Heti abszurd: Felperzselt föld

Publikálás dátuma
2019.11.03. 07:35

Fotó: Facebook
„János, maga éjjel kimegy, viheti a szolgálati járművet, és a Janka utcai iskolát felrobbantja. A kerületi védelmi gárda mindent aláaknázott, így nem lehet gond, Ernő és csapata a szennyvíztelepet intézi, Karcsiék pedig felgyújtják a szakorvosi rendelőt és a könyvtárat. Az önkormányzati hivatalt saját magam repítem a levegőbe! Éljen a haza!” Az önkormányzati rendszerváltás áldozatokkal jár. Van olyan hivatal, ahol negyven dolgozónak veszett nyoma hirtelen, és csak remélni tudjuk, hogy nem kollektív öngyilkosságba menekültek. Kósza hírek terjengnek arról is, hogy a bukott vezetők, egy erre a célra létesített központi pénzügyi alapból, lefagyaszthatják magukat és közvetlen munkatársaikat, hogy majd a szebb jövő beköszöntekor felolvasszák őket és visszafoglalják azt, amit most elvettek tőlük. A gyávább városvezetők sem a ciánt (azzal tuti nincs visszatérés a hatalomba), sem a nitrogént nem merték volna megkockáztatni, éveket tölteni mínusz 210 fokban a nitrogénnel teli hordókban, ők menekülés közben csupán iratokat daráltak, merevlemezeket loptak. Utódaik, a most megválasztott polgik érthető módon bosszankodnak, de szerintem örüljenek, hogy megúszták ennyivel, a kihalt, kongóan üres hivatalokkal, a kifosztott irattartókkal. Ha érkezésük előtt netán mégis felrobbantják a városházát vagy ciánnal mérgezett hul­lákat találnak a pincékben, akár még bíróság elé állították volna őket rongálás, szabotázs, valamint tömeggyilkosság vádjával. Ki gondolta ezt korábban? Hogy egy nő legyőzi a Jánost!! Jól is tette a Jani, hogy nem fogott kezet azzal a… mindegy, ez van, amit lehet, szaboltáljuk, számoltassuk újra és újra! Pedig a muskátli nagyon bejött. Több ciklusban is. Kígyózott a sor az ingyen palántákért, de legyünk őszinték, kinek ne érne meg kétórányi lassú araszolásért egy ilyen fejedelmi ajándék? Cserepes virág! Áldották is érte a polgármester urakat, csupa jót tettek a népért, krumplit osztottak fontos pillanatokban meg száraztésztát, lekövezték a főteret, de ami ennél is fontosabb, és ez életművük csillogó, gránitszilárd­ságú ékköve, nem engedtek be veszélyes migránsokat a kerületbe. És, tessék! Mi történt szegény emberekkel? Leszavazták őket! Menniük kellett. A Jánosnak is. Ezt nem lehet ép ésszel feldolgozni. Sérül a lélek, elvész a jövőbe vetett hit. Tudjuk jól, a hitnél nincs fontosabb. A királyi vár főbérlője (vagy már tulajdonosa?), a minimum két számmal nagyobb zakók viselője, kamerák által dokumentálva, térdre rogyva mutatta meg, milyen az, amikor valaki mélyen hisz, erkölcsben, Istenben, hazában (előzőek áthúzva) a pénzben. A motivációs trénerrel tartott közös imájuk nyilván nem ingyen volt, de valamit mégiscsak mutatni kell az elbizonytalanodott alattvalóknak. Jobb ma egy vallásos uralkodó, mint holnap egy hitetlen. Ha pedig két miatyánk elrebegése után arra is van energiája, hogy a futballvilág (korrupció miatt megbukott) egykori mindenhatójával, Sepp Blatterrel találkozzon, ölelkezzen, nos, erre már nincsenek szavak. Blatter, a korábbi súlyos évek tapasztalatából ítélve, bizonyára szaktanácsadóként érkezett, és egy közös, alsónadrágos, jó hangulatú traccsparti közepette véleményezze a fővárosban építendő, a világ első, tízemeletes stadionjának makettjét. Erre azért van szükség, mármint a zanzásított betonkolosszusra, mert a Pista legyőzője nem akar több stadionnak helyet adni a fővárosban, de egy dakota közmondást idézve, ahova lépek (téglát rakok), ott fű nem terem, ezért a már megépült stadionra, következmények nélkül, bármit fel lehet rá építeni. Így a Puskás stadionra még felhúznak néhány szintet. A második emeleten világbajnokság megrendezésére képes atlétikai stadion, a hamadikon teniszakadémia, a negyediken kézilabdacsarnok, a felsőbb szinteken pedig evezőspálya, uszoda, korcsolyapálya, lövészcentrum, lovasközpont, szárnyasruha-ugróbázis lesz. Pénz nem számít. Amúgy is, ép testben ép lélek, ezért a stadionépítésé a jövő. Amit pedig ma megépíthetsz, ne halaszd holnapra (vedd ki a hasznot), mert ha nem vagy elég gyors, jön egy másik harcos, te pedig kereshetsz egy újabb grundot magadnak. Ha ez megtörténne, ne feledd a felperzselt föld taktikáját! Semmi sem maradhat! Igaz, ezt éppen neked magyarázzam?
Szerző
Témák
Heti abszurd

