Rituális célra használt bronzkori épület maradványaira bukkantak a Deani erdőben

Publikálás dátuma
2019.11.02. 10:10

Fotó: Stuart Black/robertharding / AFP
Lézerszkenneléssel talált rá a nagyjából i. e. 2000-ből származó, kör alakban összehordott kőhalomra egy régész a délnyugat-angliai Deani erdőben.
Jon Hoyle a régió lézerszkenneléssel történő átvizsgálásakor bukkant rá a Gloucestershire-ben egyedülállónak számító bronzkori leletre. A levegőből végzett módszer lényege, hogy - a fákat figyelmen kívül hagyva - lehet háromdimenziós képet készíteni a talaj felszínéről.
Amikor az adatok elemzése közben Hoyle észrevette a szabályos kör alakú építményt, először azt hitte, hogy egy második világháborús géppuskafészek maradványaira bukkant. A Tidenham nevű faluhoz közeli titkos helyszín felkeresésekor azonban megállapította, hogy egy jóval régebbi, az i. e. 2500-1500 közötti időszakból való lelettel van dolga - olvasható a BBC hírportálján.
A kör alakban összehordott kőhalom átmérője nagyjából 25 méter, maga a perem 5 méter széles, a tetején legkevesebb tíz darab, egyenként kevesebb mint egy méter magas fehér "mészkőoszlop" áll. A régész szerint az ilyen kör alakú kőhalmok "gyakoriak az olyan magasan fekvő területeken, mint Derbyshire, Northumberland és Wales", de Gloucestershire-ben ez az egyetlen ilyen ismert építmény.
"Senki sem tudja pontosan, hogy ezek milyen célt szolgáltak. Néhányat a holtak elhantolásával hoztak összefüggésbe, de gyakran találni faszén nyomait is ezeken a helyeken, ami tűzzel végzett rituálékra utal" - tette hozzá Hoyle, aki felfedezéséről a Hidden Landscapes of the Forest of Dean (A Deani erdő rejtett vidékei) című könyvében számol be.
Szerző
Témák
bronzkor Anglia

Sötét energiát kutató hatalmas teleszkóp állt munkába

Publikálás dátuma
2019.11.01. 10:10

Fotó: P. Marenfeld / NOAO AURA NSF
A DESI ötezer miniteleszkópból áll, amelyek mindegyike húszpercenként képes felvételt készíteni a galaxisokról. A műszer tízmilliárd évre képes visszatekinteni a múltba.
A DESI-t (Dark Energy Spectroscopic Instrument - Sötét energia színképelemző műszer) arra tervezték, hogy elkészítse az első képeket a galaxisok fényéről. Az ötéves program célja, hogy felkutassa az úgynevezett sötét energiát.
Az ősrobbanás eredeti elmélete szerint az univerzum tágulása idővel lelassul, majd a gravitáció vonzásának eredményeként elkezd összehúzódni. 1998-ban azonban a csillagászok felfedezték, hogy az univerzum továbbra is tágul, sőt, tágulása gyorsul. A legnépszerűbb nézet szerint valami a gravitációs erő ellen hat, ez az ellenerő kapta a sötét energia nevet.
A becslések szerint a sötét energia alkotja az univerzum nagy részét. A bolygókat, csillagokat és galaxisokat felépítő atomok valószínűleg csak 5 százalékát teszik ki.
Ofer Lahav, a University College London munkatársa szerint felfedezése után 20 évvel még mindig szinte semmit nem tudunk a sötét energiáról. 
"Zavarba ejtő úgy élni az univerzumban, hogy csak 5 százalékát ismerjük"

- idézi a professzort a BBC News.

"A sötét energia természetének megismerése a fizika - a teljes fizika - forradalmához vezethet"

- emelte ki.

 A DESI-t az amerikai Arizona államban lévő Kitt Peak obszervatórium négyméteres Mayall teleszkópján helyezték el. Ötezer, optikai szálakkal felszerelt miniteleszkópja segítségével ötezer különböző galaxis fényét képes párhuzamosan észlelni, pontosan rögzíteni a Földtől való távolságát és lemérni, mennyit tágult az univerzum addig, míg ez a fény eljutott a Földre. A műszer ezzel a teljesítménnyel egy év alatt a kutatók több galaxist vizsgálhatnak meg, mint a világ összes többi teleszkópjával együttvéve.
A műszer tízmilliárd fényévnyi távolságba képes ellátni, tehát tízmilliárd évre képes visszatekinteni a múltba. Korábban is voltak hasonló projektek, a DESI azonban az űr jóval nagyobb területét képes befogni és háromszor pontosabban méri az univerzum tágulását, mint eddig bármelyik projekt.
A kutatók korábbi kutatásokat alapul véve elkészítették az univerzum térképét, amelyről 35 millió galaxist választanak ki a DESI célpontjául. A DESI példátlan részletességgel képes tesztelni az Albert Einstein által több mint 100 éve kidolgozott gravitációs elméletet. A csillagászok láthatják, hogyan működött az idők során a gravitáció, és közelítette egymáshoz a részecskéket, hogy létrehozza a ma látható bolygókat, csillagokat és galaxisokat.
A DESI-projektben összesen 25 amerikai, nagy-britanniai, francia, svájci és spanyol intézet kutatói dolgoznak együtt.
Szerző

