Az amerikai képviselőház elítélte Törökország észak-szíriai invázióját

Publikálás dátuma
2019.10.30. 07:32

Fotó: GEOFFROY VAN DER HASSELT / AFP
Donald Trumpnak pedig szankciókat kell bevezetnie az Erdogan vezette ország ellen.
Törvénytervezetet fogadott el az amerikai képviselőház kedden, amelyben elítélte Törökország észak-szíriai invázióját- írja az MTI. A kétpárti egyetértéssel előterjesztett és 403:16 arányban elfogadott javaslat egyben arra kötelezi Donald Trump amerikai elnököt, hogy szankciókat és egyéb korlátozásokat foganatosítson Törökország ellen és török tisztségviselőkkel szemben. A büntetőintézkedésekkel egyebek között megszigorítanák a fegyvereladásokat Törökország számára és korlátoznák magas rangú török tisztségviselők amerikai beutazását és hozzáférésüket az esetlegesen az Egyesült Államokban lévő vagyonukhoz.
A jogszabály addig marad érvényben, amíg Törökország ki nem vonul Szíria északi vidékeiről.

Elemzők szerint a határozat megszavazása "nemcsak" Ankara megbüntetéséről szól, hanem jelzés Donald Trump amerikai elnöknek is. A törvényhozók szerint ugyanis az amerikai elnök lehetővé tette a török inváziót és közben cserbenhagyta az Egyesült Államok korábbi szövetségeseit, a szíriai kurdokat. A Szíriai Demokratikus Erők (SDF) nevű ernyőszervezet, amelyet a kurdok irányítanak, Washington támogatója és szövetségese volt az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni harcban. Donald Trump október elején jelentette be, hogy az Egyesült Államok kivonja csapatait Szíriából. Döntését még republikánus politikusok is élesen bírálták, mert szerintük ezzel lehetővé tette Törökországnak, hogy behatoljon Észak-Szíriába és visszavonulásra kényszerítse az ott harcoló kurd erőket. A szíriai kurdokat Ankara mindig is veszélyesnek vélte a törökországi, szakadár kurd erőkkel ápolt kapcsolataik miatt.
Szerző