Médiumok és halottlátók bűvkörében

Publikálás dátuma
2019.11.02. 18:09

Fotó: illusztráció / Shutterstock
Szellemirtás, lélekidézés, kapcsolat a túlvilággal. A látókat, médiumokat rendőrségi nyomozások során is meghallgatják, és bár ezen „segítségek” alkalmával inkább az derül ki, hogy mindannyian tévedtek, a hívők száma nem csökken. A spirituális szolgáltatók pedig komoly bevételeket szerezhetnek képességeik által. Kérdés, hogy ezek a képességek pontosan mik is?
Nincs annál nagyobb fájdalom és szomorúság, mint mikor örökre elveszítünk egy hozzánk közel álló személyt. A tragédia után sokan szinte érzik szerettük jelenlétét, keresik a kapcsolatot, ami már örökre elveszett. Ilyenkor mindenki más irányba fordul segítségért. Vannak, akiknek a vallás nyújt vigaszt, másoknak a család, barátok támogatása a legfontosabb, és egyre többen vannak azok, akik látók, médiumok, jósok szolgáltatásaiért fizetnek komoly összegeket. Dr. Biró Eszter, a Magyar Hospice Alapítvány pszichológusa szerint azért van ekkora igény ezekre a spirituális szolgáltatókra, mert a hiány fájdalma és az ilyenkor megjelenő hárítások miatt nagyon nehéz elhinni és feldolgozni, hogy valaki véglegesen megszűnt, az egyik pillanatban még itt volt, a másikban pedig már nem. Ezt még egy idegen ember esetében sem könnyű felfogni, és minél közelebbi volt az érzelmi kapcsolat, annál nehezebb a feldolgozás. Néhányan ilyenkor azért fordulhatnak a misztikum, az ezotéria felé, mert az ­Európában hagyományosnak számító vallások sokak szemében erejüket vesztették. „Rettentően megváltozott a világ, és bár sokaknak megtartó erő a régi családi és vallási hagyományok folytatása, vannak, akik ebben már nem találnak választ a kérdéseikre. A teljesen materiális világ pedig nagyon üresnek, sivárnak és nyomasztónak tűnik, ezért fordulnak új irányokba az emberek. Mikor valakit elveszítünk, megnyugtató érezni, hogy az az ember valahol még létezik. Sokak szívében, gondolataiban él a remény, hogy még találkoznak. Ez a hit és az újra találkozása vágya a sírfeliratokon is gyakran megjelenik, a mély gyászban lévő emberek sokszor fogalmaznak úgy, hogy utánamennek az elvesztett személynek. A lélek túlvilágon való továbbélésében, annak halhatatlanságában való hit nem feltétlen függ össze a vallásossággal, megjelenhet úgy is, hogy valaki egyébként nem hívő” – mondja a szakpszichológus. „Én ugyan nem hiszek abban, hogy bárki is látná az elhunytak szellemeit, de elfogadom, hogy vannak, akiknek megnyugvást, megkönnyebbülést adhat valaki, aki azt mondja: szerettünk még hallotta, amit utoljára neki mondtak, megbocsátotta a hibáinkat és békére talált” – mondja dr. Biró Eszter. A gyásznak ugyanis mindig része a bűntudat. Ez lehet amiatt, hogy valaki úgy véli, rosszul döntött, türelmetlen volt a halottal, vagy nem tett meg valamit, amit szeretett vagy kellett volna. Szerinte fontos tudatosítani, hogy ez az érzés természetes, mindig egy picit többet szeretnénk abból, akit szeretünk, így a halál hiányérzetet hagy az élőkben. Friss gyászidőszak alatt a halottak napját és a karácsonyt sem könnyű megélni, de dr. Biró Eszter szerint nem csak ezekben az időszakokban segíthet sokat a saját, egyéni és új rítusok kialakítása. „Sok olyan ember van, aki furcsának találja, hogy halottak napja alkalmával kimenjen a temetőbe gyertyát gyújtani, mégis szükségét érzi, hogy valamilyen szép és jelentésteli módon megemlékezzen. Ilyenkor érdemes egyedi rítusokat kialakítani. Ez később is segíthet, hiszen az elveszített ember nélkül töltött első karácsony sosem könnyű. Óriási a hiány, az űr. Ha pedig nem sikerül kitalálni, miképpen tud a család együtt megemlékezni arról, hogy most már kevesebben vannak, félő, hogy a karácsony is elvész, hiszen nem tudják olyan bensőségesen megünnepelni. De ha előre megbeszélik ezt a helyzetet, azzal kibírhatóbbá válhat a fájdalom is” – hangsúlyozza a szakpszichológus. Az ünnepek közeledtével sokakban felerősödik a hiány és a magányosság érzése, ami akár önsértő magatartást is eredmé­nyezhet. Ha valaki visszahúzódóvá válik, megváltozik a viselkedése, lehangolttá és érdektelenné válik, az mind lehet olyan intő jel, amire figyelni kell.

