegyében a szigetország korábban is kérheti a tagság befejezését, de a parlamentnek előbb el kell fogadnia a két héttel ezelőtt kötött második brüsszeli megállapodást, melyen az EU most már tényleg nem hajlandó változtatni. Amennyiben az Egyesült Királyság hivatalosan jóváhagyja a döntést, az EU megmaradt 27 tagországának kormányai újabb csúcsértekezlet helyett írásban rögzítik a határidő kitolását. Mint arról korábban többször is beszámoltunk, az alsóház visszautasította a “deal” gyorsított menetben, három nap alatt való megtárgyalását, a Hilary Benn munkáspárti képviselő nevét viselő törvény szellemében pedig október 19-én Johnsonnak a Brexit dátumának meghosszabbításáért kellett folyamodnia az Unióhoz. A harmadik “extra time”-ot bizonytalanságok kísérték. Emmanuel Macron francia elnök éppen Boris Johnson kérésére csak néhány napos technikai szünetet tartott volna helyesnek, de végül az új fejlemények fényében elállt a vétótól. Miután választási kampányának meghatározó elemét, a Theresa May kormányzása idején kitűzött halloweeni határidőt elbukta, a Downing Street 10. lakója újabb idő előtti választás kiírását tűzte napirendre. A Theresa May kormányzása idején rendezett előző, 2017-es rendkívüli választáson a konzervatívok meglepetésre elvesztették két évvel korábban szerzett többségüket. A toryk kizárások, lemondások és átülések nyomán egyre távolabb kerültek az abszolút többségtől, így a kormány szinte semmilyen előterjesztést nem tud elfogadtatni a Brexit terén különösen ellenséges, többségében maradáspárti honatyákkal. Politikai megfigyelők hétfőn a korábbiaknál sokkal nagyobb esélyt adtak egy karácsony előtti idő előtti voksolásra. A parlamenti aritmetika alapján valószínűnek látszott, hogy a képviselők Boris Johnson december 12-ét megcélzott harmadik választási kiírási kísérletét is visszautasítják, hiszen a pozitív kimenetelhez a választási törvény értelmében kétharmados többség, legalább 434 igen szavazat szükséges. Ugyanakkor úgy tűnt, a Downing Street 10. el tud képzelni egy kompromisszumot a következetesen maradáspárti Liberális Demokratákkal és a Skót Nemzeti Párttal, melyek közös javaslata értelmében a választásra december 9-én kerülne sor. Ebben az esetben a Brexit-megállapodást egy ideig jegelnék. Az együttesen 54 képviselőt számláló két párt kedden készül beterjeszteni erre vonatkozó mindössze egysoros törvényjavaslatát, melynek elfogadásához egyszerű többség is elégséges. A The Times napilap hétfői száma idéz egy kormányzati forrást, aki szerint a „jelenlegi parlament meghagyása nem pusztán további három hónapos értelmetlen késlekedést jelent a Brexit terén, hanem esetleges további halasztásokat is. Nem szabad megengedni, hogy 2020 ugyanolyan elfuserált évnek bizonyuljon, mint 2019 volt. Az egész ország várja a kilépést, hogy végre tovább lehessen lépni”. A december 9-i választáshoz már most csütörtökön fel kellene függeszteni a parlamentet, azaz Boris Johnson kampányában nem tudná csodafegyverként felhasználni, hogy nevéhez fűződik a Brexit végrehajtása. A Liberális Demokraták és a skót nacionalisták számára a voks egy második népszavazással érne fel, hiszen a fő kérdés változatlanul a Brexit és nem a közszolgáltatásokkal, a szociális ellátással, vagy az adózással kapcsolatos politika lenne. A Munkáspárt máris bejelentette, hogy tartózkodni fog a december 9-i választásról szóló szavazás során. Egyes aktivisták mellesleg máris ódzkodnak egy téli korteskedés kilátásától.
Frissítve: 2019.10.28. 17:11

Borzalmas dolgokat találtak egy mexikói drogkartell rejtekhelyén

Publikálás dátuma
2019.10.28. 06:51

Fotó: Shutterstock
Negyvenkét koponyát, tucatnyi csontot és üvegben egy magzatot találtak a rendőrök Mexikóvárosban egy kartell rejtekhelyén.