A hátsó ajtón jön vissza Putyin

Publikálás dátuma
2019.10.30. 06:45
Putyin a Balkánon egyre inkább Aleksandar Vucic szerb államfőre támaszkodik
Fotó: Mikhael Klimentyev / AFP
Látványos külpolitikai sikereket könyvelhetett el az utóbbi időben az elvben nyugati karanténba helyezett, most viszont ismét Budapestre látogató orosz elnök.
Hogy hosszú távon mennyire lehet sikeres Vlagyimir Putyin külpolitikája, mennyire látszat vagy valóság Oroszország geopolitikai térnyerése, arról már megoszlanak a szakértői vélemények. Számos tényező az ő malmára hajtotta a vizet, de mindenekelőtt talán Donald Trump amerikai elnök ámokfutásának és az Európai Unió egyértelmű külpolitikája hiányának köszönheti viszonylag könnyen elért diplomáciai sikereit. Ebben a térnyerésben Magyarország és a magyar kormányfő kétségtelenül hasznos eszköz évek óta. Orbán Viktor kiválóan alkalmas arra, hogy akadályozza az Európai Unió egységes külpolitikai irányvonalának kialakítását, és lehetőséget adjon az orosz elnöknek, hogy felmutathassa a nagyvilág előtt, ő nem minden uniós országban persona non grata. Moszkva és a Nyugat viszonya már a Krím-félsziget orosz bekebelezése előtt is rohamosan romlott a putyini rezsim egyre inkább önkényuralmivá válása miatt, a 2014-es annexió és a kelet-ukrajnai orosz beavatkozás miatti szankciók azonban új fejezetet nyitottak ebben a viszonyban. Putyin gyorsan kompenzálni tudott: a szíriai orosz katonai beavatkozással egyértelművé tette, hogy Oroszország nélkül nincs szíriai rendezés, a Kremllel számolni kell a Közel-Keleten. A pálya azonban igazából Donald Trump 2016-os hatalomra jutásával nyílt meg előtte több fronton is. Miután 2017 januárjában Trump beköltözött a Fehér Házba, sorra adta fel a magas labdákat Putyinnak. Először a csendes-óceáni térség szabadkereskedelmi egyezményéből léptette ki Amerikát, megnyitva az utat ebben a térségben is Putyin előtt. Időközben látványosan megerősödött az orosz-kínai stratégiai kapcsolat, sőt, történelmi jelentőségű közeledés ment végbe az orosz-japán kapcsolatokban is. India szintén közelebb került Oroszországhoz. Ehhez járult Trump kiszámíthatatlansága az észak-koreai fegyverkezés kapcsán, azt a benyomást erősítve a csendes óceáni térség országaiban, hogy Oroszország az egyetlen kiszámítható, megbízható partner. Trumpnak köszönhetően Putyin fokozatosan olyan geopolitikai előnyökre tett szert a Közel- és a Távol-Keleten, amiről talán maga sem álmodott. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki az információs hibridháború, amely a láthatatlan orosz kiber- és trollhadsereg révén nemcsak az amerikai elnökválasztásba tudott beavatkozni, hanem Európa számos országában is nagy szerepet játszik a félretájékoztatásban, a szélsőséges erők és eszmék térnyerésében. Az Európai Uniónak elsősorban nem a közel-keleti orosz térnyerés fáj, hanem az, ami a Balkánon történik, az, ahogyan  Putyin fokozatosan bekebelezi ezeket az országokat. A balkáni orosz aktivitás nem újkeletű, de a NATO bővítése erre látványosan ráerősített. Miután az orosz titkosszolgálat által irányított 2016-os montenegrói puccskísérlet csődöt mondott, a NATO-bővítést pedig nem tudták megakadályozni  - Montenegró  2017-ben  lett az észak-atlanti szövetség tagja, Észak-Macedónia pedig idén februárban, a görög-macedón országnévvita lezárultával írta alá a csatlakozási szerződést -, Moszkva egyre inkább Szerbiára és Aleksandar Vucic szerb államfőre támaszkodva építi ki balkáni hadállásait kereskedelmi, energetikai, biztonság- és védelempolitikai téren egyaránt. Áramlik a térségbe az orosz tőke és fegyver, az uniós csatlakozási álmokról lemondani kényszerülő balkáni országok pedig egyre inkább Moszkvában és Pekingben vélik felfedezni a nagy támaszt. Putyin egyik legnagyobb külpolitikai sikere, hogy nemcsak az Európai Unió és a washingtoni kongresszus orra alá tudott borsot törni, hanem a NATO-nak is komoly fejfájást okozott, amikor stratégiai partnerségre lépett Törökországgal. A nyugati katonai szövetség második legnagyobb haderejével rendelkező ország - minden előzetes figyelmeztetés ellenére - orosz gyártmányú Sz-400-as rakétavédelmi rendszert vásárolt Moszkvától, és az idén júniusban aláírt újabb szerződés értelmében Törökország az Sz-400-as közös gyártásában is részt vehet majd.  Putyin egyébként a szaúdiakkal is megállapodott Sz-400-asok eladásában, ami azt sugallja, hogy az Egyesült Államok leghűségesebb közel-keleti partnere szemében szintén felértékelődött Putyin Oroszországa. A Krím bekebelezése és a nyugati szankciók életbe léptetése óta talán csak a dél-amerikai kontinensen gyengült Moszkva befolyása a venezuelai Chavez-Maduro-, illetve a bolíviai Morales-rezsim gyengülésével. Afrikában viszont, ahol a Szovjetunió szétesésével nagyrészt megszűnt az orosz befyás, és annak helyét fokozatosan a nyugati, valamint a kínai tőke vette át, Putyin most már látványosan igyekszik visszaszerezni az egykori elveszített pozíciókból. A Szocsiban minap megrendezett első orosz-afrikai csúcstalálkozón Putyin úgy fogalmazott, Oroszország kész arra, hogy folytassa részvételét a kontinens stabilitásának erősítését célzó nemzetközi erőfeszítésekben. Azt sem rejtette véka alá, hogy a haditechnikai együttműködés kiszélesítésére számít. Ehhez is megvan a maga térségbeli segítője: miként a Balkánon Aleksandar Vucic vagy az Európai Unióban Orbán Viktor, úgy Észak-Afrikában Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök hathatós segítségére számíthat.  

Ami szárnyát szegheti Putyinnak

 A dolgok jelenlegi állása szerint Putyin diplomáciai szárnyalását két tényező döntheti romba: a jövő novemberi amerikai elnökválasztás, illetve az, ha az orosz lakosságnak elege lesz az életszínvonal fokozatos romlásából, a grandiózus nemzetközi fellépésért fizetett árból, a rezsim jogsértéseiből. És ez utóbbinak a jelei már a szeptemberi regionális és helyhatósági választásokon megmutatkoztak. A 2016-os kaland után pedig vélhetően az amerikai szervek is sokkal jobban felkészültek az orosz beavatkozás és befolyásolás fortélyaival szemben, így kevesebb esélye van a Kremlnek az amerikai elnökválasztás befolyásolására.

