Hirdetésben árulják a budai egykori Sándor villát, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) hajdani nővérszállóját, amely egy ősparkban áll, s amelyet négy éve valaki 600-650 millióért megvett, hogy aztán felújítsa, és most kétmilliárdért kínálja megvételre. Nem rossz üzlet.
A Lipótmezőn a szocialista-liberális kormány nagy viharokat kavarva 2007-ben tett lakatot - "nem alkalmas a betegellátásra, gazdaságosan nem lehet működtetni” -, az OPNI épületére. Az akkori ellenzék ingatlanmutyira gyanakodott, pedig a hatalmas épület ott, az őspark közepén megfizethetetlen volt és maradt, és azóta is üresen áll. Véleményünk 2007 óta változatlan: megbocsáthatatlan egy baloldali kormánytól, amit tett. Elküldte a pótolhatatlan orvosokat és ápolókat, miközben úgy eresztette szélnek a betegeket, hogy nem gondoskodott róluk. Azokról, akik képtelenek önmagukról gondolkodni, a saját sorsukról dönteni.
Akinek akadt már a családjában egész életét éles szellemmel megélő családtag, aki – ilyen vagy olyan ok miatt - leépült szellemileg, s aki állandó felügyeletre szorul, az tudja: ha beleszakad, akkor sem tud mit kezdeni a helyzettel. Aki kihullik a hétköznapok darálójából, annak nem találni méltó és elviselhető teherrel járó helyet, semmilyen intézményben.
Nem mai történetek ezek. Már-már megszoktuk őket. Most sem látunk semmi szokatlant, csupán eladó egy budai villa a pszichiátriai intézet hűlt helyén, ahonnan a betegeket ápolóikkal együtt szerteszét fújta a szél. Olyan országban élünk, ahol élő kutyákat száguldó autók után kötnek, öregedő, még ép elméjű emberek pedig azon törik a fejüket, hogyan múlhatnának ki az életből még azelőtt, hogy megmászhatatlan falak elé kelljen állítaniuk saját kiszámíthatatlan sorsukkal a családjukat.