Milliárdos biznisz

Van, aki komoly hírnevet szerez azzal, hogy médiumként hivatkozik magára és valóságshow-ban „kommunikál” a hozzá érkező kliensek elhunyt szeretteivel. Amerikában hihetetlenül népszerűek az ilyen tévéműsorok, és persze jó pénzt hoznak a főszereplő médiumnak is. Már nálunk is látható a tévében Theresa Caputo műsora, a Long Island Medium. A 2011-ben indult és 10 évadot megélt valóságshow-ban Theresa azt állította, kommunikálni tud a halottakkal. Milliók kezdtek rajongani érte, még magyar nyelvű rajongói oldala is készült. Persze legalább ugyanennyien tápláltak ellenérzéseket a médium-celeb iránt, aki hírnevének hála rendesen megszedte magát. Többéves várólistát vezet és jól megél abból, hogy az emberek elhiszik neki, kommunikálni tud elhunyt szeretteikkel. Az egyébként hosszú műkörmös, tupírozott szőke hajú, agyonsminkelt és minden természetességet nélkülöző médium befutott, mára könyveket és ékszereket is árul. Kritikusai úgy nyilatkoznak róla, amit csinál, csak jól kivitelezett színjáték, egyebek között azért ilyen sikeres, mert jól ismeri az úgynevezett Forer-hatást. Ennek lényege, hogy az egyén nagy valószínűséggel bármely felületes, részletekbe nem bocsátkozó személyiségjellemzést pontosnak, magára illőnek fog találni, ha azt a meggyőződést keltik benne, hogy az kifejezetten az ő számára készült. A Forer-hatás a szubjektív megerősítés jelenségéhez kapcsolódik. Akkor beszélünk róla, ha valaki két, össze nem függő vagy véletlen esemény között kapcsolatot tételez fel valamely hit, elvárás vagy hipotézis alapján. Az elmélet Bertram Forer pszichológus nevéhez fűződik, aki 1948-ban személyiségtesztet töltetett ki hallgatóival, akik így abban a hitben olvasták a később kézhez kapott elemzést, hogy az a teszt eredményei alapján készült. Az alanyok értékelésének átlaga a szöveg pontosságáról, tehát arról, hogy az mennyire illik rájuk a 0-tól 5-ig terjedő skálán, 4,26 volt. Valójában azonban mindenki ugyanazt a – Forer által horoszkópokból összeollózott – szöveget kapta.  