A borzalmas leletre kedden bukkantak a főváros Tepito kerületében rendezett kábítószer-ellenes razziában, amelyben 31 feltételezett kartelltagot őrizetbe vettek. Az akciót rejtett alagutakban berendezett droglaborok ellen hajtották végre. A mexikóvárosi főügyész hivatala által közzétett fotók szerint négy koponyát beleépítettek egy "oltárba", a többit felhalmozták körülötte. Az alkalmatosságon egy szarvakkal ellátott, fából készült maszk volt. Az egyik fal pedig tele volt firkálva különböző szimbólumokkal, köztük égitestek jelképeivel és egy kecskefejjel, amelynek szarvai között pentagram volt. A vádhatóság szóvivője szerint még vizsgálják honnan származnak a koponyák, amelyekből eddig negyvenkettőt találtak. A nyomozók emellett késeket, negyven állkapocscsontot, valamint kéz- és lábcsontokat is találtak. Egyelőre nem világos, hogy emberi magzatról van-e szó - mondta az ügyészség szóvivője. A város történelmi központjától északra található Tepito régóta az illegális kereskedelmi tevékenység melegágya. A bandák ellen harcoló mexikói kormány számára nagy kudarcot jelent, hogy az akcióban elfogott gyanúsítottak túlnyomó többségét, 27 embert a bíróság később szabadlábra helyezett.
Szerző

Szabad szemmel: Orbán az EU pénzén rombolta le a demokráciát és harcol az európai értékek ellen

Publikálás dátuma
2019.10.28. 06:33

Nemzetközi sajtószemle, 2019. október 28.
New York Review of Books Timothy Garton Ash azt kérdezi magától, hogy mi ment félre Közép-Európában. Mert ha 30 évvel a rendszerváltás után körbenéz Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon, akkor a magyaroknál azt látja, hogy módszeresen bontja le a liberális demokráciát az EU egyik tagállamában Orbán Viktor, akit pedig egykor az új, liberális nemzedék emelkedő csillagának tartottak. A kitűnő oxfordi elemző a gondok közt elsőként a riasztó mértékű kivándorlást említi, merthogy ez a térség fő baja, nem a migráció. Litvániából például távozott az emberek 27, Bulgáriából 21 százaléka. Populista politikusok, Orbánnal az élen azonban a 4 évvel ezelőtti válság idején profi módon kiaknázták az olyan társadalmak félelmét, amelyek 40 évet töltöttek a vasfüggöny mögött, nem sok tapasztalatok szerezve a multikulturalizmusról. A magyar kormányfő groteszk propaganda-hadjárattal fokozta népszerűségét, azzal vádolva Sorost és Brüsszelt, hogy azok összeesküsznek és muzulmánokkal akarják elárasztani a keresztény Magyarországot. Ehhez a Fidesz rutinszerűen veszi igénybe az államapparátust. Mindezt csupán azért, mert az EU arra kérte ezeket az országokat, hogy vegyenek át néhány ezer menedékkérőt az olaszoktól és a görögöktől.  A régiót ma ugyanaz a nacionalista populizmus gyötri, mint ami sok más európai országot, de még Trump USA-ját is utolérte. Ideértve a retorikát, amely szembeállítja a tiszta népet a korrupt, liberális elittel, amely egyszerű, a tények ellenében az érzelmekre ható válaszokra épít – ebben különösen a Fidesz jeleskedik -, és amely nem győzi elítélni a szabadelvűséget. Közben Nyugaton ismét felbukkannak az előítéletek a Kelettel szemben. Az tény, hogy az új tagoknál a populizmus posztszocialista jellemzőket mutat. Az is közös vonásuk, hogy úgy érzik: történelmi igazságtalanság érte őket. De a