Látszat

Ha én MSZP-s politikus volnék, ezekben az időkben különös figyelemmel tartanám szem előtt, hogy nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. És nem pusztán azért vigyáznék nagyon a látszatra, mert ül Kispesten, a képviselő-testületben egy Lackner Csaba nevű ember, aki - mielőtt (követve a bevált Simon Gábor-i receptet) felfüggesztette volna a párttagságát - eddig mindössze azzal cáfolta az őt kokainozásba-korrumpálódásba keverő híreket, hogy istibizi, nem úgy volt. Hanem mert az MSZP sem tett semmi többet, mint hogy kezdeményezte a soraiból való kizárását. Mintha ettől még nem volna kérdés, hogy párttag korában mit tett ez az azelőtt sosem hallott nevű, de valamiért igen magabiztosnak látszó helyi erő.
Aztán azért is vigyáznék, mert az ellenzék cunamiszerű győzelme Budapesten csak a fővárosiak kivételes politikai intelligenciájára bizonyíték, arra nem, hogy az átlagnál feledékenyebbek volnának. Ezért felettébb valószínű, hogy emlékeznek még Karácsony Gergely kiszivárgott morfondírozásainak a zuglói szocialisták és a köztulajdon közötti viszonyt illető részleteire. Ennek fényében pedig különösen nem szerencsés, ha a megválasztott MSZP-s polgármester éppen ott egy olyan kísérlettel indít, amely a látszat szerint többletjogosítványokat adna neki tulajdoni kérdésekben a testülettel szemben. Ahogy egyébként az is hagy némi kívánnivalót, ha a földről feltápászkodva a párt pont azt a politikusát szeretné benyomni ellenzéki ellensúlynak a Médiatanácsba, aki az MSZP Népszabadság-beli kisebbségi tulajdoni hányadának képviselőjeként tétlenül nézte végig egy bizonyos Heinrich Pecina félreérthetetlen manővereit.
Ha én MSZP-s politikus volnék, legalább most végre okulnék Hunvald György esetéből. Megérteném, hogy hiába vagyok becsületes, vagy legalábbis hiába nem bizonyítható az ellenkezője, a politikában a látszat legalább ennyit számít. És ha valaki becstelennek látszik, akkor azt rajta és az egész politikai közösségén verik majd le az állampolgárok, az első adandó alkalommal.
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2019.10.29. 08:05

Gáziskésés

Már több mint egy évtizede nem értem ezt a gázmizériát. Akkor a Fidesz ellenzékből azzal ostorozta Gyurcsányékat, hogy az akkori miniszterelnök álomnak merészelte nevezni a Nabuccót. Sűrű médiasortüzük nyomán híveik – miután egyértelművé vált, hogy nem operáról, hanem csőről beszélünk – hamar átérezték a problémát. Hogy a Nabucco jó, az kell, ellenben Gyurcsányék gyanús orosz csövén csak büdös kommunista gáz jönne, ami rossz.
Miközben hálás kellett legyek a Fidesznek, hogy további írnivalót szolgáltatott, a véleményemen nem változtattak. Eszerint a saját szakállára felőlem bárki bármilyen csövet – és villanyvezetéket, üzletközpontot, irodaházat – építhet. Az átadásról majd adunk egy kis hírt, aztán töltse meg áruval, ha tudja. Ha nem, akkor tönkremegy. Politikusoknak semmi keresnivalójuk itt. Persze tévedtem: amikor az emberek családi beszélgetéseken, kocsmákban kezdtek érteni a Nabuccóhoz, számomra az egész ügy szürreálissá vált.
Az érzés azóta is tart. Igaz, ma már sem Nabucco, sem orosz, sem más cső sehol, bár Orbán Putyin helytartójává vált. Illetve a kormányfő állampénzen kihúzatott – és félkészen átadott – egy olyan magyar-szlovák összeköttetést, amire – a korábbi jóslatoknak megfelelően – évekig nem mutatkozott piaci igény. Ez úgy válik érthetővé, ha tudjuk: nálunk a gázberuházások zömét semmilyen üzleti kockázat nem terheli. Azokat ugyanis az apró betűs részben a közműhivatal rendre „beépíti” a gázárba, így a fogyasztók az értelmetlen fejlesztéseket is fizetik. Csöveink ma már a csúcsigények háromszorosára méretezettek. De az oroszok se restek dollártízmilliárdokat költeni a kekeckedő Ukrajna kikerülésére. A világtengereket pedig, az USA fejlesztéseinek hála, elözönlötte a cseppfolyósan szállított gáz.
A hazai fogyasztás viszont – a válság zuhanása után – tavaly ismét csökkent. Erre az iparág csak legyint: persze, melegebb volt. Mintha nem is hallottak volna az éghajlatváltozásról. Igen, melegebb volt és még melegebb lesz. Ráadásul 30 év múlva az EU már betiltja a légszennyező gázt, a helyét fokozatosan más eljárások vehetik át. A kormány energiaállamtitkára is erre készül.
Orbánt és Szijjártót ez a legkevésbé sem zavarja abban, hogy naponta újabb és újabb forradalmi gázsikerekről tegyenek ünnepélyes bejelentéseket. A Közel-Kelettől Washingtonon át Moszkváig, amerre csak megfordul a fideszes élcsapat, rendre új gázvásárlásokat ígérnek. Igaz, ezek 99,9 százaléka – szerencsére - sosem valósul meg. Értem én, hogy több cső, több lehetőség, alacsonyabb ár. De a tarifa már ma tőzsdei. Az új, csilivili csövet pedig valakinek ki kell fizetnie - ahogy láttuk, akkor is, ha egyetlen gázmolekula nem ér hozzá.
A gázügy ilyetén felszínen tartásával Orbánék, a Nabucco óta egész mostanáig, a magyar helyett mindig is idegen érdekeket képviseltek. Valamikor szólhattak nekik, hogy ez fontos, ezt ütni kell, ebből lehet lecsípni ezt-azt. A világ felmelegedését, a társadalmak fejlődését így máig nem érzékelik.
Remélem, egyszer majd leszólnak nekik, hogy most már az a fontos.
Szerző
Marnitz István
Frissítve: 2019.10.29. 08:05

