önkormányzati választás;Új Egyenlőség;

2019-10-31 13:02:15

Egy anti-Orbán üzenettel semmire sem mentek volna

Az Új Egyenlőség szerint az ellenzék érdemben nem növelte támogatottságát, ám az összefogásnak köszönhetően mandátumra tudta váltani azokat.

A 2019-es európai parlamenti választás eredményei településtípusos bontásban már egyértelművé tették, hogy az ország végletesen megosztott politikai szempontból. Miközben a fővárosban a kormánypártoknak 41 százalékos támogatottsága volt, addig a falvakban 61 százalékos. Egyetlen választáson sem mutatkozott ekkora különbség ebben a metszetben.

Az Új Egyenlőség podcast két adásban mutatja meg a különbségeket, és felvázolja az ellentétes hatásokat, stratégiákat. Az első adásban a megyei jogú városok, a középvárosok és természetesen a főváros politikai térképét néztük meg.

A centrális erőtér létrejötte óta folyamatosan meglévő stratégiai kérdés a szétaprózódott ellenzéki pártok számára, hogy miként lehet érdemben versenyhelyzetet előállítani a Fidesz−KDNP-vel szemben. Jól látszott, hogy az a taktika, mely arra épít, hogy egy párt „kinövi” magát, és közel 30 százalékos támogatottságúvá válik, nem működőképes. Ez ugyanis azt jelentette volna, hogy a politikai tömegvonzás hatására szinte pillanatok alatt lett volna kihívója a kormánypártoknak. 2013-tól kezdve végképp egyértelmű lett, hogy ezt egyik ellenzéki párt sem képes megvalósítani.

A második lehetőség egy részleges összefogásra épülő rendszer, amely az elképzelések szerint rendelkezett volna olyan mágneses erővel, amely az ellenzéki szavazókat magához vonzza. Ez sem bizonyult sikeres stratégiának, aminek 2014-ben, illetve részben 2018-ban láttuk az eredményét. A 2014. évi önkormányzati választáson a nagyvárosokban az ellenzék egy része olyan típusú koordinációt állított a fókuszba, melynek lényege, hogy az együttműködésben részt vevő pártok nem indítanak egymással szemben jelöltet, de nem is valósítják meg a tényleges összefogást. Ez a stratégia sem működött.

A politikai „innovációk” piacán egyedül a teljes ellenzéki együttműködés maradt. Ennek két politikai eredője volt. Egyrészt a 2018. évi országgyűlési választások utáni ellenzéki szavazók elégedetlensége, akik azt kérték számon, hogy teljes összefogással miért nem sikerült megállítani legalább a Fidesz−KDNP kétharmados többségét.

Az összefogás eredettörténetének második elemét a rabszolgatörvény miatti megmozdulások jelentették, amikor már akcióegységbe forrtak az addig a politika két pólusán lévő ellenzéki pártok is. Ez az akcióegység kijelölte számukra az utat az önkormányzati választáson való együttműködésre is.

Az október 13-i választáson összefogással, ügyes politikai konstrukciókkal, új arcok politikába való beengedésével vagy behozatalával a 100 legnagyobb lélekszámú település felét az ellenzéknek sikerült megnyernie.

A beszélgetés során egyetértés mutatkozott abban, hogy az ellenzéki pártok nem csak egy anti-Orbán/anti-Fidesz karaktert tudtak felmutatni a választók számára, hanem rendelkeztek pozitív üzenetekkel is. Ez Budapest esetében a zöld, szociális és szabad jelzőkkel írható le.