Szerző
Frissítve: 2019.10.30. 07:18

Szabad szemmel: megmagyarázzák von der Leyennek, miért nem lehet Orbán jelöltje a bővítési biztos

Publikálás dátuma
2019.10.30. 06:38

Nemzetközi sajtószemle, 2019. október 30.
Die Welt Von der Leyennek nem lesz egyszerű dolga, ha továbbra is a magyar jelöltnek akarja adni a bővítési és szomszédsági posztot az új Bizottságban. Erre figyelmeztet a németek egyik EP-képviselője, a Jogi Bizottság alelnöke. A német Sergei Lagodinsky rámutat, hogy ha Orbán kiszemeltje kapja meg a területet, akkor ő felel majd Törökországért is, noha Magyarország nemrégiben előbb megakadályozta, hogy az EU elítélje Ankara szíriai invázióját, majd szinte teljesen felvizezte a közleményt. Azon kívül a kormányfő Bakuban lelkesen felajánlotta támogatását Erdogannak a törökök uniós tagságához, bár a biztosok formálisan függetlenek. Ez sokat elárul arról, hogy a politikus befolyásolni akarja a Bizottság munkáját. Azon kívül ha kilátásba helyezi a belépést, miközben a török vezetés a nemzetközi jogot megsértve hadműveleteket folytat szír földön, az megmutatja, milyen kockázatokkal jár, ha a nyitás előkészítését egy magyar biztosra bízzák. Ő ügyel arra, hogy a jelöltek betartsák a felvételi kikötéseket, ideértve a jogállamiságot. Ám a magyar kormány odahaza megpróbálja minden erővel visszaszorítani a demokráciát, a sajtószabadságot és a civil társadalom mozgásterét. Az orbáni „keresztény” vagy „illiberális” demokrácia modellül szolgálna a belépni szándékozók részére? Miként lehetne elérni, hogy a miniszterelnök választottja a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság normáihoz igazodjon és ne ahhoz, ami saját hazájában van. Azon kívül a magyar kormányról az a hír járja, hogy igen szoros viszony fűzi a Kreml erős emberéhez. Budapesten sorra születnek olyan döntések, amelyek elsődlegesen orosz érdekeknek felelnek meg. Vagyis ha Várhelyi Olivérről dönt az Európai Parlament, akkor minderre tekintettel lesz. Ezért a szerző azt tanácsolja von der Leyennek, hogy gondolja át, kire testálja a bővítés feladatkörét. Mert különben megint közbeszól az EP.  
Die Welt Kelet-Európában a kormányok frontot alkotnak az idegenek bejövetelével szemben, ám közben feltűnés nélkül egyre több bevándorlót csábítanak országukba, beleértve muzulmánokat is. A térségben egyes államokban a 10 százalékot is eléri azoknak az száma, akik máshonnan származnak, miközben a V4-ek ultrakonzervatív, nacionalista tömbként lépnek fel az EU-ban. Sikeresen kivédték a kvótákat is. Főleg Orbán Viktor állítja úgy be magát, mint aki Európa határainak elszánt védelmezője. Ám ha jobban szemügyre vesszük a dolgokat, azt látjuk, hogy a térségben szó és tett nem okvetlenül esik egybe. Hiszen éppen a keleti tagok lettek a leggyorsabban növekvő bevándorló országok. Az idegenellenes retorikával kiszolgálják a lakosság vágyát a biztonságra és a szuverenitásra, ám még fontosabb számukra, miként alakul a gazdaság. Tavaly csak a lengyel hatóságok 635 ezer tartózkodási engedélyt adtak ki, ezek jó 80 százalékát ukránok vehették át. Számuk immár csaknem eléri a kétmilliót. A hatalmasok Varsótól Budapestig pontosan tudják, rá vannak utalva a bevándorlásra, tekintve, hogy polgáraik közül hányan költöztek Nyugatra, no meg elöregszik a társadalom és alacsony a születések száma. Magyar cégek már ott tartanak, hogy saját maguk toboroznak utánpótlást külföldön. Főleg Szerbiában és Ukrajnában sikeresek ezek a reklámkampányok, és már az sem érdekes, ha muszlimok jönnek. Törökországban, Indonéziában és Libanonban nagy sikere van a Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogramnak.