Magyarországnyi plazmaörvényeket figyeltek meg a Nap légkörében

Publikálás dátuma
2019.10.31. 16:40

Fotó: AFP
Az áttörő napfizikai eredményt egy magyar csillagászprofesszor vezette nemzetközi kutatócsoportnak sikerült elsőként elérnie.
A csillagászok régóta sejtik, hogy a plazmákban előforduló mágneses hullámok kulcsszerepet játszanak a plazmaasztrofizika egy mindmáig megoldatlan rejtélyének megfejtésében, vagyis hogy a Nap felszínétől távolodva, miért emelkedik az égitest légkörében a hőmérséklet akár több millió fokra. Számos kiváló elmélet született a rejtély megoldására, beleértve a plazmák mágneses hullámokkal történő felfűtését, ám az elméletek egyértelmű, csillagászati megfigyelésekkel történő igazolása mindmáig váratott magára - olvasható az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) MTI-hez eljuttatott szerdai közleményében.
Erdélyi Róbert csillagásznak, az ELTE és a Sheffieldi Egyetem professzorának, valamint az angliai intézményben működő Napfizikai és Űrplazma Kutatóközpont és a Kínai Tudományos és Technológiai Egyetem kutatóinak sikerült új módszerek révén hatalmas mennyiségben észlelniük a Nobel-díjas Hannes Alfvénről elnevezett, nagy energiájú és egyedi tulajdonságokkal rendelkező plazmahullám-pulzusokat a Nap légkörében.
Úgy tűnik, hogy ezeket a rövid életű Alfvén-pulzusokat a Nap fotoszférájában sűrűn előforduló, több magyarországnyi méretű plazmaörvények keltik. A kutatók szerint minden egyes pillanatban legalább 150 ezer ilyen mágneses plazmaörvény található a Nap felszínén. "A mostani kutatás első alkalommal szolgáltatott megfigyeléses bizonyítékot arra, hogy a naplégkörben mindenütt jelenlévő örvények rövid életű Alfvén-pulzusokat képesek kelteni"- idézi a közlemény Erdélyi Róbertet. "Az így létrejövő Alfvén-pulzusok hengerszerű mágneses fluxuscsövek mentén könnyedén áthaladnak a Nap légkörén. A mágneses jelenségeknek ez a fajtája egy kicsit az erdőben sorakozó fákra emlékeztet. A pulzusok ily módon egészen a kromoszféra tetejéig vagy akár még feljebb juthatnak a Nap koronájába, ahol leadhatják energiájukat, ezzel fűtve a mágneses plazmát több millió fokos hőmérsékletre" - magyarázta a professzor.
Az Alfvén-hullámok közvetlen észlelése jelenleg komoly kihívást jelent, ugyanis ezek a hullámok a mágneses plazmában történő terjedésük során nem okoznak lokális fényességnövekedést vagy -csökkenést. A megfigyelések során igen nehéz őket megkülönböztetni a plazmahullámok néhány másik típusától, mint például a transzverzális mágneses plazmahullámoktól, amelyeket gyakran hajlítási módusoknak is neveznek.
"Becslésünk szerint az általunk észlelt Alfvén-pulzusok által szállított energiafluxus több mint tízszer akkora, mint ami a Nap felső kromoszférájának helyi fűtéséhez szükséges. A kromoszféra egy viszonylag vékony réteg a napfelszín és az elképesztően forró napkorona között, amelyet napfogyatkozások idején a Napot körülölelő pirosas-rózsaszínes gyűrűként lehet megfigyelni" - idézi a közlemény a kutatás egy másik résztvevőjét.
Erdélyi Róbert szerint a tudományos közösséget régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy hogyan látja el felső légkörét a Nap és sok más csillag energiával és tömeggel. Mint megjegyezte, a mostani kutatás fontos előrelépés a szoláris és asztrofizikai plazmafűtéshez szükséges nem termikus energia forrásának vizsgálatában.
A tudósok úgy vélik, ezek a Nap fotoszférájában talált több magyarországnyi vagy akár még nagyobb plazmaörvények ígéretes jelöltek nemcsak a naplégkör alsó és felső rétegei közötti energia-, hanem egyúttal a Nap légkörét uraló plazmatömeg-szállítás kérdésének megoldására is. A professzor és munkatársai a jövőben erre a rejtélyre fognak összpontosítani kutatásuk során.
Szerző
Témák
Nap csillagászat