Zenészek és '56

Publikálás dátuma
2019.11.04. 10:30

1956 és a zenei élet – Előzmények, történések, következmények mondja a 13 írást felvonultató könyv címe és alcíme. Péteri Lóránt zenetörténésszel beszélgettünk a kötetről.
„A könyv azt tárgyalja, mi történt azzal a 250-300 emberrel, akit a zenei elitbe tartozónak lehet nevezni: rájuk milyen hatást gyakorol a forradalom, voltak-e ők valamilyen hatással a forradalomra, és egy kicsit ezen túl is megy akkor, amikor arról beszél, milyen zeneművek jelképezhették a forradalmat a köztudat számára" - kezdi magyarázatát Péteri Lóránt zenetörténész, aki Gyarmati Györggyel együtt az 1956 és a zenei élet című kötet szerkesztője, emellett ő jegyzi a benne olvasható legnagyobb ívű tanulmányt, amely a zenei elit intézményeit vizsgálja a forradalom, a megtorlás és az államszocialista restauráció idején. A szerkesztőt arról kérdeztük, hogy mi történt valójában a zenészekkel akkoriban, és kik voltak a zenei élet azon szereplői, akikről a könyv szól?  Péteri Lóránt saját tanulmányában azt mutatja be, hogyan érintette a Rákosi-rendszer mindennapjainak valósága a zenei elit különböző csoportjait. Erről azt tartja érdemesnek elmondani, hogy míg a zeneszerzők – akik mondhatni egy mikro társadalmi csoportot képeztek - sok szempontból kedvezményezettjei voltak a korszaknak, addig az előadók sajátos szakmai csoportját kárvallottnak kell tekintenünk. Persze abból, amit egy diktatúrában élőknek le kell szenvedniük, mindkét társaságnak kijutott. A komolyzeneszerzők – ez nagyjából nyolcvan ember - helyzete azért volt kivételes, mert ők a jogvédő hivataltól egy bizonyos pontrendszer alapján plusz pénzeket – esetenként a korabeli átlagjövedelem többszörösét - kaptak a könnyűzeneszerzők művei után befolyó jogdíjak egy részének átirányításából. Az előadóművészek közül sokan el tudták végezni a Zeneakadémiát, ám koncertlehetőséghez  jóval kevesebben jutottak, aminek a bezártság is oka volt: amikor 1955-től kezdődően megpróbálták újraszervezni a művészek nemzetközi mozgását, már elkéstek. De a zeneszerzők is korlátok között alkottak, a zsdanovi szocialista realizmus szellemében voltak kénytelenek komponálni: formájában nemzeti, tartalmában szocialista, szólt a kikristályosodott meghatározás. A zenében ez azt jelentette, a népzenei és XIX. századi nemzeti-romantikus formákat kellett szocialista, politikailag előremutató mondanivalóval megtölteni.    