Halott volt, de azt mondták, él

Mégis, sokszor a hatóságok sem merik kizárni, hogy a médiumok vagy tisztán látók esetleg segíthetnek, ezért olykor igénybe veszik a szolgáltatásaikat a nyomozások során. Amerikában például már bevett gyakorlat a paranormális ügyek szakértőinek alkalmazása. Ez olykor itthon is előfordul, ilyen volt Szath­máry Nikolett emlékezetes esete is, aki 1998. január 14-én hét és fél évesen nem ért haza délutáni órájáról. A kislányt Gyula belvárosában látták utoljára, majd nyomtalanul eltűnt. Parafenomének, jósnők, látók százai adták egymás kezébe a kilincset a családnál. Volt, aki azt állította, a gyermek Olaszországban van, mások szerint Vilniuszban, Németországban vagy éppen Ukrajnában tartózkodik. Senki nem tudott pontosat. Egy dologban azonban a legtöbben egyetértettek, mégpedig abban, hogy él. Később, a nyomozás során kiderült, már eltűnése napján meggyilkolták. Testét 2001. feb­ruár­ 20-án Gyula belterületén, a főút melletti nádasban, a csatornaparton dolgozó munkások találták meg egy zsákban,a gyilkost azonban azóta sem találták meg. A parafenomének nem jártak sikerrel. Ahogy a magyar kriminalisztika egyik legrejtélyesebb ügyében sem – az akkor 17 éves Farkas Helgát 1991-ben rabolták el és máig nem került elő. A látók ekkor is tömött sorokban ajánlották fel szolgálataikat az aggódó szülőknek. A rendőrség pedig igyekezett minden információt ellenőrizni. Még Uri Gellert is ide hívták, a világhírű kanálhajlító azonban szintén csődöt mondott. Később a tévén keresztül üzent az elrablóknak, és azt is kijelentette, hogy a lány él, jól van, és hamarosan vissza fog térni családjához. A nyomozás később bebizonyította, hogy a lány ekkor valószínűleg már halott volt, de testét máig nem találták meg.  

A meggyőzés mesterei

A látók sem fogadnak mindenkit, sőt esetenként komolyan megválogatják, hogy kinek segítenek. Egy az interneten könnyen megtalálható, magát látónak és spirituális gyógyítónak nevező nő például saját honlapján hosszú bekezdéseken át taglalja, hogy kik azok, akik felkereshetik. A honlapon hemzsegnek a szuggesztív kijelentések, amelyek könnyen befolyásolhatják azokat, akik erre nyitottak. Az emberek ugyanis szeretik magukat is bizonyos tulajdonságokkal felruházni. A látó például azt írja: „csak becsületes életvitelű, kedves és intelligens, szépen, rendesen, nyugodtan, tisztelettel és udvariasan kommunikálni hajlandó és velem együttműködő embereknek szeretek segíteni… akik kedvesek, őszinték, bátrak és szomjazzák az igazságot”. Na már most, ki ne szeretné azt gondolni magáról, hogy becsületes, kedves, intelligens, őszinte? Máris kezdődik a bevonódás. Minél többet olvasunk, annál inkább úgy fogjuk érezni, hogy igen, pontosan erre van szükségünk. Az pedig, hogy sokakat kizár és csak egy szűk kört enged magához, a látót még vonzóbbá teszi. Hiszen ha valaki bejut hozzá, máris kivételezettnek érezheti magát. „Kíváncsiskodókra, notórius kísérletezgetőkre semmi szükségem, csak akkor hívj, ha alázattal segítséget tudsz elfogadni” – írja. Aki bekerül hozzá, azoknak a távolság sem lehet akadály, ugyanis „a segítségem hatékonysága és a gyógyítás-látás-energetizálás telefonos konzultáció alkalmával is ugyanolyan hatékony, mint a személyesen, szemtől szemben, lévén, tértől és időtől teljesen független vagyok és bizonyos síkokat könnyedén átlépek”. Kérdés, hogy mindez mennyibe kerül, erről ugyanis semmiféle információt nem találtunk. Ez csupán egyetlen példa az interneten található vagy éppen szolgáltatásukat a tévék kora délutáni műsorsávjában kínálgató „spiritiszták” közül. Kétségtelen, hogy sokan nyitottak az ilyesfajta kommunikációra, de ahogy egyesek hite szerint emberek távgyógyíthatnak telefonon, úgy ugyanakkora esély van arra is, hogy a pokolban külön emelet vár azokra, akik nyerészkedési célból kihasználják a gyengéket, rászorulókat, akik segítségre és támaszra vágynak. Mindenki abban hisz, amiben szeretne.

