Bánóczi Beáta: A legfehérebb lány, akit ismerek

Publikálás dátuma
2019.11.01. 19:09

Fotó: Markoszov Szergej / Népszava
Az STB – Összmagyar Slam Poetry, Spoken Word és Irodalmi tábor különdíjasa.
Amikor először vittem haza a barátomat, azt mondta: Bea, szeretlek, de te vagy a legfehérebb lány, akit ismerek. Hát, igen. A gyerekszobám ajtaján van egy ember nagyságú Britney-poszter. Betölti a lilára festett teret az edgy girl sztiló hiány. Nem tudom, a pasim elől a manga polcomat takarjam vagy az Alkonyat-trilógiám. Én tényleg azért olvastam Popcorn magazint, hogy megtudjam, hogy kell csókolózni, meg hogy mi a divat. A mai napig ashley9@citromail.hu a facebookos e-mail címem. Igen, jól gondolod, az Ashley Olsen miatt. De felnőttem. És mégis… maradtam a fehér lány a tükörben, the fairest of them all, akinek a mozgáskultúráját egy sima csípőkörzés megtréfálja. Akinek a kedvenc filmje tényleg Buñueltől A burzsoázia diszkrét bája. Akit, ha a zenei ízléséről kérdezel, attól jön leginkább zavarba, mert az igazi fehér lányok a Szigeten I Follow Riversre veretik, aztán ordítják, hogy „nigga” a Kendrick Lamarra. Hogy részeg legyek, nekem komolyan elég egy deci sör. És egyszer I did want to speak to the manager. A Netpincér Go chatbotján jelentettem fel. Kis családi Bubble Tea vállalkozás volt. És a 8 decis teám helyett egy 7 deciset kaptam. Hát mi ez? Hördültem fel az átvert, kijátszott, megtévesztett vásárló zsigeri csalódottságával. Mert nem is a pénz a lényeg, de a korrektség! 5 perc múlva csörgött a telefon, Laci, a vietnámi tulajdonos hív, hogy sajnálja, hogy félrevezetőek voltak. Elfogadnék-e egy ajándékot kárpótlásul? Már hozza is, csak vissza kellett mennie az üzletbe, mert már bezártak mára. És Laci, bazmeg, tényleg kihozta a kompenzációs Bubble tea-met... este 7:15-kor… biciklivel… esőben… vasárnap. Hát mekkora büdös csicska vagyok én?! – gondolhattam volna ahelyett az érett elhárító mechanizmus helyett, hogy „hömnömnömnömnöm hát ami jár, az jár”. Egyedivé hazudta magát a sztereotípia. Aki bort még csak bornyitóval bontott. Domingót szív, de csak Blonde-ot. Akinek a kussolás jelent gondot. Provokatív véleményt még sosem mondott. Akkora fehér lány mém vagyok, hogy a Simon Marci már előre levont egy pontot. Ezért szép a slam poetry, változatos fehér középosztálybeli tinédzserek mondják el a problémáikat változatos fehér középosztálybeli fiatal felnőttek után. Látod, Kristóf. Nem is tűnök ki annyira. Annyira hasonlítunk egymásra, hogy ha akarnak, se tudnak kinézni. Itt a diverzitás legfőbb szervezőeleme az, bazmeg, hogy valaki vidéki. Nekünk itt megvan az esélyünk mindenre! A kérdés az, hogy kit érdekel? A szavaimmal mit érek el? Minden lehetőségemre azt hiszem, hogy kibaszottul kiérdemelt, és tényleg sok lehetőséghez jutok. Én meg sokszor feladom a felénél, mielőtt nem is a csúcsra, a képességeimhez felérnék, De ezúttal nem lenget fehér zászlót a felelőtlen fehérnép. 
Témák
slam