Így történt a forradalom napjaiban a Zeneakadémián és a Magyar Zeneművészek Szövetségében? – fogalmazódik meg a kérdés. „56 alapvetően három társadalmi réteget mozgatott meg, az ipari munkásságot, az egyetemi-főiskolai hallgatókat, és azt az értelmiséget, amelyik egy ideig együtt menetelt a párttal, de csalódott benne. A zenészek utóbbi kettőben benne vannak. A Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületében volt egy diákgyűlés 23-án, ahol kapják az ellentmondásos információkat, az engedélyezettnek induló tüntetésekről, és Mihály András, aki részt vett a Petőfi Kör több gyűlésén, végül kicsit óvatosan, de biztatja a részt vételre a diákokat" – tudjuk meg a téma kutatójától. Az igazgató akkor Zathureczky Ede hegedűművész volt, aki 1943 óta állt az intézmény élén: ő egy november 1-i beszédében üdvözölte a forradalmat, és az intézmény forradalmi bizottságának is tagja volt. A diákok közül ketten – Petrovics Emil és Pál Tamás - fegyvert is viseltek októberben, bár el nem sütötték azokat. Ettől függetlenül a hangulat békés volt, egyetlen erőteljesebb gesztus történt: a hallgatók a térre hordták a marxizmus-leninizmus tankönyveket és máglyát raktak belőlük. Pernye András a főiskola stencilgépét vitette haza barátaival, de végül festék és papír hiánya miatt, és mert azt sem nagyon tudták, mit kéne kinyomtatni, nem vették hasznát. Ezek az események lettek később a fegyelmi tárgyalások fő témái. És kik voltak a valódi nagy szereplők? Szervánszky Endre és Járdányi Pál, akik a Zeneakadémia és a szövetség forradalmi bizottságában is főszerepet vittek. Szervánszky kommunista volt, de a sztálinizmus ellensége lett, Járdányi 1948-ig a Nemzeti Parasztpárt köreihez tartozott. Bartha Dénes zenetörténész kapott 1956 októberében jelentősebb szerepet, úgy tűnt, Szabolcsi Bencével szemben ő kerülhetne vezető pozícióba. A diákok, amikor már mindennek vége volt, decemberben, januárban is úgy gondolták, hogy valamiféle autonómiát meg lehetne valósítani. Kodály, aki akkoriban elég idős volt, Galyatetőn töltötte az időszakot, írt alá petíciókat, a Petőfi Párt pedig államfőnek jelölte. A forradalom után folytattak fegyelmi tárgyalásokat a Zeneakadémián, azonban fegyelmiben kizárólag diákokat részesítettek, és ezek nem törték derékba pályafutásukat. Sokan gondolták később úgy, hogy szükség lenne tisztogatásra. „1958 őszétől kezdi meg igazgatói működést Szabó Ferenc zeneszerző, aki hithű sztálinista volt, annak idején a Szovjetunióból tért haza a Vörös Hadsereggel, de önszántából ő sem kezd tisztogatásba. Járdányi esete egyedi, őt azért teszik ki a Zeneakadémiáról, mert a későbbi években is szóvá teszi a megtorlásokat, például Déry Tibor bebörtönzését" – tudjuk meg végül Péteri Lóránttól.    Infó: 1956 és a zenei élet –Előzmények, történések, következmények Szerkesztette: Gyarmati György, Péteri Lóránt Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Állambiztonsági Iratok Történeti Levéltára Kronosz Kiadó Budapest – Pécs, 2019

