A Hadikban nem lesz többé Hadik Irodalmi Szalon

Publikálás dátuma
2019.11.02. 11:32
Esterházy Péter a Hadikban
Fotó: FOTÓ:GORDON ESZTER
Budapest legismertebb irodalmi rendezvénysorozata egyelőre nem ismert okok miatt szűnik meg.
Juhász Anna irodalomszervező saját Facebook-oldalán osztotta meg a rossz hírt, miszerint az általa és Bonta Gáspár építész által 2010-ben alapított műhely, a Hadik Irodalmi Szalon kilenc év és 103 est után, ezen a néven befejezi működését a Hadik Kávéházban. Ahogy Juhász Anna a posztban fogalmazott, "a Hadik Irodalmi Szalon és a Hadik Kávéház ezúton is kifejezik egymás iránti tiszteletüket és büszkék a közösen elért sikerekre". Hozzátette: a folytatásról tájékoztatni fogják a közönséget. Azt egyelőre nem tudni, mi állhat a háttérben. Mindenesetre valóban a város egyik legjobb programsorozata volt.
Szerző

Bábeli zűrzavar a Drakulics elvtársban

Publikálás dátuma
2019.11.02. 11:00
Nagy Ervin Kun elvtársat alakítja
Fotó: InterCom
Sok műfajt és stílust idéz Bodzsár Márk új filmje, a saját atmoszféra azonban hiányzik a Drakulics elvtársból.
Engedtessék meg, hogy egy irtó gyenge szocialista viccből fakadó hasonlattal illessem Bodzsár Márk második egészestés alkotását, a Drakulics elvtársat. Jelesül, mi a Fradi-leves című tréfára a válasz a kritikusi fő észrevételem: mindent bele! Nincs mit csodálkozni ezen, hiszen Bodzsár a hat évvel ezelőtti Isteni műszakban is közös nevezőre hozta a magyar egészségügyet és a balkáni háborút. Most viszont az államszocializmust keveri össze a burleszk és a vámpír univerzummal. A hetvenes években zajló cselekmény több szálon fut. Adott a Magyarországra hazatérő Fábián elvtárs (Nagy Zsolt, aki szemmel tudna ölni), aki állítólag harminc éve nem öregedett. Az egykori harcostárs, Kádár János (Rába Roland és a maszk) Brezsnyev számára szeretné megszerezni tőle az örök élet titkát, ezért bevetik az állambiztonság legjobb ügynök párosát, akik „szerelmespár” is egyben: Kun elvtárs (Nagy Ervin önironikus alakítása) és Magyar Máriát (Walters Lili, aki igazi filmszínésznőnek tűnik a vásznon). Nagy Ervin karaktere felelős a film burleszk és helyzetkomikum vonaláért, hiszen azon kell nevetnünk, hogy Kun mekkora tahó és mindig idő előtt elsül az asszonnyal való kötelező közösülések során. Így nem meglepő, hogy Fábián macsós nézései célba jutnak Máriánál, aki egyre inkább megadja magát a vérvörös Mustanggal várost szelő, és bambis üvegből vért ivó férfinak. Nem nehéz kitalálni, milyen kölcsönhatások zajlanak le majd a karakterek között.
De nem a történet az, ami szemmel láthatóan Bodzsárt érdekelte, sokkal inkább izgatta, hogy megidézze a Kádár rendszer emblematikus formáit és karaktereit. Sajátos módon ez még annál is sokkal fontosabb a számára, mintsem, hogy elkészítse a magyar vámpírfilmet, ami abszolút háttérbe szorul. Ha rokonművet kell mondanom, akkor Ujj Mészáros Károly rendezte Liza, a rókatündér a választás, csak míg ebben a műben a múlt emlékeiből fiktív jelent hoztak létre, Bodzsár a Szeszélyes évszakok nosztalgiájában kalandozik, néma modern trágársággal nyakon öntve. Nem kétséges, hogy a Drakulics elvtárs úgynevezett crossover mozi, amelynek sok műfaj és stílus megidézése mellett sincs saját atmoszférája, ennélfogva ritmusa sem. Tudom, nem túl fair hasonlat, de Quentin Tarantino pontosan tudta, mit akar elmondani 1969-ről, amikor leforgatta a Volt egyszer egy... Hollywoodot. Ezzel szemben a Drakulics nem lép túl a szórakoztatni vágyás szándékával elkövetett anekdotázáson. Mondjuk, ebben sikeres. Infó: Drakulics elvtárs Forgalmazza az InterCom 

Az út vége

Publikálás dátuma
2019.10.31. 13:30

Fotó: STELA CINE
Láthatatlan háború, amely lenyűgöz és elbizonytalanít.
A Monos megdöbbentő film. Nem azért, mert olyat nyújtana, vagy azt mesélné el, amit még sohasem láttunk, hallottunk – erről szó sincs. Láttunk már dél-amerikai gerillákat, akik egy gazdagnak vagy értékesnek vélt fehér embert tartanak fogságban. Ezekben a filmekben a gerillák általában nagyon gonoszak, a vezérük valami hatásvadász monológban tüzeli fel az embereit. Alejandro Landes rendező azonban úgy döntött, hogy a klisék helyett inkább afféle egyetemes abszurditásba emeli a művét. A lenyűgöző, civilizációtól elzárt kolumbiainak tűnő hegyek közt (nem tudjuk meg a pontos helyszínt) nyolc fiatalt (név szerint: Rambo, Törpe, Répa, Hosszúláb, Farkas, Lady és Bumbum) képez ki a szemünk előtt a nagy feladatra, a harcra a Szervezet embere – aki egy törpe. A fiatalok még szinte gyerekek, akik imádnak bulizni és szerelembe esni. A kötelező fogoly a doktornő, a lehetőségeihez képest elvan, hiszen nem is ő központi „feladat”, hanem egy Shakira nevű tehén. A fiatalok azonban egy tomboló éjszakai buli hevében véletlenül megölik a VIP tehenet, és ezen után kénytelenek tovább állni a dzsungel mélyére. Miközben tartanak a következményektől, különböző kartellektől és politikai csoportoktól való konfliktustól, minden megtörténik, ami (el)várható: hatalmi harcoktól kezdve az árulásig. Miközben nem tudjuk meg soha, hogy ezek a fiatalok miért is radikalizálódtak, az atmoszféra az, ami Landes művének erejét adja. A tempó, a gyönyörű képek, az energikus zene és William Golding A legyek ura című klasszikusának egyre erősödő parabolikus parafrázisai. Landes gyerekkatonái láthatatlan háborút játszanak, amely annyira lenyűgöz és elbizonytalanít, hogy dermedve nézzük, hogyan válnak időzített bombaként fiatalokból kitörő idegroncsok. A mű lezárása pedig tökéletes indok arra, hogy a néző feltegye a kérdést: innen mégis hogyan tovább? Infó: Monos Bemutatja a Magyarhangya