A magyar szellemirtó

Reiki terapeuta, szellem-, valamint angyalterapeuta. Kristály- és meridiánterapeu­ta. Agykontroll és táltos. Masszőr és theta healing-konzulens. Avatott sámán és végzett spirituális mester. Ezeket a „képesítéseket” sorolja magáról az a mérnök közgazdász, aki állítja, képes az embereket háborgató szellemek elengedésére. Méghozzá garanciával! Azt nem tudni, mit jelent ez, de a távolról végzett szellemirtó tevékenység legalább sikerdíjas. A sajtót viszont elutasítja: „Egyelőre minden TV, rádió, újság felkérést visszautasítunk. Kívánunk tartózkodni a negatív hangvételű kritikus, szkeptikus műsoroktól.”

Szerző

Boncz Géza, a furcsa tőmondatok királya

Publikálás dátuma
2019.10.27. 13:21
Boncz Géza és Papp Márió az ifjú humoristák rádiókabaréjának megbeszélésén
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan - Adományozó
Legjobb poénjai ma már szállóigék. Sőt! Neki elég volt egyetlen mozdulat is a szállóigévé váláshoz. A ’80-as, ’90-es évek magyar humorának legszerényebb óriása volt. Boncz Géza – ha élne – most lenne 75 éves. És bár már 19 éve nincs közöttünk, bizton állíthatjuk, hogy nagyon is él.
Valamikor a nyolcvanas évek közepén az akkor legnépszerűbb fiatal humoristák a Tatai Edzőközpontban léptek fel. Nádas és Boncz – szokás szerint – az utolsó pillanatban estek be a haknira, fogalmuk sem volt, kik ülnek a nézőtéren. Boncz kezdett. „Csak annyit hallottunk, hogy beszél a Géza, a közönség pedig vagy síri csendben ül, vagy csendben sustorog – meséli Nádas György. – Géza hat perc után lejött a színpadról. Kérdeztem, mi van? Azt mondta, semmi, menj be, majd meglátod. Nem akarom sokáig húzni a sztorit: a mongol birkózó-válogatott ült a nézőtéren. Amit Géza mondott, azt először lefordították oroszra, aztán oroszról mongolra. Géza pedig ilyeneket mondott: 1938., Moszkva, sztálingózik a hó. Egy kocsmából halk muzsikok szűrődnek ki. Ezen még magyarul is gondolkodni kellett, képzelhetik, milyen jól szórakoztak a mongolok.”  

