Előfizetés

Visszatért titkos küldetéséből az amerikai, pilóta nélküli űrrepülő

MTI
Publikálás dátuma
2019.10.28. 14:26

Fotó: HO / AFP
780 napig tartó űrutazás után a floridai Kennedy Űrközpontnál Földet ért az X-37B típusú űrrepülő – jelentette be vasárnap a Pentagon.
Az amerikai védelmi minisztérium közlése szerint az X-37B típusú űrrepülő a floridai Kennedy Űrközpontnál ért Földet, rekord hosszúságú, 780 napig tartó űrutazás után. Az űrutazás konkrét céljáról a Pentagon csak annyit tudatott: a Boeing által gyártott űrrepülő katonai technológiákat próbált ki.
Az űrrepülőgép, amelyet szakértők az űrhajó és a rakéta "keverékeként" írnak le, alig nagyobb egy kisbusznál és sok tekintetben hasonló a NASA 2017-ben felbocsátott SpaceX Falcon típusú űrsiklójához. Szakértők szerint titkosított technológiákkal végzett kísérletet a többi között a világűrben történő hosszas tartózkodás hatásairól, következményeiről.
Barbara Barrett, a Pentagon légierőért felelős - újonnan kinevezett - államtitkára vasárnapi nyilatkozatában azt hangoztatta: 
"az X-37B küldetése az újrahasznosítható űrrepülőgépek fontosságát bizonyítja".

Hozzáfűzte: "minden, egymást követő küldetés növeli nemzetünk képességeit a világűrben".
"Az égbolt immár nem jelent korlátokat a légierő számára, és ha a kongresszus megszavazza, akkor az űrhaderő számára sem" - ezt David L. Goldfein, a légierő vezérkari főnöke hangsúlyozta közleményében.
Az előző X-37B típusú űrrepülőgép 718 napig tartózkodott a világűrben, és 2017-ben tért vissza a Földre.

Nemhogy nem véd, még növelheti is a tüdőrák kockázatát a füstszűrő

MTI
Publikálás dátuma
2019.10.28. 14:02

Fotó: Maud Dupuy/Hans Lucas / AFP
Nemcsak megtévesztő marketingfogás, a szakemberek szerint kifejezetten árt is az egészségnek a füstszűrő, mert erőteljesebb szívásra készteti a dohányzót, így a cigarettafüstben lévő rákkeltő anyagok mélyebbre jutnak.
Nemhogy nem segít kiszűrni a kátrány egy részét, de kifejezetten növelheti a tüdőrák kockázatát a füstszűrő - figyelmeztetnek amerikai és brit kutatók, akik a British Medical Journal című orvostudományi folyóiratban publikált tanulmányukban a cigarettacsikkek műanyagszennyezésben játszott szerepére is rámutatnak.
"A füstszűrő az 1950-es években jelent meg először, és a dohányipar úgy mutatta be, mint a cigaretta biztonságossá tételének egy formáját, azáltal, hogy elnyeli a tüdőrákért felelős kátrány egy részét" - mondta Thomas Novotny, a San Diegó-i Állami Egyetem munkatársa. Hozzátette:
"ma már azonban tudjuk, hogy ez csupán egyike a dohányipar által kreált mítoszoknak, amelyek a jobb értékesítési mutatókat szolgálják".

 A füstszűrő sárgás elszíneződése is állítólag csupán egy fejlesztés, amely megerősíti a dohányosokat abban, hogy a szűrő működik, miközben nem a kátrány felhalmozódása, hanem a pH-változás okozza a jelenséget - írja a nypost.com.
"A füstszűrőt azért teszik a cigarettákra, hogy spóroljanak a dohányon és megtévesszék az embereket. Ezek semmit nem szűrnek"

- mondta Robert Proctor, a Stanford Egyetem munkatársa, aki a dohányipar történetét kutatja.

