Saraska

Bevégeztetett! A majd’ 200 éves Magyar Tudományos Akadémia (1825) testestül-lelkestül, szőröstül-bőröstül zsákmánnyá lett. Függetlenségét, önállóságát elveszítette. Nem azért veszítette el, mert akarta, nem azért, mert hagyta. Nem hagyta! Amíg képes volt rá, ellenállt. A számára adatott törvényi keretek között. Amik bizony nagyon is szűkösek voltak. De mégis. Ellenállt. Egy darabig. Habár ez sokak számára nem volt túlságosan harcos. Megalkuvás, vagy kompromisszum? Kiegyezés, vagy küzdelem? Kérdőjelek!

Most viszont új korszak, új élet, új létezésforma kezdődik. A kiszolgáltatottságé. A tudományos kényszermunkáé. Mint annak idején ott, a szovjet gulagon, a tudósok kényszermunkatáborában, a Saraskában. Ha nem teljesítesz, nem kapsz enni. Ha nem teljesítesz, a családod bánja. A kényszer nagy úr. A szükség is. Egy ideje csend van körülötte, mert az aktuálisabb zajok elnyomták. De miféle ez a csend? A megalkuvásé vagy a csendes alkotásé? Végül is, a tudományos kutatás nem a zajt igényli, inkább a csendet. Valószínűsíthető, hogy itt már nem szabad tudományos kutatás lesz, hanem centrális erőtérből irányított innováció. Amikor a szellem szabad szárnyalását felváltja a vicinális egyvágányú döcögése.

Mindenesetre nem az önálló, szabad, szellemi szárnyalás lesz ezentúl az akadémiai kutatás motorja, aminek üzemanyagát a tudósok lángelméje, frappáns ötletei, valamint tudományos lelkesedésük és eltökéltségük adja. No, meg az a kitartó megátalkodottság, a kreativitás tüze, ami fogantatója a tudományos felismerésnek, amit az elme saját teremtményének érez. Amit nem hajlandó feladni, vagy eltérni tőle, amíg tények és érvek meg nem győzik az ellenkezőjéről. Vagy ostoba és durva kényszerek.

Ezt válthatja fel az újjászervezett és lelaposított centrális irányítási erőtér, ahol a központilag előírt irányok hivatalilag erőltetett koncepciókra lesznek alapozva. Amikre jut majd nagylelkűen kiporciózott működési keret. A munkát, a határidőket, az erősen elvárt eredményeket, szigorú elszámoltatással együtt járó tudományos vallatások fogják kiváltani. Amit a szabad szellemhez szokott, az intellektuális szárnyalást életelemüknek tartó és vállaló kiszolgáltatottak nehezen fognak viselni. Elviselni, elfogadni, vagy akár megalkudni, és teljesítményt vagy látszatteljesítményt előállítani talán képesek lesznek. Kétséges hatékonysággal! Vagy ennél is rosszabb történhet. Lelassuló folyamatok, újabb és újabb tudományos eszköz, anyag és időigények, amelyek lassítanak, álcázott szabotálást produkálnak, akár magas szellemi-technikai szinten előadott referátumokban.

Ha mindezek ilyen formában – egyfajta kényszerítő körülmények között működő rendszerben - lesznek megvalósíthatóak, az jól érzékelhetően sok kutatói-emberi érzékenységét sértő, akár elutasítást vagy látszat-alkalmazkodást eredményező beletörődést jelent. Amíg feltétlenül szükséges. Mert – mint említém, a szükség nagy úr. Előállhat az Alkotás kényszerítő, pezsgető izgalmának megszűnése, a kutatói érdektelenség. Legalábbis itthon.

Mint a Saraskában.

A szerző borász