"II. kerület Lipótmezőn zöld környezetben, szép kilátással eladó egy 1912-ben épült, különleges megjelenésű, szecessziós stílusú romantikus kastély, amely 4300 nm-es telken helyezkedik el" - így kezdődik az a hirdetés, amiben
A hirdető nagy belső tereket, a 25 szobához 25 fürdőszobát, igényes kivitelű tölgyfa lépcsőket, faburkolatokat, metszett üvegbetétes ajtókat, díszlépcsőházat, műszakilag frissen felújított épületet és az ingatlanhoz tartozó két különálló, egyenként 50 nm-es lakást ígér.
És habár családi ház kategóriában árulják, a leírás megjegyzi, hogy "az épület alkalmas lehet pl. magánkórház, irodaház, cégközpont, szálloda, magániskola céljára". Egyébiránt az OPNI nővérszállójaként üzemelt a bezárásáig.
Egy másik ingatlanos oldalon is fellelhető egy hirdetés, ami ugyanezt az épületet kínálja, de ezen az oldalon a kastélyok között kell keresni. Itt találtunk érdemi információkat a felújításával kapcsolatban is:
► gépészeti csövek cseréje a falakban,
► statikai megerősítések,
► burkolatok cseréje,
► teljesen új fűtési és hűtési rendszer,
► az alagsori szinten műtőket alakítottak ki.
A hirdetés korrekt módon megjegyzi, hogy
A Sándor-villát legutóbb négy évvel ezelőtt árulták, akkor 600-650 millió forint volt az ára, 25 helyett pedig "csak" 12 szoba volt benne, és tulajdonképpen használhatatlan, majdhogynem életveszélyes állapotban volt. Úgy tűnik, valaki majd egy évtized eltelte után tehát mégis jó befektetésnek gondolta, ha Lipótmezőn próbál meg ingatlannal üzletelni, annak ellenére, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet épületeinek 2007-es privatizációja óta egyáltalán nem attól hangos az ingatlanpiac, hogy felújították volna a terület legtöbb esetben műemléki épületei, és értelmes tevékenységet folytató tulajdonost találtak volna nekik.
Mindenesetre a már megszűnt Vasárnapi Hírek tavalyi cikke szerint akkor már tartott a felújítás.
A Lipótmezőn működő OPNI 2007-es bezárása óriási vitákat kavart, az pedig, hogy az akkori Gyurcsány-kormány érve az épületek állapota és a gazdasági fenntarthatatlanság volt a megszűnés mellett, egy állami egészségügyi intézmény esetén abszurd. "Az OPNI épülete nem alkalmas a betegellátásra, gazdaságosan nem lehet működtetni. Ebben az épületben gyakorlatilag az utcát fűtjük" - mondták, majd szélnek eresztettek minden beteget, orvost, ápolót és más munkatársat. Tették ezt szinte az összes érintett szakmai szervezet tiltakozása ellenére, és miután bezárta, a kormány továbbra is csak a gazdasági érveket tudta sorolni. Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök és Székely Tamás illetékes egészségügyi miniszter pedig talán még ma is kitartanak amellett, hogy jól döntöttek.
A bezárást és a pszichiátriai betegek ellátásának átszervezését elítélte és elégtelennek nevezte az állampolgári jogok országgyűlési biztosától kezdve az Állami Számvevőszéken át az Egészségügyi Világszervezetig (WHO) szinte mindenki. Az ÁSZ szerint a bezárás után többe került és kevésbé volt hatékony a pszichiátriai betegellátás, a WHO szerint pedig vészhelyzetbe került a magyarországi pszichiátriai ellátás.
A Népszava 2014-ben, hét évvel a bezárás után azt írta, hogy "a pszichiátriai betegek kezelésében nem sikerült átfogó megoldást találni, az OPNI bezárása szinte végzetesnek tűnik. Az intézet megszűnte után többek kerültek utcára, ők még ma is ott élnek, nélkülözve a számukra szükséges gyógyszereket és az orvosi felügyeletet. Utoljára 2015-ben merült fel a területtel kapcsolatban hasznosítható ötlet, miszerint az egykori OPNI helyén létesülhetett volna az a budapesti szuperkórház, ami mostanra már négy szuperkórházat jelent, és a város egészen más részein lesznek majd.
Az OPNI egykori területére korábban szabályozási tervet írtak ki, ami legalább megakadályozta, hogy lakópark épüljön a helyére. Az épületeket nem bonthatják le, mert műemléki védelem alatt állnak, és csak egészségügyi vagy szabadidős tevékenységre lehet felhasználni őket.
