Putyinisszimusz

Az orosz elnök látogatásának az égvilágon semmi értelme nem volt. Ha volt, az legalábbis nem derült ki a közös sajtóértekezleten. Illetve, orosz részről talán valami mégiscsak, különben Vlagyimir Putyin nem beszélt volna az orosz gázexportról - egészen 2025-ig, jóllehet Budapest csak évente akar megállapodni. De az tényleg nem világos, hogy mi haszna Magyarországnak a villámlátogatásból. Amellyel újra, ország-világ előtt sikerült demonstrálni azt, amit pedig Orbán Viktor a kamerák előtt megpróbált legalább formálisan elhessegetni magától, a koordinált orosz-magyar nyomásgyakorlást Ukrajnára. A magyar diplomácia jó időzítéssel éppen Putyin érkezése előtt tett keresztbe egy Ukrajnával kapcsolatos NATO-nyilatkozatnak. Ezzel, de ezt leszámítva is csak a blama marad.

Oroszország kétségkívül nagyhatalom. Akkor is, ha gazdasági teljesítményét tekintve csupán a 11-12. helyen áll a világban. Van lista, ahol megelőzi Dél-Koreát, van, amelyiken elmarad tőle. (Márpedig Dél-Koreát ritkán említik a nagyhatalmakat sorolva.) Népessége Banglades mögött, de Mexikót megelőzve a kilencedik. (Globálisan ezt a két országot se tekintjük nagyon befolyásosnak.) Mindenesetre Oroszország földrajzi értelemben tényleg nagy hatalom. Olyan nagy, hogy csak kisebbik, európai részéből kitelne negyven Magyarország. Ráadásul ott van a gyakorlatilag bevethetetlen, ám érvként békében is nagyon hatásos atomarzenál - 6500 nukleáris robbanófej a hozzá tartozó rakétákkal, repülőgépekkel és tengeralattjárókkal.

Van aztán még két emberi tényező, ami segít Oroszországot nagyhatalommá tenni: az ambíciója és Vlagyimir Putyin. Az első azt jelenti, hogy az ország kész anyagi és emberi erőforrásainak jelentős részét geo- és katonapolitikai céljaira összpontosítani. A lakosság (egyelőre? még mindig?) hajlandó ennek alárendelni életszínvonalát és szabadságjogait. A kulcsmondat itt a közhellyé vált, mindenre alkalmazható végső érv: "De legalább a Krím miénk!"

A nagyhatalmiság másik fontos összetevője a viszonylag gyenge kártyáit kiválóan, póker-arccal megjátszó államfő. Az egykori KGB-tiszt intellektuális képessége és politikai ösztöne főleg amerikai kollégájával való összehasonlításban tűnik kiemelkedőnek.

Úgyhogy a kiegyensúlyozott kapcsolatok, amikor szükség van rá, a magas, sőt, legmagasabb szintű találkozók Magyarország szempontjából is fontosak. Volt idő, amikor Orbán Viktornak (és persze Gyurcsány Ferencnek) erről a mainak pont az ellenkezője volt a véleménye, de ezt tudjuk be a szokásos kormány-ellenzék játéknak. Ennél nagyobb baj, hogy a Moszkva érdekei iránt tanúsított magyar megértés már jócskán túlmutat a kétoldalú kapcsolatrendszeren és nem véletlenül váltja ki európai és amerikai szövetségeseink gyanakvását. Magyarország államnak nem túl nagy, de trójai falónak pont elég - be lehet jutni vele az amúgy bevehetetlen falak mögé.

Az remélhetőleg csak tapintatlanság, hogy az Orbánt évek óta látványosan domináló putyinisszimusznak pont október 23. és november 4. között támadt kedve idevillámlátogatni.