A lap a Die Presse korábbi értesülésével szemben úgy tudja, hogy igenis kemény próba vár a magyar biztos jelöltre a jövő heti strasbourgi meghallgatás során, éspedig Orbán Viktor jogállami politikája miatt. Várhelyi Olivéren kívül ugyanez áll a francia Thierry Bretonra is. Esetében volt cége veti fel az érdekütközés lehetőségét. A Schumann Intézet igazgatója szerint nagy kérdés, hogy túljutnak-e az erőpróbán, tekintve eddigi pályafutásukat és a nagy pártcsaládok közti ellentéteket. Eric Maurice azt jósolja, hogy legjobb esetben is csak a hónap közepére jutnak túl az EP-ben a kérdezz-feleleken.
Ráadásul a bukaresti belpolitikai válság miatt Romániának még nincs kiszemeltje, mert von der Leyen nem fogadhatta el az ügyvivő miniszterelnök asszony javaslatát. Hiszen lehet, hogy már holnap új kormányfő lesz, és onnantól kezdve az ő joga megnevezni bárkit is. De akkor még ott van, hogy jelöl-e valakit Nagy-Britannia.
A Bizottság távozó elnöke derűlátó Európa jövője ügyében, mert ugyan a magyaroknál, lengyeleknél és a briteknél folyamatosan nyomulnak a populisták, de a nagy áttörés nem sikerült nekik a májusi EP-választáson. Egyre többen pártolják az EU-t és látják, hogy nem hozna jót számukra, ha országuk kilépne a szervezetből. A terjedelmes interjúban Juncker elárulta, hogy strasbourgi búcsúbeszédében a dohos és nem az ostoba nacionalizmusra akart figyelmeztetni, csak eltévesztette. De ettől még igencsak aggasztja a jelenség, mert sok hagyományos párt beáll a populisták farvizére, márpedig aki ezeken a hullámokon halad, azt egy szép napon maga is demagóg lesz. Csak éppen a polgárok nem az utánzatot, hanem az eredeti választják.
A politikus cáfolja, hogy napirenden volna az egységes európai állam megteremtése, de ettől még a jövőben az unión belül többségi alapon kell meghozni a döntéseket külpolitikai kérdésekben. Pl. amikor a kínai emberi jogok megsértését kell elítélni. Mert nem lehet hallgatni, csak azért, mert egyetlen tagállam nem ért egyet a nyilatkozattal. Ha katonai akcióról kell határozni, az viszont már más, ott marad a nemzetállami jogkör. Juncker megismételte, hogy kezdettől fogva diktátornak szólította Orbán Viktort, de az ominózus alkalommal egy mikrofon is volt a közelben, ezért járta be a hír a világot. Viszont Európának egyáltalán nem vált kárára, hogy megpuszilta Erdogant és Putyint is – fűzte hozzá.
Ami az utód kilátásait illeti, a Bizottság elnöke szerint von der Leyennek minden adottsága megvan a tisztség betöltéséhez. Ám emlékeztet arra, hogy az ő rajtja is fölöttébb göröngyösnek bizonyult, hiszen a saját párcsaládjából pl. Orbán ellene fordult. A jobboldali nemzetiek azt közölték, hogy soha nem voksolnak rá. Amire ő úgy felelt, hogy nem szeretne olyasvalaki lenni, akit azok támogatnak.
New York Times/Washington PostYahoo/AP
A német külügyminiszter azzal a felhívással fordult az európai országokhoz, hogy együtt oldják meg az olyan világméretű gondokat, mint a klímaváltozás és a migráció, ne egyoldalú lépésekkel próbálkozzanak, mert az nem elég. A német újraegyesítés évfordulójának közeledtével megjelent cikkben, amelyet az unió 26 országában közöltek, Maas a több százezer egykori, békés keletnémet tiltakozón kívül köszönetet mond az akkori lengyel, csehszlovák és magyar ellenzékieknek, valamint azoknak a politikusoknak, akik a Vasfüggöny minkét oldalán egyengették az utat az egységes német állam visszaállításához. Kiemelte, hogy az akkori események mindenkit köteleznek, így be kell fejezni az európai egyesítést. Azaz olyan közösséget kell építeni, amely valóra váltja a szabadság és a demokrácia 89-es tüntetőinek, harcosainak értékeit és álmait.
Rámutatott, hogy a Brexit, az euró megmentése és a menekültekről elosztásáról folyó vég nélküli vita új árkokat hozott felszínre az EU-n belül. Ezzel párhuzamosan mind többen fordulnak nacionalista programot hirdető populista pártok felé, mert azt gondolják, hogy a kevesebb Európa jobb lesz nekik. Ám egymagában egyetlen ország sem tud megküzdeni korunk négy nagy kihívásával, a más említett két tényezőn kívül a globalizációval és a digitális átalakulással. Ugyanakkor a földrész egyes fővárosaiból elhangzó figyelmeztetések süket fülekre találnak Moszkvában, Pekingben és sajnos, egyre inkább Washingtonban is. Csakis az unió közös hangjának van súlya – tette hozzá a miniszter.
