Fejér Johanna: Én még eddig...

Publikálás dátuma
2019.11.01. 17:37

A 8. Slam Poetry Országos Bajnokság döntőjén a zsűri különdíjasa.
Én még eddig nem igen nyertem. Mindig annyira győzni akartam, most meg boldogan elszabotálnám. Egyszerűen csak nem tudom, mit kell kezdeni ezzel. Nekem vereség kultúrám van. Én a tüntetésekre is csak azért megyek ki, mert az már valami. Mert ha történnek dolgok, az már valami. Felnyomni a rendőrsorfalat a parlament tíz lépcsőfokán, amibe utána úgysem tudnék bejutni, az már valami. És én évek óta örülök, hogy az már valami, hogy ami van, az nem tetszik, mert valamit csinálni helyette, ami tetszene, már győzelem volna. Én meg azt tanultam, hogy a részvétel a lényeg, és nem szabad azon idegeskedni, hogy győzni kéne. Mert ha csak megpróbálom, már megdicsérnek érte, a győztesek cserélődnek, az élmény megmarad. Kértem, hogy álljon valaki az oldalamon, és mondja, ha teljesen értelmetlen célok után rohanok, és megtanítottak méltósággal veszteni. A templomban ismételve kérem a napi kenyeres imát, a többi ráér, csak délután van időm istenre, mert reggel sorban állok a támogatásért. Sose jegyzetelem, még mennyi maradt meg a havi kiszabott keretemből. Mindig büszke vagyok, hogy olyan barátaim vannak, akik aprót hagynak szét a lakásukban nekem, hogy zsebre tehessem. Nekem elvi problémáim vannak a BKV-val, nem anyagiak, nyilván, ha elköltöznék sem az ország, hanem anya miatt. Köszönöm az import banánt meg a messze streamelt szabad sajtót, és hogy ebben a városban mostanában minden élet egyszobás, de az stúdió, belvárosiasan fiatalos, és közel van hozzá a hármas metró is. És hogy megtanítottak rá, hogy igenis gesztus az, ami járna. You have to gamble sometimes to be part of the game, kölcsön adtam minden pénzem, aztán rosszra rakták ruletten. Vereség kultúrám van, annyira jól megy, vissza se kérném. Tulajdonképpen mindegy, mennyi az a pénz, ami végül nincsen nálam. Minek kiválni mások árnyékából, ha biztonságban abban húzod meg magad. Ha nem tudsz mit kezdeni a győzelemmel, nincs miért, hogy megragadd, ott, ahol a részvétel a lényeg, a győzelem is csak szimbolikus. Régebben azt mondtam a gyerekeknek, akikkel találkoztam, hogy ha mindannyian nulláról indulunk, bármi lehetne belőlünk. Azóta persze tudom, hogy nem indulunk nulláról, ők pedig látják, hogy belőlem sem lett semmi, és hogy ezeket a szavakat kinövi az ember idővel. Vagy ezek a gondolatok menekülnek el ennyire messzire tőle. A választások után egy nappal a józsefvárosi önkormányzat ajtaján lógó tábla előtt szinkronban hüledeznek. A győzelem utáni depresszió kezeléséhez vegyük el ilyenkor a trófeát a győztestől, később örülni fog neki. Vegyük körül szeretettel, ne erőltessük, de ha igény mutatkozik rá, elevenítsük fel nyugodtan régi, jól ismert vereségeit. Végül emlékeztessük, hogy ez a győzelem is csak szimbolikus, amíg nem akar tényleg és tudatosan nyerni. 
Szerző
Témák
slam

Molnár Péter: Az ország lélegzik - végre!