probléma inkább ott van, hogy 1989 után a liberalizmus, egészen pontosan annak szélsőséges változata a gazdaságra korlátozódott és ezek az országok nem voltak hozzászokva a látható egyenlőtlenségek magas szintjéhez. Beleértve az érzést, hogy sok ember nem kap elegendő figyelmet és tiszteletet a városi liberális elit részéről. Magyarországon például éles választóvonal húzódik Budapest és a „puszták népe” között. A populisták meglovagolják ezeket a hiányosságokat és komplexusokat. Főleg a magyar és a lengyel kormánypárt rájátszik a történelmi igazságtalanság érzetére is, azt állítva, hogy a rendszerváltás nem hozott igazi forradalmat. Az szerintük csak akkor kezdődött, amikor ők hatalomra kerültek. Ezek az erők vegyítik a baloldali gazdaság- és társadalompolitikát a jobboldali, sőt, reakciós, nacionalista és idegengyűlölő retorikával. Újra a család, az egyház és a nemzet zászlaja alá hívják a kiábrándult szavazókat. Azt állítják, hogy ők képviselik a hagyományos keresztény Európát. Orbán a rá jellemző szemtelenséggel ezt úgy fogalmazta meg, hogy ma már ezek az országok jelenti a földrész jövőjét. Közben kiderült, hogy ha egyszer bekerülsz az unióba, akkor jóformán azt csinálsz, amit csak akarsz. Magyarországon a demokrácia lerombolása 2010-ben indult. Uniós pénzek segítségével szilárdították meg az egypárti uralmat. A többi közt úgy, hogy az EU-finanszírozta programokból bőven juttattak a vazallusoknak és a baráti sajtót kézben tartó oligarcháknak. Vagyis brüsszeli forrásokból ásták alá a közös értékeket. De ettől még a lakosság nagy arányban hisz az integrációban, bár azért annak népszerűsége már nem olyan, mint korábban, elsősorban a pénzügy válság következtében. Orbán 5 éve meg is hirdette az illiberalizmust, de az sajnos ül, amit az unió versenyképességéről mondott. Ezzel együtt kevesen akarnak Közép-Európában az orosz vagy a kínai útra lépni. Inkább normális országra vágynak, amely mondjuk, Németországra vagy Kanadára hasonlít. Viszont Moszkvából és Pekingből jönnek a befektetések. A nyugat 89-ben ott követte el a nagy hibát, hogy azt hitte: a kommunizmus bukása nyílegyenesen vezet el a liberalizmus győzelméhez. A mostani helyzetben azonban nem új forradalomra, hanem alapvető reformokra van szükség, ám ez vonatkozik az egész demokratikus nyugati világra. Alapvetően meg kell újítani a liberális intézményeket és gyakorlatot. Legfőképpen persze Közép-Európában, amely még mindig küszködik a rendszerváltásból fakadó gondokkal. Úgy lehetne megragadni a lényeget, hogy újból fel kell szabadítani a régiót. Jó hír, hogy vannak, akik dolgoznak ezen, sokan a legifjabb nemzedékből. Lásd a szlovák társadalmi mozgalmat a Kuciak-gyilkosság után. Szóval, meg lehet csinálni, habár a reformerek nagyfokú tehetetlenséggel, korrupcióval és reakcióval néznek szembe. A nemzetköz helyzet sem olyan jó, mint 30 éve. De csak Magyarországon károsodott annyira a demokrácia, hogy nehéz elképzelni akár még a legjobban szervezett ellenzéki párt közeli győzelmét is. Másutt még szabadok és viszonylag tisztességesek a választások. De a nagy feladat, hogy pártot, programot és vezetőket kell találni, hogy legközelebb nyerni lehessen az urnáknál. Ez pont az a feladat, amivel a Nyugat is szembesül. 
