Stabil zsenik

Amikor egyik könyvem magyar kiadását szerkesztette az akkori Századvégnél, még 1990-91-ben, Kövér László kifejezetten demokráciapárti volt. Talán azért, mert ellenezte a langyos diktatúrát, vagy így akart megszabadulni saját MSZMP-s múltjától, vagy pedig egyszerűen azért, mert hatalomra vágyott, és ehhez jól jött a demokrácia reklámozása. Ez nem meglepő: aki kint van, aki ellenzéki, az többnyire demokrácia-párti; aki bent, aki már hatalomra jutott, annak már gyakran „fárasztó” betartani a demokrácia illemszabályait.
Így van ez Trump elnöknél is. Állandóan panaszkodik, hogy nincs elég hatalma, s hogy a sajtó emberei, akiket sztálini kifejezéssel a „nép ellenségeinek” hív, nem dicsőítik. Pedig, mondja, ő mindenhez ért, és mindent jobban tud, mint bárki más. Saját magát „stabil zseninek” hívja. Még nem lett „Generalisszimo Trump”, de alighanem elvárja, hogy születésnapján az újságok (mint valaha a Szabad Nép tette Sztálin születésnapján) mást se közölnének, mint gratuláló táviratokat. Szeretné, ha mások is mondanák, nem csak ő, hogy Lincoln óta nem volt ilyen kimagasló elnöke Amerikának. 
Az ilyen politikusok miatt kell a hatalmat megosztani. Ezért van szükség független bíróságokra, független parlamentre, független önkormányzatokra, független sajtóra. Ez a konklúzió egy egyszerű, de bölcs magyar mondásra épül: több szem többet lát. Ez ilyen egyszerű. Aki ellenzi a hatalom megosztását, az diktatúrát akar. Évekkel ezelőtt Orbán Viktor előállt az „illiberális demokrácia” fogalmával. Ám hamarosan váltott, s inkább az „illiberális államról” szólt. Joggal. Illiberális demokrácia ugyanis nincs, illiberális állam van. Az utóbbinak diktatúra a neve. Még akkor is, ha „puha”.
A hatalom megosztásának elengedhetetlen része a független sajtó. Ez Amerikában egyelőre jól működik, olyannyira, hogy Trump már elégedetlen kedvenc televíziós állomásával is (Fox), amely újabban nem mindig dicséri elég lelkesen. Ha ugyanis a sajtó szabad, akkor leírja vagy elmondja, hogy mi van. A Fehér Ház le is mondta a kormány előfizetését a New York Timesra és a Washington Postra az elmúlt héten. Ezek a lapok egyébként anyagilag sikeresebbek, mint valaha. A New York Times mintegy 200 új riportert vett fel az elmúlt három évben, és jövedelme – köszöni szépen – egyre nő. Trump, bár saját népszerűsége csökken, mégis nyakra-főre a „bukásra álló” Timesról csacsog. Azaz a bukásra álló és oly rettenetesen féltékeny elnök saját helyzetét vetíti ki Amerika rangos napilapjára. 
Nyilvánvaló, hogy Trump, Kövér és a hozzájuk hasonlóak mindent jobban tudnak, mint mások. Kövér szerint a Fidesz nyerte meg az önkormányzati választásokat is. Régebben azt mondogatták, hogy a haza nem lehet ellenzékben, most azt, hogy a Fidesz sohasem veszít. Minek ide ellenvélemény? Trump, mint Kövér, mindenkit sértegethet, ám aki nem ért velük egyet – ezzel a két stabil zsenivel -, az hazaáruló.
Tisztázná a helyzetet, ha őszintén bevallanák: a demokráciából elegük van, a valóságban diktatúrára vágynak.
Szerző
Charles Gati
Frissítve: 2019.10.30. 09:09

