Magyarországnyi plazmaörvényeket figyeltek meg a Nap légkörében

Publikálás dátuma
2019.10.31. 16:40

Fotó: AFP
Az áttörő napfizikai eredményt egy magyar csillagászprofesszor vezette nemzetközi kutatócsoportnak sikerült elsőként elérnie.
A csillagászok régóta sejtik, hogy a plazmákban előforduló mágneses hullámok kulcsszerepet játszanak a plazmaasztrofizika egy mindmáig megoldatlan rejtélyének megfejtésében, vagyis hogy a Nap felszínétől távolodva, miért emelkedik az égitest légkörében a hőmérséklet akár több millió fokra. Számos kiváló elmélet született a rejtély megoldására, beleértve a plazmák mágneses hullámokkal történő felfűtését, ám az elméletek egyértelmű, csillagászati megfigyelésekkel történő igazolása mindmáig váratott magára - olvasható az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) MTI-hez eljuttatott szerdai közleményében.
Erdélyi Róbert csillagásznak, az ELTE és a Sheffieldi Egyetem professzorának, valamint az angliai intézményben működő Napfizikai és Űrplazma Kutatóközpont és a Kínai Tudományos és Technológiai Egyetem kutatóinak sikerült új módszerek révén hatalmas mennyiségben észlelniük a Nobel-díjas Hannes Alfvénről elnevezett, nagy energiájú és egyedi tulajdonságokkal rendelkező plazmahullám-pulzusokat a Nap légkörében.
Úgy tűnik, hogy ezeket a rövid életű Alfvén-pulzusokat a Nap fotoszférájában sűrűn előforduló, több magyarországnyi méretű plazmaörvények keltik. A kutatók szerint minden egyes pillanatban legalább 150 ezer ilyen mágneses plazmaörvény található a Nap felszínén. "A mostani kutatás első alkalommal szolgáltatott megfigyeléses bizonyítékot arra, hogy a naplégkörben mindenütt jelenlévő örvények rövid életű Alfvén-pulzusokat képesek kelteni"- idézi a közlemény Erdélyi Róbertet. "Az így létrejövő Alfvén-pulzusok hengerszerű mágneses fluxuscsövek mentén könnyedén áthaladnak a Nap légkörén. A mágneses jelenségeknek ez a fajtája egy kicsit az erdőben sorakozó fákra emlékeztet. A pulzusok ily módon egészen a kromoszféra tetejéig vagy akár még feljebb juthatnak a Nap koronájába, ahol leadhatják energiájukat, ezzel fűtve a mágneses plazmát több millió fokos hőmérsékletre" - magyarázta a professzor.
Az Alfvén-hullámok közvetlen észlelése jelenleg komoly kihívást jelent, ugyanis ezek a hullámok a mágneses plazmában történő terjedésük során nem okoznak lokális fényességnövekedést vagy -csökkenést. A megfigyelések során igen nehéz őket megkülönböztetni a plazmahullámok néhány másik típusától, mint például a transzverzális mágneses plazmahullámoktól, amelyeket gyakran hajlítási módusoknak is neveznek.
"Becslésünk szerint az általunk észlelt Alfvén-pulzusok által szállított energiafluxus több mint tízszer akkora, mint ami a Nap felső kromoszférájának helyi fűtéséhez szükséges. A kromoszféra egy viszonylag vékony réteg a napfelszín és az elképesztően forró napkorona között, amelyet napfogyatkozások idején a Napot körülölelő pirosas-rózsaszínes gyűrűként lehet megfigyelni" - idézi a közlemény a kutatás egy másik résztvevőjét.
Erdélyi Róbert szerint a tudományos közösséget régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy hogyan látja el felső légkörét a Nap és sok más csillag energiával és tömeggel. Mint megjegyezte, a mostani kutatás fontos előrelépés a szoláris és asztrofizikai plazmafűtéshez szükséges nem termikus energia forrásának vizsgálatában.
A tudósok úgy vélik, ezek a Nap fotoszférájában talált több magyarországnyi vagy akár még nagyobb plazmaörvények ígéretes jelöltek nemcsak a naplégkör alsó és felső rétegei közötti energia-, hanem egyúttal a Nap légkörét uraló plazmatömeg-szállítás kérdésének megoldására is. A professzor és munkatársai a jövőben erre a rejtélyre fognak összpontosítani kutatásuk során.
Szerző
Témák
Nap csillagászat