Mészáros Péter: Az utolsó elem

Publikálás dátuma
2019.11.01. 18:08

Fotó: Markoszov Szergej / Népszava
A 8. Országos Slam Poetry Bajnokság III. helyezettje és közönségdíjasa.
Sose kaptam még ilyen őszinte tapsot. Nyolc évig szertornáztam. 2004, Pápa, országos diákolimpia, szekrényugrás, második hely, tartsd vissza a nedvességed, tudom, hogy menő. Nyolc évig egytől tízes skálán pontozták a mutatványaimat. Most meg… Szerintem függő vagyok. Függök a szeren. Ha-ha. Mert a szeren lenni jó cucc. Főleg, ha elemet neveznek el a végén rólad, mint Cukaharáról a spéci szaltót, vagy Magyar Zoltánról a Magyar-vándort lólengésben, vagy Tocsik Mártáról a tocsikolás lopástechnikáit. Ha valamit először mutatsz be sikeresen egy versenyen, akkor az az elem a tiéd. Én huszonhat éve próbálom beadni a sajátom, tolni egy igazi Mészárost. Mert szeren lenni jó cucc. Tartást ad. Olyan, mintha lenne egy ikertestvéred, aki rád szól, hogy húzd ki magad, össze a térdet, figyelj a spiccre, állj bele a zuhanásba. Egy tízpontos gyűrűgyakorlat után, ahol olyan szépen tartottad ki a keresztet, elkezdesz hinni istenben. Stabil mérlegállás közben nem basz fel a politika. Egy problémamentes cigánykerék megszeretteti veled a romákat, a pókjárás, a rákmászás, a békaugrás után tiszta Greta Thunberggé válsz. Aztán elkopnak a vállaidban a porcok, és abba kell hagynod a tornát. Habituális vállficam, vagy minek csúfolta az orvos. Mert néhány elem, ha sokat csinálod, tönkretesz, és beleőrülsz a gyakorlataidba. Csak támolyogsz a zsámolyok között. A falon lévő korlátok miatt megtanulod, hogy mindig függeni kell. Fehér port törsz össze a tenyeredben, hogy ne horzsolja össze a gyűrű. Azóta is inkább drogozol, minthogy megházasodnál. Lemész hídba anyád és apád közé a válás során, szorongásod lesz a nőktől, akik az ágyadon fekvő támaszok, lenyomsz belőlük vagy harmincat, aztán elfog a bízomláz. Nyolc évig hallgattam a mellettünk edző tornászlányok talajgyakorlatának zenéjét, megállás nélkül. „Az az egy fontos, legyetek jók most.” A végére már nem akarsz jó lenni. Mit mond Hitler, mielőtt lerohanják Lengyelországot? Az az egy fontos, legyen egy frontos. A mai napig szar szóvicceket találok ki rá. Olyanná válsz, mint egy meg nem született gyerek, mint egy duplacsavaros iróniaszaltó, mint az a tény, hogy memóriaerősítő étrend-kiegészítőt rendeltél, de 50 ezerre büntettek meg, mert elfelejtetted befizetni. Akkor ez most kinek a hibája, kedves Helvetia Aphotekhe, 06-1-6-333-666? *** Nem halogathatok tovább. A legnehezebb elemet sosem mertem beadni. És aztán vége van. Vége a gyakorlatnak. Hát tessék: Meghalt az ikertestvérem az anyaméhben. Nagyon hiányzol. Egész életemben úgy éltem, hogy nem nekem kéne itt lennem. Huszonhat évvel vagyok idősebb nálad, És kétszer akartam megölni magam, hogy újra veled legyek. Félek, hogy harmadjára sikerül. De szerencsére a szertornában csak kétszer lehet próbálkozni. Ez az én gyakorlatom. Ennél mélyebbre már nem tudok nyúlni. Nevezzétek el rólam ezt az elemet, ha már őt nem nevezhettük el. Legyen értelme annak, hogy megszülettem. Majd utánam azt mondhassák: tolok egy „Mészárost”. Tudod, amikor megbocsájtasz önmagadnak. A gyakorlat végén a leérkezés a legfontosabb. Beleállni a zuhanásba. Spicc, húzd ki magad, figyelj a térdedre, és BAMM. 
Témák
slam

Fejér Johanna: Én még eddig...

Publikálás dátuma
2019.11.01. 17:37

A 8. Slam Poetry Országos Bajnokság döntőjén a zsűri különdíjasa.
Én még eddig nem igen nyertem. Mindig annyira győzni akartam, most meg boldogan elszabotálnám. Egyszerűen csak nem tudom, mit kell kezdeni ezzel. Nekem vereség kultúrám van. Én a tüntetésekre is csak azért megyek ki, mert az már valami. Mert ha történnek dolgok, az már valami. Felnyomni a rendőrsorfalat a parlament tíz lépcsőfokán, amibe utána úgysem tudnék bejutni, az már valami. És én évek óta örülök, hogy az már valami, hogy ami van, az nem tetszik, mert valamit csinálni helyette, ami tetszene, már győzelem volna. Én meg azt tanultam, hogy a részvétel a lényeg, és nem szabad azon idegeskedni, hogy győzni kéne. Mert ha csak megpróbálom, már megdicsérnek érte, a győztesek cserélődnek, az élmény megmarad. Kértem, hogy álljon valaki az oldalamon, és mondja, ha teljesen értelmetlen célok után rohanok, és megtanítottak méltósággal veszteni. A templomban ismételve kérem a napi kenyeres imát, a többi ráér, csak délután van időm istenre, mert reggel sorban állok a támogatásért. Sose jegyzetelem, még mennyi maradt meg a havi kiszabott keretemből. Mindig büszke vagyok, hogy olyan barátaim vannak, akik aprót hagynak szét a lakásukban nekem, hogy zsebre tehessem. Nekem elvi problémáim vannak a BKV-val, nem anyagiak, nyilván, ha elköltöznék sem az ország, hanem anya miatt. Köszönöm az import banánt meg a messze streamelt szabad sajtót, és hogy ebben a városban mostanában minden élet egyszobás, de az stúdió, belvárosiasan fiatalos, és közel van hozzá a hármas metró is. És hogy megtanítottak rá, hogy igenis gesztus az, ami járna. You have to gamble sometimes to be part of the game, kölcsön adtam minden pénzem, aztán rosszra rakták ruletten. Vereség kultúrám van, annyira jól megy, vissza se kérném. Tulajdonképpen mindegy, mennyi az a pénz, ami végül nincsen nálam. Minek kiválni mások árnyékából, ha biztonságban abban húzod meg magad. Ha nem tudsz mit kezdeni a győzelemmel, nincs miért, hogy megragadd, ott, ahol a részvétel a lényeg, a győzelem is csak szimbolikus. Régebben azt mondtam a gyerekeknek, akikkel találkoztam, hogy ha mindannyian nulláról indulunk, bármi lehetne belőlünk. Azóta persze tudom, hogy nem indulunk nulláról, ők pedig látják, hogy belőlem sem lett semmi, és hogy ezeket a szavakat kinövi az ember idővel. Vagy ezek a gondolatok menekülnek el ennyire messzire tőle. A választások után egy nappal a józsefvárosi önkormányzat ajtaján lógó tábla előtt szinkronban hüledeznek. A győzelem utáni depresszió kezeléséhez vegyük el ilyenkor a trófeát a győztestől, később örülni fog neki. Vegyük körül szeretettel, ne erőltessük, de ha igény mutatkozik rá, elevenítsük fel nyugodtan régi, jól ismert vereségeit. Végül emlékeztessük, hogy ez a győzelem is csak szimbolikus, amíg nem akar tényleg és tudatosan nyerni. 
Szerző
Témák
slam