Amikor először vittem haza a barátomat,
azt mondta: Bea, szeretlek, de te vagy
a legfehérebb lány, akit ismerek.
Hát, igen.
A gyerekszobám ajtaján
van egy ember nagyságú Britney-poszter.
Betölti a lilára festett teret
az edgy girl sztiló hiány.
Nem tudom, a pasim elől
a manga polcomat takarjam
vagy az Alkonyat-trilógiám.
Én tényleg azért olvastam
Popcorn magazint, hogy megtudjam,
hogy kell csókolózni, meg hogy mi a divat.
A mai napig [email protected]
a facebookos e-mail címem.
Igen, jól gondolod, az Ashley Olsen miatt.
De felnőttem.
És mégis… maradtam a fehér lány a tükörben,
the fairest of them all,
akinek a mozgáskultúráját
egy sima csípőkörzés megtréfálja.
Akinek a kedvenc filmje
tényleg Buñueltől A burzsoázia diszkrét bája.
Akit, ha a zenei ízléséről kérdezel,
attól jön leginkább zavarba,
mert az igazi fehér lányok
a Szigeten I Follow Riversre veretik,
aztán ordítják, hogy „nigga”
a Kendrick Lamarra.
Hogy részeg legyek,
nekem komolyan elég egy deci sör.
És egyszer
I did want to speak to the manager.
A Netpincér Go chatbotján jelentettem fel.
Kis családi Bubble Tea vállalkozás volt.
És a 8 decis teám helyett egy 7 deciset kaptam.
Hát mi ez? Hördültem fel az átvert, kijátszott,
megtévesztett vásárló zsigeri csalódottságával.
Mert nem is a pénz a lényeg, de a korrektség!
5 perc múlva csörgött a telefon,
Laci, a vietnámi tulajdonos hív,
hogy sajnálja, hogy félrevezetőek voltak.
Elfogadnék-e egy ajándékot kárpótlásul?
Már hozza is, csak vissza kellett mennie
az üzletbe, mert már bezártak mára.
És Laci, bazmeg, tényleg kihozta
a kompenzációs Bubble tea-met...
este 7:15-kor… biciklivel… esőben… vasárnap.
Hát mekkora büdös csicska vagyok én?!
– gondolhattam volna ahelyett az érett
elhárító mechanizmus helyett, hogy
„hömnömnömnömnöm hát ami jár, az jár”.
Egyedivé hazudta magát a sztereotípia.
Aki bort még csak bornyitóval bontott.
Domingót szív, de csak Blonde-ot.
Akinek a kussolás jelent gondot.
Provokatív véleményt még sosem mondott.
Akkora fehér lány mém vagyok,
hogy a Simon Marci már előre levont egy pontot.
Ezért szép a slam poetry,
változatos fehér középosztálybeli tinédzserek
mondják el a problémáikat
változatos fehér középosztálybeli fiatal felnőttek után.
Látod, Kristóf. Nem is tűnök ki annyira.
Annyira hasonlítunk egymásra,
hogy ha akarnak, se tudnak kinézni.
Itt a diverzitás legfőbb szervezőeleme
az, bazmeg, hogy valaki vidéki.
Nekünk itt megvan az esélyünk mindenre!
A kérdés az, hogy kit érdekel?
A szavaimmal mit érek el?
Minden lehetőségemre azt hiszem,
hogy kibaszottul kiérdemelt,
és tényleg sok lehetőséghez jutok.
Én meg sokszor feladom a felénél,
mielőtt nem is a csúcsra,
a képességeimhez felérnék,
De ezúttal nem lenget fehér zászlót
a felelőtlen fehérnép.