NZZ Reménysugárnak nevezi a lap a józsefvárosi Auróra elleni szélsőséges támadást, mivel ezúttal a rendőrség és a politika határozottan reagált, ami a budapesti hatalomváltás következménye. Mint emlékezetes, a nemzeti ünnepen több mint 200, feketébe öltözött, kopasz neonáci vonult át Budapesten, majd aznap este a kemény mag a 8. kerületi a baloldali-alternatív kulturális központhoz ment. Ott letépett és felgyújtott egy szivárványszínű zászlót. A járdára pedig a Légió Hungária logóját festették, amely horogkeresztet formáz. Be azonban nem jutottak, mert az intézmény szerencsére zárva volt. Schönberger Ádám, az Auróra vezetője ilyesmit már átélt, a Marom zsidó szervezet élén már volt része fenyegetésekben és ellenséges megnyilvánulásokban. Alig egy hónapja egy csoport Budaházy vezetésével, benyomult az épületbe és ott sarokba szorította a tanárokat, akik éppen a nemi kisebbségekről tartottak előadást. Akkor 3 és fél órát kellett várni, amíg kijöttek a rendőrök. Schönberger szerint a passzivitás alighanem összefüggött a Fidesz melegellenes kampányával. A központ az egyik utolsó hely, ahol LMBT-aktivisták még szabadon dolgozhatnak, részben az első számú közellenségnek számító Soros alapítványának segítségével. A hivatalos propaganda lapok épp ezért Soros főhadiszállásának nevezik a helyet. Ennek megfelelően kemény volt idáig a hatósági fellépés az intézmény ellen. A hadjáratot az eddigi kerületi polgármester irányította. Ám ő kikapott és azóta új szelek fújnak. Erről tanúskodik, hogy Pikó már egy órával a Légió Hungária rajtaütése után arról tájékoztatott mindenkit, hogy kérte az illetékes rendőrparancsnokot: gondoskodjon a biztonságról. Együtt keresték fel a helyszínt és a hatóságok azt közölték, hogy vandalizmus miatt nyomozást indítottak. A nyilvánosság megtette a hatását diplomáciai körökben is: tiltakozott az amerikai nagykövetség, amely hasonló esetekben az utóbbi években igencsak visszafogottnak mutatkozott. Az ügyvivő találkozott több érintett civil szervezet megbízottaival, köztük Schönbergerrel. Utóbbi azonban aggályosnak tartja, hogy semmi sem szavatolja a további biztonságukat, ráadásul a rendőrség nem hajlandó politikai jellegűnek tekinteni a történteket. Ezzel együtt megköszönte a közbeavatkozást, mert az egy hónappal ezelőtt még jóformán elképzelhetetlen lett volna.
Causeur A francia közéleti portál, illetve nyomtatott változata azt emeli ki a magyar helyhatósági választások kapcsán, hogy az eredmény rávilágított, mekkora politikai és területi megosztottság jellemzi az országot. A Fidesz megszerezte a megyék többségét, a baloldali ellenzék viszont Budapesten és 10 nagyvárosban diadalmaskodott. Azaz a magyaroknál is jelentkezik, ami Nyugaton már hosszú ideje látható, hogy az emberek a nagy településeken a baloldalra voksolnak, mert nem akarnak elszakadni a világtól. A falvak és a kisvárosok ezzel szemben a helyi sajátosságok fontosságát hangsúlyozó konzervatív jobboldal mögé állnak be. Vagyis az egyik oldalon vannak a városlakók, akik többnyire diplomások és osztják az egyetemes értékeket, a másik oldalon viszont azok vannak, akik elutasítják a radikális változásokat és ragaszkodnak saját szűkebb pátriájukhoz, illetve kultúrájukhoz. Viszont félő, hogy a megosztottság Magyarországon nagyobb lesz, mint Nyugaton. Még nagyobb gond, hogy mi legyen a Jobbikkal az ellenzéki táboron belül. A párt a jelek szerint sikeresen szabadult meg a szélsőségesség bélyegétől, ám mégsem lehet tudni, mennyire lehet őszintének tekinteni a fordulatot, amit főleg az vezérelt, hogy véget vessen Orbán politikai uralmának. Azon felül a kormányfő arra használhatja fel a szélsőjobb és az ellenzék együttműködését, hogy lejárassa az egész összefogást. Ráadásul tanácsos óvatosnak lenni a külső megfigyelők részéről, mielőtt áldásukat adnák a Jobbikra és annak stratégiájára, mivel utóbbi könnyen Európa ellen fordulhat, amint a párt hatalomra kerül.