A németek még most sem jutottak dűlőre az ügyben, mit is adott nekik az újraegyesítés. Keleten keveredik a lenyűgöző haladás elismerése és a keserű kiábrándulás, de még az is lehet, hogy az elégedetlenség fokozódik. Igazából nem létezett recept arra, hogy a Kelet miként olvadhat bele a Nyugatba és a vita napjainkban hevesebb, mint bármikor korábban. A volt NDK-ban sokan mondják, hogy előbb az ő beilleszkedésüket oldják meg, ne a migránsokét. Viszont nem szeretik, ha ezért rasszistának minősítik őket. Radikális pártok szerint az összeolvadás valójában egy megtévesztett nép „gyarmatosítását” jelentette a kizsákmányoló NSZK részéről. A nézetet sokan osztják keleten.
Pedig a Kelet nagy gazdasági eredményeket ért el az utóbbi 3 évtizedben. A bérek elérik a nyugati szint 85 %-át, a megélhetési költségek viszont alacsonyabbak. Mindkét országrészben 53 % elégedett a saját körülményeivel. Az egy főre jutó GDP –t tekintve a keletnémetek lekörözik a legtöbb volt szocialista államot. Köszönhetően főleg annak, hogy a nyugatról átvett törvények nem engedték elszabadulni a korrupciót. A volt NDK-sok azonban mégsem mindig áldják a sorsukat, mert számukra Hamburg és München az összehasonlítási alap, nem Pozsony vagy Budapest. Viszont a magyarokkal és a lengyelekkel ellentétben nekik volt kit okolniuk, ha a dolgok nem úgy mentek, ahogy kell.
Az idők során nagyon sok fiatal áttelepült az ország másik felébe, ennélfogva a keleti lakosság sokkal öregebb. Egyes körzetekben négy temetésre jut egy születés. Ily módon azonban elérhetetlennek tűnnek a nyugati életfeltételek. De pl. Potsdam, Jéna és Drezda kivételt jelent. Ott van ipar és idegenforgalom. Viszont ezek a városok elcsábítják a vidéki értelmiséget.
Mindennek azután megvannak a társadalmi, kulturális és politikai következményei. A keletieknél 47 % számára az „ossie”-ság előbbre való, mint az, hogy német. Ezt azután kiaknázta az AfD. Az utóbbi tartományi választásokon csak a 60 felettiek szavazatain múlt, hogy a szélsőséges párt nem nyert. De ez roppant aggasztó ott, ahol a szélsőség termékeny talajra talál. Amire csak ráerősített a nyugat részéről tapasztalt érdektelenség, illetve gúny.
A berlini fal leomlásának legfőbb tanulsága, hogy az egypártrendszer kudarcra van ítélve és ezt tanácsos Kínának is tudomásul vennie. Ezt hangsúlyozza a szerző, az amerikai Hoover Intézet munkatársa, aki annak idején Nyugat-Berlinben élte át a történelmi eseményt közvetlenül megelőző időszakot. Ám Niall Ferguson arra is rámutat, hogy Európa újraegyesülése a jelek szerint fontosságban messze elmarad a kínai hatalom felemelkedésétől, miközben a kommunizmus a Tienanmen téri vérengzés során mutatta meg igazi arcát. De a Nyugat tévedett akkor is, amikor azt hitte, hogy a felszabadult Kelet-Európa hálásan beleolvad a nyugati demokratikus rendszerbe. Az orbáni Magyarország az EU populista rossz fiúja lett.
Budapesten és Varsóban az egykori változások hívei ma mélyen kiábrándultak. Ám azt is látni kell, hogy a térség ma sokkal szabadabb, gazdagabb és boldogabb, mint az oroszok és bábjaik igája alatt. Továbbá sokkal kevésbé hajlamos a megosztottságra, mint amikor utoljára demokratikus volt, a két világháború között. Azon kívül – és ez fontos lecke Kína számára -, óriási technológiai fejlődés ide vagy oda, nem lehet feltámasztani egy totalitárius rendszert, ha ahhoz nem adottak a feltételek. A bukáshoz azonban a belső elégedetlenségen kívül szükség van a külső nyomásra is.
És ez igaz még akkor is, ha a Kínai Népköztársaság ma vitathatatlanul jobb állapotban van, mint a Szovjetunió volt 1989 tájékán. Azon kívül vezetői nem szeretnék megismételni Moszkva hibáit, így nem lesz glásznoszty. De a gazdasági fejlődés lassul, kialakul egy új, igényes középosztály, a politikai rendszer krónikusan korrupt, és a periférián már megkezdődött a leválás, lásd Hongkongot. Már omladozik a nagy kínai tűzfal.