Trónfosztás

A roma közéletben csínján kell bánni bármifajta esélylatolgatással. Túlságosan gyakran láttunk már egyik pillanatról a másikra felbomlani szövetségeket, máskor pedig, ha a politikai és anyagi érdekek úgy kívánták, egymás nyakába borulni addigi ellenségeket. Eseménygazdag története van a pálfordulásoknak.
A pillanatnyi helyzet az, hogy Farkas Flórián és a Lungo Drom vesztésre áll. Az országos roma nemzetiségi választáson győzött ugyan, de csak kevéssel. A soványka siker nem elég ahhoz, hogy a Lungo Drom adja az Országos Roma Önkormányzat elnökét. Furcsa. Arra már volt példa, hogy Farkas Flórián elveszítse királyságát, de arra még nem, hogy a trónfosztás akkor következzen be, amikor éppen a Fidesz van hatalmon.
Érdemes lesz megtanulnunk egy másik szervezet nevét, amely több évtizede létezik ugyan, de csak mostanában lépett országos porondra. Úgy hívják, hogy Fiatal Romák Országos Szövetsége, azaz: Firosz. Ennek a tiszaburai székhellyel működő szervezetnek jutott a feladat, hogy a Lungo Drom alternatívájaként a kormány partnere legyen a romapolitikában.
Mit várhatunk? A Roma Polgári Tömörülés például el sem indult a választáson. Makai István, a szervezet vezetője szerint a roma értelmiség kivonult a közéletből, és olyan szint alatti, minősíthetetlen rendszer jött létre, amelynek nem kíván a részese lenni. Másik végletként Farkas László, a Firosz elnöke és a vele együttműködő politikusok roma rendszerváltást hirdettek, a hiteles érdekképviselet megteremtését ígérik.
A sok nekirugaszkodás eddig mindig a padlón végezte. Ahhoz képest, hogy fellengzős szövegek kíséretében mennyi pénzt elköltöttek már – ha máshogy nem: papíron – romaügyi programokra, az eredmények siralmasak. Optimizmusra talán az adhat okot, hogy Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke lett az úgynevezett társadalmi felzárkózás miniszterelnöki biztosa. Az ő tisztességét és hozzáértését – éles ellentétben elődje, Farkas Flórián megítélésével – a roma szervezetek sem kérdőjelezik meg.
Bizakodjunk. Az legalább nem kerül semmibe.
Szerző
Czene Gábor
Frissítve: 2019.10.30. 09:09

Sóhajuk

Hogy mivel győzték meg Orbánék Handó Tündét, mondjon le az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöki posztjáról, és vállaljon alkotmánybírói tisztséget, nem tudom. De elég súlyos érvekkel jöhettek elő, hogy Szájer József felesége mandátumának nyolcadik évében, egy évvel megbízatásának lejárta előtt hajlandó legyen távozni, és feladni a saját édes gyermekének tekintett bírói igazgatás vezetését. Persze az alkotmánybírói hivatás is szép, a jogászi pályán elérhető legmagasabb és legnagyobb presztízsű pozíciónak számít, úgy vélem azonban, Handó nem boldog attól, hogy a Szalayból át kell bútoroznia a Donáti utcába.
Handó 2012-es megválasztásakor egy újonnan létrejött szervezet vezetését vállalta: az új alkotmány szétválasztotta a bíróságok ítélkezési és igazgatási tevékenységét és vezetését is, s az OBH váltotta fel a korábbi központi bírói igazgatási szervet, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot. Így lett az OBH elnöke Handó, akire a bírók pozitív várakozással tekintettek. Ugyan tudta mindenki, hogy férje iPadjén íródott az új alkotmány, s hogy személyesen is közel áll a Fidesz vezetőihez, de elismert munkaügyi bírónak számított, s azt várták tőle, kapcsolatait is felhasználva javítja a bíróságok helyzetét. 
Ám a várakozás nem jött be, azoknak lett igazuk, akik az első pillanattól elfogultnak tekintették. Ráadásul minél több kritika érte, annál kiszámíthatatlanabb lett, ami végül odavezetett, hogy az OBT javasolta tisztségétől való megfosztását. Ezt a kormánytöbbség idén helyből elutasította ugyan, de néhány megnyilvánulása nemzetközileg is vállalhatatlanná tette, s ekkor világossá vált: mennie kell. Innen viszont már nincs visszaút a rendes bíróságokra. Így kerülhetett képbe az Alkotmánybíróság, ám úgy tudni, ott sem örülnek jövetelének. Csak a bírók lélegezhettek fel - sóhajuk hétfő délután betöltötte az eget az ország fölött.
Szerző
Simon Zoltán
Frissítve: 2019.10.30. 09:08