New York Times/Reuters Bírálók szerint Orbán vegyes sikerét tükrözi az igazságszolgáltatás befolyásolásának ügyében a két bejelentés, miszerint marad a legfőbb ügyészi székben a kormányfő hűséges híve, Polt Péter, viszont alkotmánybíró lesz Handó Tünde, a bíróságok munkájára nagy hatást gyakorló hivatal elnöke. A jelentés hozzáteszi, hogy a nyugati partnerek ugyan állandóan bírálják a magyar jogállam helyzetét, ám a miniszterelnök megszilárdította az ellenőrzést jóformán az élet minden területén. De ettől még az igazságszolgáltatás az egyik legfüggetlenebb hatalmi ágazat maradt. A bírák ugyanis ellenálltak a hatalom próbálkozásainak. Tóth Balázs, a Helsinki Bizottság jogásza azt mondja, a kormány olyan országot akar, amelyben nincsenek fékek és ellensúlyok, csakhogy a bírák kivédték a nyomást és a propagandát. Poltról szólva a jelentés idézi az EU nemrégiben megjelent közlését, mármint hogy Magyarország nem tesz határozott lépéseket a korrupció üldözésére, ha a gyanú szerint abban magas körök vannak benne. Így az ügyészségek munkája továbbra is aggályos.
New York Times/Yahoo/AP Az orosz elnök mai budapesti útja kapcsán azt írja az összefoglaló, hogy Putyin abba az országba látogat el, amely a Kreml legerősebb hídfőjének számít az EU-ban és a NATO-ban, amúgy mindkét szervezet nyugtalanul tekint Oroszországra. Orbán éppúgy megveti a liberális demokráciát, mint az államfő, élesen elutasítja a bevándorlást és korlátozza a sajtószabadságot. Elítéli Sorost, akiért a vendég sem rajong. A kétoldalú kapcsolatok erős gazdasági alapokra épülnek, főleg ha a földgázt nézzük. A magyar függés várhatóan csak fokozódik, ha elkészül a Török áramlat. Hogy a vezeték elkerüli Ukrajnát, az tetszik mind a magyar, mind az orosz vezetőnek, mert Kijev elesik a tranzitdíjaktól. Moszkva befolyása a Paks 2-n keresztül is érvényesül. Magyarország továbbá erőteljesen szorgalmazza az uniós szankciók beszüntetését az orosz féllel szemben.
Yahoo/AFP Putyin mai tárgyalásai előtt nyugtalanságot vált ki Budapesten az orosz állami irányítás alatt álló Nemzetközi Beruházási Bank, amelyet magyar ellenzékiek csak az elnök trójai falovának hívnak. A félelem magyarázata az, hogy a magyar fővárosba költözött intézmény Moszkva befolyásának kiterjesztésére szolgál és kémkedésre is felhasználják. A 9 tag közül öt az EU, illetve a NATO tagja. Magyarország az oroszok után a 2. legnagyobb részvényes. Az NBB-nek várhatóan több mint 100 munkatársa lesz, ám egy-két vezető háttere aggályt kelt megfigyelők körében. A bank ugyan visszautasítja a hírszerzés vádját, ám elnöke, a veterán Koszov családja állítólag kötődik a KGB-hez. A magyar megbízott, Boross Imre a szocializmus idején a titkosszolgálatnak dolgozott. Gond van azután a bank külföldi alkalmazottainak nyújtott diplomáciai kiváltságok kapcsán is. Rácz András, a német Külkapcsolati Tanács szakértője azt gondolja, hogy itt komoly biztonsági kockázatok merülnek fel, és ezeket nem orvosolják megfelelően, mint ahogy hiányos a pénzügyi ellenőrzés, valamint a felügyelet is a magyar hatóságok részéről. Az oroszok tartják kézben a teljes döntéshozatalt. Azon kívül az is bajos, hogy a hiteleket könnyedén átpasszolhatják Orbán üzleti cimboráinak, miközben a bank hitelforrásai szűkösek. A jelentés megjegyzi, hogy Moszkva befolyása jócskán megnőtt Magyarországon, amióta a kormányfő meghirdette a keleti nyitást. Úgy tudni, hogy a bank is téma lesz Putyin és a miniszterelnök mai megbeszélésein.