Egy választás Magyarországon

Aztán hogy hívják ezt a maguk polgármesterét, aki nem engedi kitenni a lomot a ház elé? Tudja a fene, valami Józsi. Független. Hogyhogy nem tudják a saját polgármesterük nevét? Alig laknak itt kétszázan. Hát ez tényleg nem semmi történet, de ha van ideje az úrnak, elmondom egészen érthetően. 
Volt nekünk a polgármesterünk, a Géza. Elébb is ő volt, most is úgy volt, hogy ő lesz. Rendes, fideszes gyerek, kicsit lop, de a falu a mindene. Aztán tavaly az államtitkár asszony férje, a Bálint elterjesztette a faluban, hogy ő szívesen lenne polgármester. Persze függetlenként. Mondjuk ő tényleg idevalósi, már azelőtt itt lakott, hogy az államtitkár asszony szemet vetett rá. Rendes fiú, minden nyáron meg szüretkor itt szokott aludni a családdal. Nahát a Géza erre annyira beszart, hogy hát ő mégse indul el egy államtitkár férje ellen, fogta magát, és visszalépett. Erre viszont a bebírók kezdték el hergelni a Kálmánkát, nehogy már egy ilyen Bálint legyen itt a polgármester, álljon ki ellene, ha már a Géza nem akar. Kálmán erősködött, hogy ő csak egy bebíró, nem is itt lakik, hanem Pesten, de addig mondogatták neki, hogy hát tavaly is ő csinálta a falunapot, meg ő festette ki a buszmegállót két éve, hogy végül kötélnek állt. Idén is volt falunap, megént a Kálmánka hozta a zenészeket Pestről, és főzött babgulyást is a faluház előtt. Hívta a Bálintot meg a Gézát is, de egyik sem ment el. A Géza azt üzente, hogy csak nem képzeli, hogy egy gyüttmentnek fog kampányolni, a Bálint meg éppen nem volt itt, mert az államtitkár asszonnyal voltak Dubajban. 
Le is ment szépen a falunap, ittunk rendesen, ahogy kell. Szegény Kálmánka annyira berúgott, hogy a végén felállt az asztalra, és bejelentette, hogy ő mégsem lesz polgármester. Mondjuk megértem, Pesten van bútorüzlete, ez meg itt nem egy nagy biznisz. Szóval maradt nekünk a Bálint. Még plakátokat is ragasztottak, igaz, azon nem a Bálint volt, hanem hogy babakölcsönt kapnak a fiatal párok. Mivel nálunk én vagyok itt a legfiatalabb, és elmúltam hatvan, gondoltam, ez csak véletlen lehet. A kampányzárón megettük a pacalt, megittunk egy rekesz sört, aztán felállt a mi Bálintunk, és elmondta, hogy köszöni a támogatást, meg mindent, és ő egészen biztos benne, hogy ő lenne a gyógyír a falu összes bajára. Aztán bejelentette, hogy visszalép a jelöltségtől. Először azt hittük, hogy csak sokat ivott, és reggelre kijózanodik, de kiderült, hogy ebből nem lehet. Az történt ugyanis, hogy az államtitkár asszony rájött, hogy a Bálint csalja a Mercedesszel, akinek a falu végén van a présháza, és kerek perec megmondta, hogy vagy ő vagy a polgármesterség. Már úgy volt, hogy egyáltalán nem is lesz szavazás, de akkor leszóltak, hogy a független Józsi lesz a jelölt. Józsi három faluval arrébb lett volna, de ott végül egy másiknak kellett a poszt. 
És megszavazták? Azt mondják. És maga? Én nem mentem el. De egy jelöltnél elég egy szavazat is, és a Géza biztosan rá szavazott.
Szerző
Kövesdi Péter
Frissítve: 2019.10.29. 08:05