Csak Örkény és Sándor Gyuri

Boncz Géza szegedi volt, bár a romániai Nagybányán született, 1943-ban. Két évvel később azonban a család átköltözött Szegedre, úgyhogy onnantól kezdve számára Szeged volt a világ közepe. Itt járt iskolába, és itt szerzett rádió-, villamossági, műszakicikk-eladói szakképesítést. Ő és az iskolák nem kedvelték túlzottan egymást – a legenda szerint az ország összes középiskolájából ki volt tiltva –, nem is lelkesedett túlzottan az iskolapadért, annál inkább a színpadokért. Zenésznek indult, 1967-ben a salgótarjáni könnyűzenei fesztiválon nagy sikert aratott a szegedi Kristály zenekarral. Egy Villon-balladával léptek fel, amelynek szövegét ő írta. A zenélést később se hagyta abba, az Atléta Trióval (Fogarasi Jánossal és Lehr Ferenccel) főleg zenei paródiákat játszottak, ahogy tíz évvel később a humoristákból álló Aladdin és a Skodalámpával is. „Megtelt felügyelő sietve megigazítja felöltőjét. Pisztolyát csőre töltve a hóna alá dugja, majd kihúzza. Harmincnyolc kettő. Lázasan gondolkozik. Az asztalhoz lép, kihúzza a fiókot. Benne régi és új lenyomatok.” A hatalmasra nőtt, melós külsejű, bajszos fiatalember 1974-ben, az első Humorfesztiválon lett igazi humorista. Persze addig is az volt, csak kevesen tudtak róla. „Döbbenetesen más volt, mint amit az akkori közönség a Ludas Matyiban vagy a jelenetes világban megszokott – mondja Sinkó Péter, aki ugyanazon a versenyen tűnt fel és győzött, Farkasházy Tivadarral. – Egyfajta asszociatív humort hozott, amit a színészek ki is köptek. Slendrián módon gépelt, ha az ember megnézte a kéziratot, olyan volt, mint egy rosszul papírra vetett vers. De minden sor végén ott volt a poén. Emlékszem, voltak próbák, és az egyik színész elkezdte olvasni Géza szövegét, de nem értette. Akkor Marton (Marton Frigyes, a Rádiókabaré alapítója és főrendezője – K. P.) kikapta a kezéből, ez tévedés, mondta, és adott neki egy másikat. Gézáét meg odanyomta Bodroginak. Bocsánat, ez a tiéd. Bodrogi azonnal ráérzett, és megértette, hogy ezt nem úgy kell olvasni, mint a régieket, hogy főúr, tálalva van. Ez valami egészen más volt, de baromira értékes.” Onnantól kezdve főleg Bodrogi Gyula olvasott Bonczot, a közönség pedig kilóra meg volt véve. Boncz azon a Humorfesztiválon harmadik díjat nyert, de a következőn – Nádassal és Markossal – végleg befutott. Boncz humorának nagyon is volt előzménye a magyar irodalomban. „Ez egy folytatásos műfaj, nem szégyen valakiből meríteni – mondja Gálvölgyi János, aki később maga is olvasott Boncz-szövegeket a rádióban. – Sándor György és előtte talán Örkény élt ezekkel a furcsa tőmondatos csavarokkal, amiket Boncz zseniálisan fejlesztett tökélyre.” Sinkó Péter állítja: Boncznak „fordítva volt bekötve az agya, mint másnak”, ha ketten láttak valamit, ő biztosan teljesen másképp reagált rá. Elképesztő szófordulatai voltak, senki nem tudta, honnan jönnek. Ma már kevesen tudják, de tőle származnak az olyan örökbecsű poénok, mint az „Éljen a megbonthatatlan szovjet–magyar konzerv! Éljen az omnibusz tetején!” vagy hogy „Míg a vendégek az ételre várnak, addig a szakácsok a kézilányokkal gomba mód szaporodnak”. És egyik személyes kedvencem, az „1849-ben Görgey nem várta meg a napnyugtát. Még Világosnál letette a fegyvert”.  

A jószívű bivaly

Még az első Humorfesztivál idején mondta róla Gobbi Hilda, hogy „Boncz olyan, mint amikor a szódavíz az ember orrát csiklandozza, és mindenképpen röhögni kell”. Akárhol, akármikor jelent meg, az emberek nem bírták ki röhögés nélkül. Volt valami a lényében, egyszerűen nem lehetett megúszni. „Géza személyiségének varázsa volt. Nem volt jó színpadi előadó, de volt egy olyan bája, hogy ha kiment a színpadra, együtt röhögött vele a közönség. Mintha a negyedik sorból felment volna valaki a színpadra. Elementáris erővel tudott hatni az emberekre – meséli Gálvölgyi János. – Amikor együtt voltak, ő, a Nádas meg a Markos, megállt az élet. Volt, hogy csak egymásra néztek, és nem tudták folytatni. Géza volt a főkolompos ezekben, általában egy szót sem szólt, de mondjuk volt egy mozdulata. Emlékszik még arra a kígyózós mozdulatra, amiből aztán konkrétan szállóige lett? Azt csak a nagy Valakik tudják megcsinálni. A Senkik soha. És Géza igazi Valaki volt.” „Olyan volt, mint egy bivaly. A bivalyok iszonyatosan erősek, nagyon tudnak húzni, de ha meglátnak egy pocsolyát, akkor beleülnek – mondja Sinkó. – Géza is ilyen bivaly volt, imádta a kabarét, a csapatot, de ha eszébe jutott egy poén, azt a legnagyobb gondolkodós csendbe is képes volt belemondani. Nem érdekelte, hogy ki él meg utána belőle.” Nagyon sokan éltek belőle. Az első kabaréfellépése után mindenki vele akart dolgozni. Hallatlanul nyugodt és nagylelkű ember volt, a legnagyobb „primadonnák” is szívesen fogadták a poénjait. Évekig dolgozott például Hofi Géza gegcsapatában is. Boncz nemcsak a humorban volt jószívű, ő annak született. „Jellemző volt ránk akkoriban, hogy egy vasunk sincs, de közben úgy éltünk, mint a dzsentrik – emlékszik vissza Nádas. – Számomra teljesen evidens volt, hogy ha nekem volt egy fellépésem, csak úgy vállaltam, hogy Géza is jön. Ő ezt úgy hálálta meg, hogy ha mondjuk a rádióban kapott 2000 forintot, azonnal hívott, hogy odaadja az ezrest. Nagyon nagy lelke volt.”  

