Egy anti-Orbán üzenettel semmire sem mentek volna

Publikálás dátuma
2019.10.31. 13:02

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Az Új Egyenlőség szerint az ellenzék érdemben nem növelte támogatottságát, ám az összefogásnak köszönhetően mandátumra tudta váltani azokat.
A 2019-es európai parlamenti választás eredményei településtípusos bontásban már egyértelművé tették, hogy az ország végletesen megosztott politikai szempontból. Miközben a fővárosban a kormánypártoknak 41 százalékos támogatottsága volt, addig a falvakban 61 százalékos. Egyetlen választáson sem mutatkozott ekkora különbség ebben a metszetben. Az Új Egyenlőség podcast két adásban mutatja meg a különbségeket, és felvázolja az ellentétes hatásokat, stratégiákat. Az első adásban a megyei jogú városok, a középvárosok és természetesen a főváros politikai térképét néztük meg. A centrális erőtér létrejötte óta folyamatosan meglévő stratégiai kérdés a szétaprózódott ellenzéki pártok számára, hogy miként lehet érdemben versenyhelyzetet előállítani a Fidesz−KDNP-vel szemben. Jól látszott, hogy az a taktika, mely arra épít, hogy egy párt „kinövi” magát, és közel 30 százalékos támogatottságúvá válik, nem működőképes. Ez ugyanis azt jelentette volna, hogy a politikai tömegvonzás hatására szinte pillanatok alatt lett volna kihívója a kormánypártoknak. 2013-tól kezdve végképp egyértelmű lett, hogy ezt egyik ellenzéki párt sem képes megvalósítani. A második lehetőség egy részleges összefogásra épülő rendszer, amely az elképzelések szerint rendelkezett volna olyan mágneses erővel, amely az ellenzéki szavazókat magához vonzza. Ez sem bizonyult sikeres stratégiának, aminek 2014-ben, illetve részben 2018-ban láttuk az eredményét. A 2014. évi önkormányzati választáson a nagyvárosokban az ellenzék egy része olyan típusú koordinációt állított a fókuszba, melynek lényege, hogy az együttműködésben részt vevő pártok nem indítanak egymással szemben jelöltet, de nem is valósítják meg a tényleges összefogást. Ez a stratégia sem működött. A politikai „innovációk” piacán egyedül a teljes ellenzéki együttműködés maradt. Ennek két politikai eredője volt. Egyrészt a 2018. évi országgyűlési választások utáni ellenzéki szavazók elégedetlensége, akik azt kérték számon, hogy teljes összefogással miért nem sikerült megállítani legalább a Fidesz−KDNP kétharmados többségét. Az összefogás eredettörténetének második elemét a rabszolgatörvény miatti megmozdulások jelentették, amikor már akcióegységbe forrtak az addig a politika két pólusán lévő ellenzéki pártok is. Ez az akcióegység kijelölte számukra az utat az önkormányzati választáson való együttműködésre is. Az október 13-i választáson összefogással, ügyes politikai konstrukciókkal, új arcok politikába való beengedésével vagy behozatalával a 100 legnagyobb lélekszámú település felét az ellenzéknek sikerült megnyernie. A beszélgetés során egyetértés mutatkozott abban, hogy az ellenzéki pártok nem csak egy anti-Orbán/anti-Fidesz karaktert tudtak felmutatni a választók számára, hanem rendelkeztek pozitív üzenetekkel is. Ez Budapest esetében a zöld, szociális és szabad jelzőkkel írható le.
Szerző

Kvótaper: Visszadobta a magyar érveket az EU Bírósága

Publikálás dátuma
2019.10.31. 12:44
AFP fotók
Egyetlen állam sem mellőzheti kötelezettségei betartását azért, mert az kellemetlen vagy népszerűtlen.
Magyarország, a Cseh Köztársaság és Lengyelország nem teljesítette az uniós jog szerinti kötelezettségeit, amikor elutasította nemzetközi védelemre szoruló menedékkérők EU-n belüli áthelyezését. Az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka csütörtök délelőtt ismertette indítványát, amelyben elutasította a három “alperes” érvelését a nevezetes kvótaperben. Eleanor Sharpston szerint a tagállamok nem hivatkozhatnak a közrend fenntartására, illetve a belső biztonság megőrzésére, ha azért nem hajtanak végre egy uniós jogszabályt, mert nem értenek vele egyet. A jogász szerint maga az uniós jog biztosítja a tagállamok számára a megfelelő mechanizmust, hogy nemzetbiztonsági, közrendi aggályaikat kezelni tudják. Azt a magyarázkodást is elutasította, hogy a kérelmek hatalmas számának feldogozása kockázatokkal jár, és ez mentesíti az érintett országokat a határozat teljesítése alól. Sharpston bíró azt is hangsúlyozta, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása a kötelezettségek teljesítésével jár. “E kötelezettségek amiatti mellőzése, hogy azok egy adott helyzetben kellemetlenek vagy népszerűtlenek, veszélyes első lépés a jogállamiság vezérelte rendezett és strukturált társadalom lebontásának irányába. A rossz példa különösen ártalmas akkor, ha azzal tagállam jár elöl” — fogalmazott. A főtanácsnok megjegyezte, hogy a szolidaritás elve olykor szükségszerűen a terhek megosztásának elfogadását jelenti. Az EU Bíróságának nem kell elfogadnia a főtanácsnok indítványát, de az esetek túlnyomó részében az ítélet megegyezik a véleményével. Verdikt jövőre várható. Az Európai Bizottság (EB) 2017. június 15-ikén indított kötelezettségszegési eljárásokat Csehország, Magyarország és Lengyelország ellen, mert úgy ítélte meg, hogy megszegték jogi kötelezettségeiket a menedékkérők áthelyezésével kapcsolatban. Minthogy a három tagállam később sem tett eleget kötelességeinek, az EB az év decemberében az EU Bírósága elé citálta őket. A per elhúzódott, és 2017. szeptemberében letelt a menedékkérők áthelyezésére megszabott két év. Elfogytak a menedékkérők is, ettől függetlenül a bíróság megállapíthat kötelezettségszegést, majd az Európai Bizottság javasolhat pénzügyi szankciót.