Publikálás dátuma
2019.11.01. 17:07

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Slam poetry Európa- és országos bajnok.
Nem lőnek a Dunába és szabadon szólhatok, elmondhatom ki vagyok, hangyaszorgalmú tücsök. Azt üvöltöd, ez a te városod, a te esőerdőd, a te földed. Igen, ez mind a miénk, mint az ’56-os forradalom hosszú árnyéka, a saját árnyékunk, megijedünk tőle, már hogyne, magunk vagyunk a veszély. Kelepcében az őrült majom, szabad lenni nem tud, a földet szétrombolni képes, paradigmatikus vakság, csontsovány jegesmedvék olvadó jégtáblákon. Ma más szomorúságokra gondolok, nem rád. Nagyon fáj és nincs bocsánat, de nem lőnek a Dunába és szabadon szólhatok, ha meglátlak, elmosolyodok, elmondhatom ki vagyok, hangyaszorgalmú tücsök, mondogatnivaló szót gyűjtögető szógyűjtögető, aki dalland, mint Arany János. Közép-európai magyar mesemondó, kicsit amerikai is, előjogokban dúskáló fehér férfi, elragadó, okos nők árnyékában, na jó, férfiakéban is, árnyékuk, mint a fáké. Fává változó anyám ’56-ban húszévesen teherautóval stoppolt Pestre a faluból, ahol tanított, mielőtt Kerouac útiregénye legalább cenzúrázva megjelenhetett Amerikában. Nagybátyám 15 évesen látta a mellette álló ember fejéből spriccelő vért. Mi, fiatalabbak, ilyet nem láttunk. Bátyám ’62-ben született, én ’64-ben, Bibó ’63-ban szabadult a börtönből. A gyökerek, a Roots a Csengery és a Király sarkán, erőszakmentes telitalálat, az antikvárium mellett, ahol felnőve összeszedtem az összes Rejtőt, a pesti utca zsenialitása, ilyen gyökerekkel hagyjuk már, hogy ki haladó halandó és ki konzervatív, Micimackó rég megkérdezte a választ: Mindkettőt lehet? Költő dédapám Arany Jánosról írt esszéket, télikabátját ráterítette egy hajléktalanra, a fehérterrorban a szegedi Csillagbörtönben a fejébe verték a szemüvegét, a Lipótmező lett menedéke, nyelvekre tanította az orvosok gyerekeit. A zárt osztály közelsége. Nem lőnek a Du… Félelem, félelem, az elutasítástól való félelmemben elutasítalak, észre sem véve, hogy elutasítalak mielőtt célbaérnénk, mint egy másnak szánt, röptében elkapott bók! Nagyon fáj és nincs bocsánat, de nem lőnek a Dunába és szabadon szólhatok, ha meglátlak, elmosolyodok, elmondhatom ki vagyok, hangyaszorgalmú tücsök! „A leopárd lélegzik – végre!”               (Emily Dickinson) Az ország lélegzik – végre! Mesélsz te is magadról? *** Mesélsz te is magadról? Történetei annak vannak, aki elmeséli őket. Ölelésről szólj nékem múzsa, barátiról, vagy szerelmesről, bárhol is legyen a határ. Szárazak a szemeim, nézni akarok velük, petrigyurisan nézelődni, mintha lenne napsütötte sáv. A fák, és az általunk még el nem pusztított más élőlények védelmében azt mondod, százéves fa száz év alatt lesz száz éves. A teremtés koronáját ez nem érdekli. A fákat is társtettessé tesszük. Amerikában felakasztott fekete férfiak voltak a furcsa gyümölcsök, láthatatlan emberek, Ralph Ellison regénye ’52-ben, még akkor is alkotmányos volt a feketék elkülönítése! Nina Simone dalai, a mi Európánk, a legnagyobb volt gyarmatosítókkal és rabszolga-kereskedőkkel – jó üzlet volt, az általuk is összetört közép-európai olvasztótégelyünkkel, csoda, ha mindent átjár a félelem, mint huzat a házon? „Ugye nem lesz politikai az interjú?” – kérdik a klímakonferencián. „Maga is slammel?” – kérdik a slam EB után a Ludwig Múzeum slam estjén. „Oh, akkor magát is meghívjuk!” Azóta is. „Ez a fiú fél” – mondja rólam egy ékszercsontú lány régi bulibeli tánc után. Megy a 18 éves Petri ’61-ben a napsütötte sáv felé, Nagy Imre és társai három éve jeltelen sírban, közép-európai Antigoné, újratemetésük katarzisa a múlté, megint abban a sírban vagyunk, és gazzal benőtt zsidó temetőkben. Szárazak a szemeim, nézni akarok velük, petrigyurisan nézelődni, mintha lenne napsütötte sáv. Ölelésről szólj nékem múzsa, hogy előszedhessük egymásból az elrejtett szeretetet, Langston Hughes-zal, a Harlem Renaissence jazz költőjével, aki az öreg Abraham Lincolnt szólítja, Oooooooooooooold Abe! Setét Jenővel, aki azt mondja, embernek még fiatal, cigánynak már öreg, Soros Tivivel, aki hamis papírokkal bújtatta Gyuri fiát és sokakat, apámmal, aki azt mondta, veszekedéshez kettő kell, és ha tettünk valamit, ezt: „Csapás a kapitalizmusra.” Bátyámmal, aki szerint minden gondra van megoldás, és nem kell félnem a magánytól, fává változó anyámmal, aki agyérgörcse óta kérdi, amit az ország is kérdezhet: Mit kell csinálni? Ki tudja megmondani? És elslammeli a választ: „Kell valaki, aki előszedi az emberekből azt az elrejtett szeretetet, ami bennük van, de nem mindig valósul meg.” Előszedjük? Anyu, hallasz? Tőled van a kulcsmondat. 
Szerző
Témák
slam
Frissítve: 2019.11.02. 10:52