Egy feles papucsban

Az ital vitte el, mint annyi kortársát. Hogy miért ivott, az ma már mindegy is. Legendás ivó volt. Egy pályatárs meséli, hogy ha vidéki fellépésre mentek, mindig pontosan tudni akarta, hány kilométer az út. Tudniillik volt egy rendszere, amivel a távolságot vodkában lehetett mérni. „Amikor Szegeden járunk, mindig elmegyünk Géza emléktáblájához. Megsimogatjuk, és mondunk neki pár szót – meséli Gálvölgyi. – Beteg volt. Az ő forgatókönyve így volt megírva. Sajnos nem ő írta, mert akkor viccesebb lett volna. Nagy kár érte.” Két fia született, nekik sem lehetett egyszerű elfogadni a tényt. Pedig a családjára mindig támaszkodhatott (volna), imádták őt, és ő is a családját. Bátyja, dr. Boncz István (barátainak Sityu,) a nemzetközi hírű pszichiáter nemrég ment el. Állítólag neki is isteni humorérzéke volt. A legenda szerint, amikor egy skizofrén betege érkezett, a papírjaiból felnézve csak annyit mondott: az utolsó majd csukja be az ajtót. Az író Darvasi Lászlónak pedig nemrég egy kabaréfelvétel kapcsán jutott eszébe Boncz Géza. „Sityu sokat mesélt a nagyszerű Gézáról, akiről most is láthattam, hogy a visszafogottságban érdekelt, nagyon jó verbális ritmusérzékkel vitte el a balhét.” „A legszomorúbb az, amikor egy értelmes ember rájön arra, hogy ez így nem folytatható, de képtelen másképp folytatni – mondja Sinkó Péter. – És néha milyen egyszerű dolgokon múlik: Géza olyan házba költözött a Városmajorban, ahol a földszinten egy presszó volt. Papucsban tudott leugrani meginni egy felest.” Külsejével ellentétben Boncz rendkívül művelt ember volt. Rengeteget olvasott, az utolsó éveiben főleg a keleti filozófiákat és a buddhizmust tanulmányozta. Barátjával, Nádas Györggyel egyszer Amerikába utaztak, ahova Géza egykori haverjai hívták meg őket. Nem feltétlenül a fellépés volt a lényeg, hanem inkább hogy Boncz egy kicsit jól érezze magát – meséli Nádas. „Hogy értették-e a humorát? Aligha. Egyébként éppen tegnap emlékeztünk meg róla a Rádiókabaréban. Csak egy írását olvastam fel, nem is lett volna értelme többnek. A közönség már túlságosan le van butítva ahhoz, hogy képes legyen befogadni Géza legjobb dolgait. És ez nagyon szomorú.”

Történetünk főhőse a nagy Szergej Izotóp, aki elesett a nagy honvédő hátizsákban. 1938. Moszkva. Sztálingózik a hó. Az ellenség megfújja a gyári szirénát. Holnap közösen újat vesznek. És elindulnak haza a munkások, a szerjózsa minden irányába. Hazafelé tart Olga és Szergej is. Egy téren átmenve hallják, hogy egy kocsmából halk muzsikok szűrődnek ki. Fejenként hat kabáttal, régi orosz szokás szerint. Odabenn a tükrön fekszik hason Mása és Trotyakov, a nagy festő és egy jelmondatot ír ki a falra: aki másnak ermitázs, maga esik bele. Aztán bekövetkezik az, amire már nagyon régen várnak, egymáséi lesznek. Szergej fölkel, magára rántja gránát tépte tangóharmonikáját, és trojka szakadtából és kibomló hajjal elindul haza, mint aki jól végezte Olgát.

Kampánybeszéd mindenkinek (Tervezet közepes szónokoknak)

A Búza! Mert, ha van búza, akkor van kenyér, ha van kenyér, akkor eszünk, ha van eszünk, akkor támogatjuk a mezőgazdaságot. Nem úgy, mint ezek! Mert: a kenyér miért ne legyen fehérebb, amikor barna is lehet?

Szerző
Témák
Boncz Géza