A szakemberek mostanra azt is megállapították, hogy a füstszűrő nem csupán egy marketingfogás, hanem kifejezetten ártalmas is az egészségre. Az amerikai tisztifőorvos honlapja szerint "bizonyítékok sugallják, hogy a füstszűrők a tüdőrák fokozottabb kockázatához járulhatnak hozzá azáltal, hogy erőteljesebb szívásra késztetik a dohányzókat, aminek nyomán a cigarettafüstben lévő rákkeltő anyagok mélyebbre bejutnak a tüdőszövetben".
A Londoni Higiéniai és Trópusi Betegségek Intézete (LSTHM), valamint a San Diegó-i Állami Egyetem kutatói szerint továbbá a cigarettacsikkek jelentik a globális műanyagszennyezés egyik legfőbb forrását, és egyszersmind a legnagyobb darabszámban előforduló hulladékot világszerte.
A füstszűrők egy rendkívül lassan lebomló műanyagtípusból, cellulóz-acetátból készülnek. Évente 4,5 ezer milliárd cigarettacsikk termelődik világszerte, és tíz évbe telik a lebomlásuk. Környezetvédők szerint a csikkekre ugyanúgy kellene tekinteni, mint az olyan eldobható termékekre, mint a műanyag szívószálak. Mostani tanulmányukban a kutatók az ilyen termékekre vonatkozó európai uniós szabályozás kiterjesztését szorgalmazzák.

Megtalálták a kaput, ahol az üstökösök belépnek a Naprendszer belsejébe

MTI
Publikálás dátuma
2019.10.28. 12:15

Fotó: MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA / AFP
"Üstökösbölcsőt" fedeztek fel a csillagászok a Jupiteren túl a NASA Spitzer űrtávcsöve segítségével.
Amikor az üstökösök a Naprendszer külső pereme felől megérkeznek, jeges részeik gázokat és port kezdenek kibocsátani, ahogy közelednek a Nap felé. Ezeknek a robbanásszerű kilökődéseknek a hatására jön létre a hullócsillagok látványos jelensége, amely felvillan a Föld éjszakai égboltján. Az üstökösök kozmikus útja régóta vitatott téma volt a szakértők között egészen mostanáig - olvasható a PhysOrg.com tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
Az üstökösök kiemelt jelentőséggel bírnak a csillagászok számára, mivel olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek tökéletesen megőrződtek a Naprendszer születésének korából. Az Arizonai Egyetem csillagászati laboratóriumának tudósai felfedeztek egy térséget a Jupiter gázóriása mögött, amely úgy viselkedik, mint egy "üstökösbejáró". Ezen a bejárón érkeznek a jeges, üstökösszerű égitestek, úgynevezett kentaur típusú objektumok a Naprendszer óriás bolygói, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz felől a Naprendszer magjának irányába. Innentől kezdve ezeket az üstökösöket csapdába ejtheti a Föld közelsége.
A kentaur típusú objektumokról úgy vélik, hogy a Kuiper-övből származnak, egy fagyott objektumokban gyakori, a Neptunusz mögötti régióból. Ez a terület mintegy 50 csillagászati egységnyi távolságra terjed ki. Egy csillagászati egység a Nap és a Föld átlagos távolsága, nagyjából 150 millió kilométer.
A Neptunusz közelsége beljebb löki ezeket az objektumokat és kentaurokká válnak. A Naprendszer szíve körül mintegy ezer rövidperiódusú üstökös kering. Ezek között az úgynevezett Jupiter-család üstökösei (JFC) között vannak azok, amelyeket meglátogattak már űrszondák például a NASA Deep Impact, Stardust és Rosetta missziója során.
Kathryn Volk, az Arizonai Egyetem kutatója szerint ezeknek az objektumoknak kaotikus a pályája, így nem követhető, milyen úton haladtak, míg JFC-vé váltak. "Ez megnehezíti annak kiszámítását, honnan érkeztek pontosan és merre tarthatnak a jövőben" - emelte ki.
A kutatók tanulmányukat az Astrophysical Journal Letters című szaklapban mutatták be.