Fagyott mohák mutatták meg, merre ment utoljára az 5300 éves gleccsermúmia

Publikálás dátuma
2019.10.31. 11:41

Fotó: ANDREA SOLERO / AFP
Ötzi délről északra, a dél-tiroli Schnals-völgyön keresztül érkezhetett a hegyvidékre, ahol aztán jégbe fagyva megtalálták a világ legrégebbi, teljesen épségben megmaradt emberi holttestét.
A Glasgow-i Egyetem kutatói arra a megállapításra jutottak, hogy Ötzi a dél-tiroli Schnals (olaszul: Senales)-völgyön keresztül érkezett a hegyvidékre, ahol megfagyott holttestét végül megtalálták – írta a BBC News. 
A múmiát 1991 szeptemberében fedezték fel jégbe fagyva egy gleccseren az Ötz-völgyi Alpokban az olasz-osztrák határon, 3210 méteres magasságban. Az ősembert egy nyíl terítette le, amely eltalálta egy fő artériáját, és perceken belül elvérzett. A testét a gleccser mumifikálta. 
A test körül a feltáráskor fagyott gombák és növények maradványait is megtalálták a tudósok. A kutatás során sok ezernyi fennmaradt moha és májmoha maradványt azonosítottak a gyomrából és a ruházatából. Legalább 75 növényfajt sikerült elkülöníteniük, és ezeknek mindössze 30 százaléka volt a helyszín jellemző növénye. A többi 70 százalék nyomán vissza lehetett következtetni, hogy Ötzi honnan érkezett a mai dél-tiroli régióba.
"Az emberek többsége nem nagyon ismeri a briofitákat - a mohákat és a májmohákat. Mi azonban nem kevesebb, mint 75 faját találtuk meg ezeknek a fontos nyomoknak, amikor Ötzi előkerült a jég alól" - mutatott rá Jim Dickson, a Glasgow-i Egyetem Biodiverzitás Intézetének kutatója.
A növénymaradványokat az Ötzi testét körülvevő jégből, a ruházatából, a felszereléséből és tápcsatornájából azonosították. Ezek a mohák fontos információkkal szolgáltak utolsó útjának meghatározásához - magyarázta a tudós. A vizsgálatból kiderült, hogy az azonosított mohák közül számos ma is él a Schnals-völgyben (Schnalstal). Egy briofita, a Flat Neckera, egy erdei faj nyomait a ruházatán és mikroszkopikus darabokban a beleiben is megtalálták. A kutatók szerint a bizonyítékok arra utalnak, hogy a rézkori ősember délről észak felé haladt a Schnalstal felé.
 Ötzi 157 centiméter magas volt, és mintegy 50 kilós lehetett. Sötét, középhosszú hajat viselt, szeme barna volt és valószínűleg szakálla is volt. Halálakor 45 éves lehetett, ami akkoriban elég magas kornak számított. A gleccsermúmia a világ legrégebbi, teljesen épségben megmaradt emberi holtteste.
Az i. e. 3. századtól 1750-ig viszonylag enyhe időjárás uralkodott a térségben. A gleccserek időnként visszahúzódtak, így az emberek át tudtak kelni nyáron a magashegységek hágóin. 
Szerző
Témák
Ötzi ősember

Leonardo da Vinci elfeledett Machiavelli-portréját találhatták meg egy francia kastélyban

Publikálás dátuma
2019.10.30. 13:16

Fotó: MARCO BERTORELLO / AFP
Ha a feltételezést a szakértői vizsgálatok megerősítik, az intéző 1874-es feljegyzése lehet az első bizonyíték a festő és a gondolkodó találkozására.
Niccolo Machiavelli itáliai reneszánsz gondolkodó Leonardo da Vinci által festett, elfeledett portréját találhatták meg egy közép-franciaországi kastélyban. A valencay-i kastély raktárában felfedezett titokzatos portrét a Cahiers de Valencay májusi számában "azonosította" Leonardo által festett Machiavelli-portréként Anne Gérardot, Indre megye főlevéltárosa, aki több mint egy éve folytat mélyreható kutatásokat a rejtélyes festmény ügyében.
A fára festett, 55-ször 42 centiméteres, szignálatlan kép egy Machiavellire hasonlító, titokzatos tekintetű, ismeretlen életkorú, erősen kopaszodó, feketébe öltözött szakállas férfit ábrázol. A kastély intézőjének egy 1874-es feljegyzése szerint a festmény Niccolo Machiavelli (1469-1527) portréja, amelyet kortársa, Leonardo da Vinci festett. Anne Gérardot szerint ha igaz a jószágigazgató feljegyzése, ez az első bizonyíték a festő és a nagy gondolkodó találkozására.
A kutató is hangsúlyozza azonban, lehetséges, hogy "a da Vincinek tulajdonítás talán csak egy feltételezés fokozatos állítássá alakulása". Úgy tűnik számára, hogy a portré jobban hasonlít Michel de Montaigne francia filozófus más ábrázolásaira, emellett a fatábla, amelyre festették, túlságosan jó állapotban lévőnek látszik ahhoz, hogy a 15. századra vagy a 16. század elejére nyúljon vissza. Lehetséges ugyanakkor - tette hozzá -, hogy az 1890-es években Berlinben elvégzett restaurálás változtatott a festmény által keltett hatáson.
A kastély igazgatója, Sylvie Giroux sem tartja kizártnak, hogy a festmény valóban Leonardo da Vinci műve. A kastély Talleyrand hercegé volt, aki nagyon vagyonos műgyűjtő volt és pompás kollekciókkal rendelkezett - emlékeztetett. Az igazgató közölte, hogy a táblaképet rövidesen tüzetes szakértői vizsgálatnak vetik alá a rejtély tisztázása céljából.
Szerző