American Conservative Nyugat-Európa nem nagyon szereti beismerni, de az 56-os forradalom lépés volt Magyarország mai, nacionalista útja felé. A magazin, amely a hagyományos, a demokráciára és a szabad versenyre épülő jobboldaliságot képviseli, úgy véli, hogy a 63 évvel ezelőtti események egyszerre jelentenek alapot a nemzeti büszkeségre, illetve fordulópontot az egyébként szégyenletes és tragikus évszázadban. Schmitt Mária azt hangsúlyozza, hogy annak idején a demokrácián, a függetlenségen és a szabadságon kívül a nemzeti túlélés volt a tét. De – teszi hozzá - a vereség megerősítette a magyarokat, hogy a végén a csata helyett megnyerjék a háborút. Ám a történésznőnek tudnia kéne, hogy az azt megelőző évtizedek kétségbeesése és erőszakja mekkora szerepet játszik a népfelkelésben. Magyarország napjainkban pénzügyileg rendben van, ám kulturális téren szembemegy az európai partnerekkel. Hivatalos magyar vélemény szerint Brüsszel kettős mércét alkalmaz azon országok esetében, amelyek nemet mondanak a nemzetközi liberális ortodoxiára. Ezen belül Magyarország szándékosan nacionalistább vonalat visz. Schmitt Mária szerint szó sincs arról, hogy a magyar rendszer diktatúra volna, amivel a jogállamisági eljárásra utalt. Nem is érti, miért zaklatják az országot, amikor vannak választások és azok szabadok. Sokak számára Trianon jelenti minden baj forrását. Annak a következménye lett 56, és az vezetett el a mai állapotokhoz. Orbán igyekszik visszaállítani a háború előtti szuverenitást és lendületet. A konzervatív magyarok számára nem a történelem újraírása vagy a holokausztban játszott szerep a lényeg, idővel és kellő tisztességgel mindkét sebet be lehet gyógyítani. Ám sokkal inkább foglalkoztatják őket a Nyugat-Európából nap mint nap érkező pofonok, miközben a gazdaság működik, minden borúlátás ellenére is. Itt a kritikus pont a nagy munkaerőhiány, ami Orbán makacs migrációellenes politikájának az eredménye. Mindenesetre csakis a magyarok dönthetik el, hogy merre akarnak menni, miközben baloldali kívülállók próbálják az új Szálasinak lefesteni a miniszterelnököt, a jobboldal ezzel szemben a büszke keresztény önazonosság újraélesztésén dolgozik. De azt legalább tudják, hogy mik nem akarnak lenni és ez a legjobb kiindulópont kerek egy évszázad óta.
Bayrischer Rundfunk A tartományi közszolgálati médium nem tudja, vajon a volt bajor kormányfő, a CSU tiszteletbeli elnöke átveszi-e a jövő csütörtökön Orbán Viktortól a Magyar Köztársaság Nagy Érdemkeresztjét. Ugyanis már az nagy vitát kavart, hogy a magyar kormányfő a kétoldalú kapcsolatok előmozdításáért ki akarja tüntetni Stoibert. A bajor keresztényszociálisok viszonya főleg Weber bizottsági terveinek meghiúsulása óta már korántsem olyan szívélyes a magyar politikussal, mint korábban. A bajor párt új vezetője elhatárolta magát Orbántól, akit előzőleg többször is meghívtak az évindító kihelyezett frakcióülésekre. Magyarázatként a beszámoló megemlíti az igen szigorú magyar menedékpolitikát, a sajtó sokszínűségének korlátozását, az Országgyűlés jogkörének megnyirbálását, az államigazgatás átalakítását, valamint a választási törvények átszabását, mindez szakértők szerint sok esetben antidemokratikusan történt. Azon kívül az idén Orbán egy antiszemita írót méltatott, továbbá Brüsszel-ellenes kritikával kampányolt. A Spiegel nemrégiben önkényeskedő autokratának minősítette. Ugyanakkor a heves bírálatok láttán a miniszterelnök jegeli a közigazgatási bíróságok tervét.
Szerző