Slate Az amerikai hírportál „Orbán aurája” címmel azt taglalja, túlzás azt állítani, hogy a magyar kormányfő Ukrajna kapcsán befolyásolta az amerikai elnököt. Orbánnak igen tekintélyes sajtója van Nyugaton, ahhoz képest, hogy egy 10 milliós ország vezetője. A New Republic például júniusban a hónap oligarchájának választotta. És a figyelem várhatóan csak fokozódik iránta. A politikusnak bizonyosan meg volt az oka rá, hogy befeketítse Kijevet, amikor májusban a Fehér Házban járt, lásd az ukrán nyelvtörvényt vagy a kárpátaljai magyaroknak adott állampolgárságot, ami az ukrán jog értelmében tilos volna. Ezt értelmezték azután úgy az USA-ban, hogy Orbán és Putyin feltüzelte Trump ukránellenességét. Orbán odahaza tényleg nem akárki: átírta az alkotmányt, függő helyzetbe hozta a bírákat a hatalommal szemben, idegen ügynöknek nyilvánította a külföldi támogatást élvező civil szervezeteket és kiűzte a CEU-t. Az is igaz, hogy már 2014-ben emlegette az illiberális demokráciát, amikor Trump még sehol sem volt. Az Albright Stonebridge Group tanácsadó cég szakértője, Chris Maroshegyi szerint a politikus bizonyosan tényező az EU-ban is. A Néppárt csupán felfüggesztette a Fidesz tagságát, pedig Orbán ellen már jó ideje az a vád, hogy leszalámizza a jogállamot. Csáky Zselyke, a Freedom House európai kutatási igazgatója úgy ítéli meg, hogy a kormányfő megveti a liberális demokráciát és olyan rendet akar a földrészen, aminek révén odahaza azt csinálhat, amit csak akar. Az amerikaiak azonban bölcsen teszik, ha nem becsülik túl szerepét a nemzetközi színtéren, illetve az Egyesült Államokban. Az például egyáltalán nem igaz, hogy számítana szava a tengerentúlon. Cas Mudde, a Georgia-i Egyetem oktatója arra emlékeztet, hogy 3 évig tartott, amíg egyáltalán meghívták Washingtonba. És cseppet sem biztos, hogy Trump azért változtatta meg véleményét Ukrajnáról, mert Orbán rábeszélte. A Human Rights First egyik vezetője szintén túlzásnak tartja, hogy a magyar vezető befolyásolta volna, vagy befolyásolná az elnök döntéseit. Csak a sajtó simán felfújja a dolgot. De a következmény az, hogy Magyarországon, illetve Európában nőhet a tekintélye, ám Mudde szerint ez fokozza az ilyen, tekintélyuralmi vezetők fontosságát, amit azután azok arra használhatnak odahaza, hogy bizonyítsák: mennyit számít a szavuk. Maroshegyi megjegyzi, hogy a Fehér Házban tett látogatás győzelem volt Orbán számára, hiszen ezek után nyugodtan nevetségesnek minősítheti a vádakat, mármint hogy rombolja a NATO-hoz és az unióhoz fűződő kapcsolatokat. Meg hogy miként ártana a transz-atlanti viszonynak, amikor amit mond, azt meghallgatja az amerikai elnök is. A legtöbbet azok veszítik ily módon, akik szemben állnak vele Magyarországon. Az amerikaiak pedig azt kockáztatják, hogy tekintélye még nagyobb lesz, ha nagyobb súlyt kölcsönöznek olyasvalakinek, aki annak áldását már eddig is jócskán élvezte.
International Politics and Society Napjainkban helyesebb a szélsőjobb, semmint a populizmus koráról beszélni, mert utóbbi irányzatból továbbra is erősek a szélsőséges erők, sőt egyre csak erősödnek. Erre figyelmeztet Cas Mudde, kiemelve, hogy az ilyen pártok még sosem voltak ennyire népszerűek. Politikájukat a józan észre hivatkozva átveszik a hagyományos nagy tömörülések is. A politikai paletta középső része minden eddiginél jobban tükrözi a populista radikális jobboldal nézeteit. Még a szociáldemokraták is terjesztik a szélsőséges propagandát a bevándorlás és az iszlám ügyében. Ezek az erők jelen vannak az Európai Parlament minden jobbos frakciójában. Vagyis legjobb esetben is csak azt lehet mondani, hogy a baloldali populizmusnak van vége, a radikális populista jobboldal azonban nagyon is eleven.
Szerző
Frissítve: 2019.10.30. 07:04