Sárközi Richárd: Átlagos vagyok

Publikálás dátuma
2019.11.01. 16:16

Fotó: Barbara Gabriella / Népszava
A 8. Slam Poetry Országos Bajnokság I. helyezettje.
Soha senkinek nem mondtam még el, amit itt most nektek. Én, Sárközi Richárd… átlagos vagyok. Ha rendelek a netpincértől 1950 a kaja, és 2000 a minimális rendelés. Egy feleségem van, két gyerekem. Ami ugye azért szar, mert ha fordítva lenne, lenne egy feleség, aki vigyázna a gyerekre, amíg a másik eljön megnézni SP OB-ra. Anniyra átlagos vagyok, hogy a bakancslistám pelenkavásárlással kezdődik. Annyira átlagos vagyok, hogy a mikrofont nem kell megigazítani utánam És az öltözködésem? Több mint norm core. Norm hardcore. Annyi fordulat van az életemben, mint egy slow motion, loopolt Tarr Béla filmben. És persze sosem voltam még édeshármasban. Bezzeg négyes-hatoson. Szlogenem a merjünk nem nagyok lenni Lehetnék az új Napóleon, de ahhoz magas vagyok. Deák Bill, túl sok a lábam. Kölcsey, két szemem van. Van Gogh, de sztereó vagyok. Michael Jackson, de nem vagyok eléggé pedofil. József Attila, de három napja az izgulás miatt megeszem a sokat és a keveset. Veszélyes ezekben az időkben átlagos lenni, mikor mindenki túlságosan önmaga. Légy hiteles! – és egész életedben megfizeted. Légy önmagad! – de mi van, ha igazából egy fasz vagyok? Légy egyedi! – minek, hogy legyen egy tematikus Instád, mert te tudsz a legjobban tusrajzzal hátulról rinocéroszt rajzolni? Én azt mondom, légy átlagos, és legyél büszke rá! Én például átlagon felül vagyok átlagos. Sokáig kerestem, miben vagyok különleges, hogy a gyerekeknek majd megmutatom. Pl. extrém a tájékozódási képességem: otthon a vécére is GPS-szel járok A Rubik-kockát 30 perc alatt SEM rakom ki. Tudok halálcsillagot hajtogatni, mutatom: halálcsillag, halálcsillag, halálcsillag Tudok kortárs költőket idézni: Tej Tudok mondani 5 fontos magyar írónőt, de ebből három a Nemes Nagy Ágnes. Tudok Európa egyik legjobb városában Európa egyik legszarabb fizetéséből élni. Tudok felnőtt lenni, vagy legalábbis meg tudom nézni a YouTube-on, hogy kell csinálni. Tudom, hogy a legginges fitneszsegg az Insta Dancsó Petije. Tudom, hogy mit kell 2019-ben adni a népnek: bagettet és cirque de soleilt Én tudatosan vagyok átlagos, és a tudatosság a szorongás melegágya. Félek, annyira átlagos vagyok, a hangos egyszer csak bemondja, hogy Sárközi Richárdot önmaga várja a bejáratnál. Közben persze annyira különleges akarok lenni, hogy annál nincs átlagosabb. Úgy kopaszodom, mint mindenki, úgy eszem, alszom, baszom, mint mindenki, úgy születtem és halok meg, mint mindenki. Én… ne lennék… átlagos? Nem is értem, mit keresek itt fent, visszamegyek inkább közétek.