Emlékezetpolitikai vita: Washington elismerte az örmény népirtást

A jelképes döntéssel a képviselőház tovább rontotta az egyébként sem túl rózsás amerikai-török kapcsolatokat.

Elsöprő többséggel népirtásként ismerte el az amerikai képviselőház a törökök I. világháborúban örmények ellen elkövetett cselekményeit. A határozat ezután a szenátus elé kerül, ahol a republikánus többség miatt nem biztos, hogy át fog menni. A szavazást éppen a török nemzeti ünnepre időzítették, aminek alkalmából Mike Pompeo külügyminiszter még kedves levélben gratulált. Az Egyesült Államokban már többször napirenden volt az örmény népirtás elismerése, ám a NATO-szövetséges Törökországra való tekintettel eddig még nem jutott el az ügy. Az utóbbi időben viszont az amerikai-török viszony számos sebből – például a török puccskísérlet kitervelésével vádolt Fethullah Gülen kiadatása, az orosz Sz-400-as légvédelmi rendszer beszerzése, az észak-szíriai beavatkozás – vérzik, ami valószínűleg megteremtette a megfelelő körülményeket a lépéshez.

Törökország hevesen elítélte a döntést, az örmény és törökellenes lobbi kiszolgálásaként, az észak-szíriai offenzíva miatti bosszúként értelmezve azt. Ankara válaszként behívatta az amerikai nagykövetet, David Satterfieldet. A szavazásnak egyébként semmilyen jogi következménye nincs, merőben jelképes lépésről van szó.

Az alapvetően történelmi kérdés mára átpolitizálódott. A világon eddig nagyjából 30 ország ismerte el különböző szinteken népirtásként a történteket. A vita különösen 2015-ben, a 100. évfordulón lángolt fel, mikor Ferenc pápa, majd az Európai Parlament is az örmények mellett foglalt állást. Görögországban és Franciaországban még törvény is tiltja az örmény népirtás tagadását, ahogyan például Magyarországon is büntetendő a holokauszttagadás. Magyarország hivatalosan nem ismeri el az 1915-ös eseményeket népirtásként, a témában politikusaink általában óvatosan fogalmaznak. A Szijjártó Péter vezette külügyminisztérium szerint a történtek megítélése a történészek feladata. A Jobbik korábban hangosan kiállt az örmények mellett, ám később a Törökországhoz és Azerbajdzsánhoz fűződő viszony mélyülésével a retorikája is visszafogottabbá vált. Miközben a baloldal egységesen elítéli az örmények ellen elkövetett bűntetteket, a jobboldalról a KDNP volt az egyetlen, amely többször nyíltan népirtásnak nevezte. Miközben Törökország fontos partner, – jövő héten Recep Tayyip Erdogan újra Budapestre érkezik – addig Örményországgal az azeri baltás gyilkos kiadatása óta megszakadtak a kapcsolataink.

A török narratíva szerint az első világháború kitörése után az Oszmán Birodalomban élő, keresztény örmény kisebbségre az ifjútörök kormány biztonsági fenyegetésként tekintett, attól félve, hogy Oroszországgal ellene szövetkezik. Ezért 1915-ben a teljes örmény lakosság áttelepítése mellett döntött, célterületként főként Szíriát megjelölve. Az áttelepítés során az éhezés, a menetelés, a járványok, a török katonák kegyetlenkedése, a rablóbandák rajtaütései igen sok halálos áldozatot eredményeztek. Ankara nem vitatja az örmények szenvedését, csupán azt, hogy a történtek kimerítik a népirtás jogi szakkifejezését. Ezzel szemben az örmény álláspont az, hogy a cél valójában nem az áttelepítés, hanem az örmény kisebbség megsemmisítése, Törökország etnikai megtisztítása volt. A viszontagságos körülmények közötti menetelés egyet jelentett a halálos ítélettel, amit a törökök szándékos mészárlásai súlyosbítottak. A másik vitás pont a felek közt az áldozatok száma: hiteles népszámlálási adatok híján a becslések 300 ezertől 1,5 millióig terjednek.