A menekültválság csúcspontján, 2015. szeptemberében az uniós kormányokat tömörítő EU Tanács minősített többségi szavazással — Magyarország és néhány másik ország ellenkezése dacára — két határozatot hozott, amelyekben kötelezte a tagállamokat, hogy két éven át háromhavonta ajánljanak fel elhelyezési lehetőségeket az EU területére érkezett menedékkérők számára. Összesen 160 ezer személy Olaszországból és Görögországból történő áthelyezéséről volt szó 2015-2017 között. Az úgynevezett kvótadöntés értelmében Magyarországnak 1294 személyt kellett volna ideiglenesen befogadnia, Csehországnak 2691-et, Lengyelországnak 6182-őt. Mivel Magyarország egyáltalán nem tett lépéseket, Lengyelország 2015. decemberében, Csehország 2016. augusztusában pedig leállt az áthelyezésekkel, a jogszabályok betartása fölött őrködő Európai Bizottság eljárást indított a hármak ellen. Ezzel párhuzamosan Magyarország – és Szlovákia – 2015 decemberében megtámadta az EU Bíróságán az uniós határozatokat, arra hivatkozva, hogy az EU nem róhatott volna olyan kötelezettségeket a tagállamokra, amelyek nem tartoznak a hatáskörébe. A pert azonban mindkét ország elvesztette, mert a bíróság leszögezte, hogy az áthelyezési program törvényes és érvényes volt.

20 év alatt 26 ezer magyar akarta menekültként elhagyni az országot

Publikálás dátuma
2019.10.31. 12:11
2000-ben indultak útnak egy boldogabb jövő reményében Kanadába a zámolyi romák
Fotó: FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
A legtöbb esetben azonban hazatoloncolták őket.
Az ENSZ menekültügyi szerve (UNHCR) havi bontásban kiadja, hogy az adataik alapján a magyarok milyen más országokban adtak be menekültkérelmet az elmúlt 20 évben. Ez alapján több hullámban több mint 26 ezer honfitársunk akarta menekültként elhagyni az országot az elmúlt 20 évben - írja az IndexA lap összeállításából kiderül, hogy
döntően Kanadába próbáltak menni azok, akik Magyarországon veszélyben érezték magukat.

Fontos tudni azonban, hogy az adatok csak a beadott kérelmeket tükrözik, amiknek elég kis hányadát fogadják el tőlünk, hiszen itt például nem volt polgárháború az elmúlt 20 évben - jegyzi meg az Index. Olyasmit is nehéz bizonyítani, hogy Gyurcsány vagy Orbán alatt szisztematikusan üldözik őket, esetleg az állam nem védi meg a származásukból adódó hátrányos megkülönböztetéstől. Kanada volt messze a legnépszerűbb célpont tehát, több mint 23 ezer honfitársunk próbálkozott az amerikai országban. A második Svédország szinte labdába se rúg mellette az alig több ötszáz próbálkozóval. A lap több szempontból is végigveszi - idő és úticél, Amerika, Európa -, hogy a magyarok miként és hová menekültek volna, a legnépszerűbb Kanadával kapcsolatban például kiderül, hogy több nagy hullámban mentek oda az emberek. Egyrészt 1999 és 2002 közt, második körben szinte pont tíz évvel később, 2009 és 2012 közt. Ez nem véletlenül alakult így. Az első Kanadába irányuló menekülthullám igazából 1998-ban indult, többségében cigányok kértek menedékjogot Ottawától. Ez a vízumkényszer 2001 decemberi visszaállításáig tartott, de az addig eltelt közel négy év alatt majdnem 9 ezren jelentkeztek a repülőtereken, elsősorban a cigány népességen belül tanultabbnak és mobilisabbnak számító, magyarul beszélő romungrók. A Kanadába irányuló menekülthullámoknak a lap szerint volt egy olyan ága, ami a nagyvonalú, és a kérelmeket rendkívül lassan elbíráló kanadai menekült-ellátórendszer által megszerezhető előnyökre ment rá. 2012 előtt átlagosan 20 hónap alatt bírálta el a kérelmeket Kanada, ami alatt elég bőkezű ellátást biztosított a kérelmezőknek és munkavállalási engedélyt is kaptak. Ráadásul
ha minden jogorvoslati lehetőséget igénybe vett a kérelmező, akár 4,5 évig is elhúzhatta a kitoloncolást.

A kérelmekről döntő Immigration and Refuggee Board (IRB) a beérkező magyar kérelmeknek csak 1-2 százalékát találta megalapozottnak, azok több mint 90 százalékát visszavonták vagy nem vitték végig, illetve az is gyakran előfordult, hogy eltűnt a kérelmező. Ez egyrészt arra utal, hogy a kérelmezők döntő többsége maga se hitte, hogy valaha meggyőzheti kanadai államot arról, hogy otthon rendszerszerűen üldözik és az állam nem tudja megvédeni. A visszaélésektől függetlenül az sem lebecsülendő, hogy Kanada évente akár több tucat magyar állampolgárnak ítélte meg úgy a helyzetét, hogy valóban olyan veszélyben van nálunk, hogy menekülnie kellett.
A National Post adatai szerint 2011-ben és 2012-ben évi több száz magyar állampolgár menekültkérelmét fogadtak el.

Még több érdekes adat itt.
Szerző