kesma;sajtószabadság;

2019-11-02 06:30:00

Lehetőséget kap a vidéki sajtó

Lehet-e a valóságot tükröző helyi médiát építeni az ellenzéki városokban? Mi lesz azokkal, akik eddig hazugságokkal tömték a publikumot? Polyák Gábor, médiajogászt kérdeztük minderről.

Alapvetően megváltozik az önkormányzati írott és elektronikus sajtó közléspolitikája azokban a városokban és budapesti kerületekben, ahol az ellenzék 5-14 évnyi Fidesz-KDNP uralom után nyert a helyhatósági választáson. A kormánypárti média – legyen bár országos, régiós vagy települési – sehol se engedi szóhoz jutni az ellenzéket, és csakis a két pártot és politikusait kiszolgáló hírek, riportok, interjúk jelennek meg ezekben a médiumokban. Nagy kérdés, hogy mostantól az ellenzéki irányítású önkormányzatok mit várnak a saját médiájuktól? Ők is kisajátítják a város újságját, rádióját, tévéjét, honlapját, vagy az a céljuk, hogy a médiájuk valós információkat megosztva, sokszínűen foglalkozzon a település életével.

Polyák Gábor, jogász, a Pécsi Tudományegyetem docense, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője úgy látja: van esély rá, hogy az utóbbi változat terjed el. Polyák hangsúlyozza, hogy korábban a városok többségét a baloldal irányította, és a helyi sajtó akkor se volt épp pártatlan, ám az egyoldalúság, a gátlástalan hazudozás és az ellenzék teljes kiszorítása a Fidesz hatalomra jutása után vált rekordméretűvé. Polyák elmondta, hogy információi szerint novemberben több ellenzéki város találkozót rendez az önkormányzati média megújításáról. Az eszmecserén szerkesztőségvezetők és újságírók vesznek részt, s arra keresik a választ, mitől lesz a település médiája valósághű, aktuális, a közügyekről szóló, szórakoztató és etikus.

Az ellenzékivé vált városokban az új vezetés várhatóan igyekszik megszabadulni a kormánypárti politikusokat elvtelenül kiszolgáló szerkesztőségi alkalmazottaktól. Ez a végkielégítések miatt tetemes kiadással járhat. Polyák Gábor szerint azonban ez nem feltétlenül lesz így: 

- Egy önkormányzati lap vagy tévé tulajdonképpen közpénzből működik és közfeladatot lát el, ezért a szerkesztőség nem folytathat pártpropagandát. Ha mégis ezt tette, akkor az elkövetett jogsértés felelősei akár rendkívüli felmondással, végkielégítés nélkül elbocsáthatók.

Több, a kormánypártokat kiszolgáló helyi lapot az elmúlt években az ellenzék beperelt az abban megjelenő hazugságok miatt, illetve azért, mert az önkormányzati újság nem adott teret a választási kampány során az ellenzéknek. A bíróság gyakran pénzbüntetést rótt ki a beperelt lapokra, ám ezt a fizetési kötelezettséget a fenntartó önkormányzatok átvállalták. Polyák Gábort arról kérdeztük, hogy vajon utólag lehet-e ezt a pénzt visszakövetelni attól, aki a bírságra okot adó sajtószabálytalanság felelőse, illetve attól, aki arról rendelkezett, hogy fizessék ki helyette a bíróság által megítélt bírságot. A médiaszakértő szerint a munkajogi szabályok alapján legalább részben erre is van lehetőség, ám minden esetben gondosan meg kell alapozni egy ilyen követelést. Egyébként a szerkesztőségi státuszban lévő alkalmazottak nem védekezhetnek azzal, tette hozzá Polyák Gábor, hogy parancsra cselekedtek, mert egy újságnál nem lehet parancsuralom.

Polyák Gábor a jövőt illetően megjegyezte: 

- Nem szabad azt elvárni, hogy az ellenzéki városok sajtója ne politizáljon. A politika a közélet fontos része, a politikai vitáknak helye van az önkormányzati médiában, de oly módon, hogy valamennyi oldal szabadon fejthesse ki véleményét. Súlyos hiba lenne, ha az ellenzéki városok vezetése a hatalma védelmében vagy bosszúból a korábbi megaláztatásai miatt a település fontos ügyeiben nem engedné szóhoz jutni a kormánypárti városatyákat és táborukat a helyi sajtóban. A demokratikus véleménynyilvánítás garanciáit az ellenzéki városvezetés és a kisebbségbe került kormánypárti képviselők közösen kell, hogy megteremtsék.

Annak Polyák Gábor nem látja értelmét, hogy a még szervezés alatt álló helyisajtó-workshopra meghívják a kormánypárti irányítású városok médiavezetőit. A kormánypárti sajtó továbbra is ragaszkodik az egyoldalú tájékoztatáshoz, a hazugságokra épülő pártpropagandához, mondta a médiajogász, s az önkormányzati választáson elszenvedett vereségek sem változtattak ezen, amiképp az sem, hogy a kormánypárti sajtó többszáz helyesbítésre kényszerült az elmúlt másfél évben. A helyesbítéseket a kormánypárti újságok, tévék és rádiók rendszeresen nem hozzák le, hiába kötelezi őket jogerős bírósági ítélet. Gyakran még végrehajtással sem lehet elérni, hogy a helyreigazítások megtörténjenek. Arra a kérdésre, hogy a kormánypárti sajtót visszatartaná-e a hazudozástól az, ha helyreigazítást kérők nagyobb bírságokat harcolnának ki a bíróságon, Polyák határozott nemmel felelt: 

- Jelenleg a bíróságok nem sújtják 2-3 milliónál nagyobb összegű büntetéssel a sajtórágalmazókat, bár a makacs visszaesőkre kiszabhatnának akár több tízmilliós bírságot (hisz nincs felső limitje a büntetésnek). A közszolgálati média mögött álló támogatási rendszer azonban egy feneketlen kút, s abból a bírságok könnyedén kifizethetők. Így a növekvő bírságoknak nem volna visszatartó ereje.

Azzal, hogy az ellenzék több városban győzött, az ellenzéki média erősödik valamelyest, Polyák Gábor azonban figyelmeztetett rá, hogy a kormánypártokat kiszolgáló média túlsúlya továbbra hatalmas marad:

 

- Erőforrások tekintetében a kormány és a hozzá kötődő gazdasági érdekszféra kezében van az országos sajtó háromnegyede. Ezen belül a rádiók tekintetében még ennél is durvább az arány. Igaz, ezek a rádiók főképp zenét játszanak, ám az óránként beolvasott hírek csakis a kormány álláspontját közlik a hallgatókkal.

Mindezek ellenére Polyák Gábor azt gondolja, hogy az ellenzéki városok médiája nagy lehetőséget kapott arra, hogy bizonyítsa, van értelme a tisztességes tájékoztatásnak, és bebizonyíthatja, hogy van közönsége az ilyen sajtónak. Mert attól még, hogy a hírmédia rendelkezésére álló finanszírozási források 80 százalékát a Fidesz-média nyeli el, a független és ellenzéki sajtó publikuma hasonló méretű, mint a kormány véleményét szajkózó sajtóé.