Semmilyen érdemi energiamegállapodást nem kötött szerdai budapesti látogatása során Vlagyimir Putyin orosz elnök az őt vendégül látó Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel – állapították meg lapunk kérdésére szakértők. Az egyetlen kézzelfogható egyezményt a Mol írta alá az orosz olajat értékesítő, magántulajdonú Lukoillal és a Barátság kőolajvezetéket üzemeltető, állami Transznyefttyel. Ez ugyanakkor a felek saját bevallása szerint is csak az eddigi együttműködés folytatása. Mivel a konkrét olajszállításokra rövidebb távú szerződések élnek, a szándéknyilatkozat Vlagyimir Putyin által kiemelt – ámbár a tolmácsolásból kimaradt - 2025-ös dátuma nem is oly lényeges.
Ezt erősíti, hogy a Mol 2005-ben határidő nélkül kötött olajszállítási egyezményt a Lukoillal, amit mindeddig nem kellett megújítani. Az udvarias nyilatkozat aláírására bizonnyal csupán az április-májusi orosz olajszennyezés kártérítéséről kötött, érdemi egyezség szolgáltatott alkalmat. Április végén olyan szennyeződés került orosz területen az Európát ellátó Barátság vezetékbe, hogy a vevő államoknak – így Magyarországnak – egy hónapig más forrásból kellett nyersolajat venniük. Bár az orosz fél vállalta a kártérítést, az európai vevők közül eddig csak a Mollal jutottak dűlőre. Igaz, még az - információink szerint mintegy tízmillió dollárra rúgó - összeget sem hozták nyilvánosságra.
Talán érezvén az esemény fonákságát, az eredetileg meghirdetettektől eltérően Vagit Alekperov Lukoil-tulajdonos és -vezér a nézők közé beülve nem is tartott beszédet. Az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre adandó válaszok helyett a Moltól közleményeket kaptunk. Eszerint a legnagyobb olajbeszállítójuknak számító Lukoillal kötött 2005-ös szerződésük keretében napi 10-15 ezer, évi átlag 4-5 millió, az elmúlt 15 év során pedig 70 millió tonna olajat vásároltak Magyarország és Szlovákia számára.
A csúcstalálkozóval kapcsolatos felfokozott várakozásokat jól jellemzi, hogy az eseményekről szóló sajtótudósításokba még a szokásosnál is több durva tévedés vegyült. Akadt olyan orgánum, amely napokig hirdette, hogy a jövőben több orosz gázt kapunk a - valójában olajat szállító - Barátság vezetéken. Többen 2025-ös gázszerződésről véltek hallani, de ilyen sem köttetett. Volt, aki szerint az oroszok magyarországi olajtárolókat töltenek fel, bár Putyin gáztárolókat említett.
A tévedések alapjául szolgálhatott, hogy a találkozótól több elemző gázipari egyezményt várt. A téma kapcsán ugyanakkor a felek csak általánosságokat ismételgettek. Szakértők szerint az orosz félnek most a legfontosabb, hogy Magyarország csatlakozzon a délről közelítő Török Áramlat vezetékhez, de Orbán Viktor sose állt ellen. Igaz, az örömittas politikai bejelentésektől eltérő becslések szerint innen legkorábban 2022-ben érkezhet orosz gáz.
Ellenben ama igen feszítő kérdésről, hogy a gáz Európába - így Magyarországra – továbbításra megkötött orosz-ukrán szerződés év végi lejárta tükrében most télen kapunk-e orosz gázt, nem esett szó. Ennek kapcsán csak a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) aznapi közleménye szolgált némi újdonsággal.
Eszerint jövőre valamikor kapunk Ausztria felől 2 milliárd köbméter orosz gázt, április után pedig vennénk további 3 milliárd köbmétert. Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár kérdésre igazolta, hogy hosszabb távú gázszerződés nem köttetett. Tisztázó kérdéseinkre a KKM nem reagált.
A felek lelkesen hitet tettek a Paksi Atomerőmű orosz bővítése mellett. A jövőbeni gazdaságosság lehetőségét erősen szűkítő tudományos fejlemények mellett attól sem hagyták magukat zavartatni, hogy már az indulás vagy öt éves késedelmet szenved. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter előzetes közlése szerint mindenesetre a „műszaki tervet” már elfogadták.
A további, leginkább udvariassági egyezmények tükrében elemzők úgy látják: az Orbán-Putyin-találkozó érdemi céljáról és tartalmáról a nyilvánosság nem szerzett tudomást.