Névjegy

Péteri Lóránt 2002-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakán muzikológusként és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem szakos bölcsészként. PhD fokozatot a Bristoli egyetemen szerzett 2008-ban, 2002 óta tanít a Zeneakadémián, 2016 óta tanszékvezető egyetemi tanár a Zenetudományi Tanszéken.   

Szerző

Tommy Emmanuel és tettestársai

Publikálás dátuma
2019.11.02. 12:30
Tommy Emmanuel nem dönti el előre a repertoárt. „A pillanatnyi ihlet és a közönség reakciója dönt”
Fotó: THE FUSION
A világszerte turnézó ausztrál blues-, rock- és country-gitáros, Tommy Emmanuel hosszabb szünet után lép fel ismét Magyarországon. Exkluzív interjúnkban fordulatos pályájáról, különleges hangszereiről és legutóbbi duettlemezének fogadtatásáról is mesél.
A 64 éves Tommy Emmanuel szívesen emlékszik vissza korábbi magyarországi koncertjeire – főleg 2008/2009-re, amikor a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben (Müpa) és a debreceni Kölcsey Központban is lelkesen ünnepelték. „A világban mindenütt élnek magyarok; pályám során gyakran összefutottam magyar muzsikusokkal, és tisztelem a világhírű jazzgitáros triászt: Szabó Gábort, Bacsik Eleket és Zoller Attilát. Ennek ellenére sajnos nem mondhatom, hogy jól ismerem a magyar zenét – ha most Budapestre jövök, majd igyekszem valamennyit pótolni” – mondja a különleges játéktechnikájával, az úgynevezett fingerpickinggel híressé vált művész (ld. keretes írásunkat). Emmanuel hat évtizede megszakítás nélkül színpadon van. Négyéves óvodásként édesanyjától tanult meg gitározni, s rögtön tagja lett a családi zenekarnak, amellyel Ausztrália legnépesebb államában, Új-Dél-Walesben koncerteztek. Folyamatosan úton voltak, lakókocsiban éltek, Tommy egy ideig iskolába sem járt. „Gyerekfejjel élveztem ezt a vándoréletet, de ma már senkinek sem javasolnám” – emlékszik vissza az 1960-as évekre. Édesapja halála után a családi zenekar megszűnt, és Tommy elköltözött Sidney-be, ahol sorra nyerte a tehetségkutató versenyeket. A gitározás mellett virtuóz dobosként is felfigyeltek rá, s tagja lett a Dragon (Sárkány) nevű zenekarnak, amely olyan világsztárokat kísért, mint Tina Turner vagy Joe Cocker. „Ez remek iskola volt, de a hetvenes évek végén már éreztem, hogy szólistaként szeretném kipróbálni magam” – mondja Emmanuel, akinek 1979-ben jelent meg az első saját lemeze. Ezt mindmáig több mint húsz album követte – olyan nagyságok közreműködésével, mint Eric Clapton, Stevie Wonder vagy Tommy példaképe, Chet Atkins. A szólólemezek sora után Tommy Emmanuel a közelmúltban elhatározta, hogy duettalbumot készít, amelyre meghívja kedves kollégáit, köztük a Dire Straits egykori frontemberét, Mark Knopflert. „Az Accomplice One (Tettestárs) című lemezen azt az egyszerű igazságot szerettem volna alátámasztani, hogy teljesen felesleges a muzsikára különböző műfaji címkéket aggatni. Mindig utáltam, amikor beskatulyáztak. Igaza volt Duke Ellingtonnak: teljesen mindegy, mi a stílus; csak az számít, hogy jó egy zene vagy rossz. Ezzel együtt engem is meglepett, hogy ez a countryból, bluesból, jazzből és rockból összegyúrt, féktelen improvizációkkal tarkított muzsika milyen kedvező fogadtatásra talált” – meséli Emmanuel, aki soha nem dönti el előre, hogy egy adott fellépésén mi lesz a repertoárja. „A pillanatnyi ihlet és a közönség reakciója dönt” – vallja. Tommy Emmanuelnek nemcsak hivatása, de hobbija is a gitározás, ezért gyűjti a régi, ritka hangszereket. A Maton márkájú ausztrál akusztikus gitárból csaknem ötvenet vásárolt az elmúlt évtizedekben, s egy-egy hosszabb turnéra akár hat-nyolc hangszert is magával visz. Szereti, de nem kíméli ezeket az instrumentumokat: gyakran ütögeti, kopogtatja a gitár testét, amivel olyan hatást kelt, mintha a pengetéssel egyidejűleg dobolna is. „Ütött-kopott hangszerek, rengeteget viszem őket a műhelybe javíttatni, de ragaszkodom hozzájuk. Nem cserélném el semmiféle modern csodagitárra.”  Infó: Tommy Emmanuel szólókoncert november 10., Budapest, Barba Negra Music Club  

A fingerpicking-technika

Tommy Emmanuel kezében a gitár nem csupán egyetlen hangszer, hanem teljes zenekarrá tud alakulni. Ez a fingerpicking-technikának köszönhető, amelynek lényege, hogy úgy játszik a gitáron, mint egy zongorista – mind a tíz ujját folyamatosan használja. A basszusmeneteket a hüvelykujj, a dallamokat jórészt a mutató- és középső ujjak szólaltatják meg; a gyűrűs- és kisujjak virtuóz trillákat, díszítéseket pengetnek. Az egymástól független ujjak mozgatásával egyszerre lehet dallamot és akkordokat is játszani.

Témák
Tommy Emmanuel

A Hadikban nem lesz többé Hadik Irodalmi Szalon

Publikálás dátuma
2019.11.02. 11:32
Esterházy Péter a Hadikban
Fotó: FOTÓ:GORDON ESZTER
Budapest legismertebb irodalmi rendezvénysorozata egyelőre nem ismert okok miatt szűnik meg.
Juhász Anna irodalomszervező saját Facebook-oldalán osztotta meg a rossz hírt, miszerint az általa és Bonta Gáspár építész által 2010-ben alapított műhely, a Hadik Irodalmi Szalon kilenc év és 103 est után, ezen a néven befejezi működését a Hadik Kávéházban. Ahogy Juhász Anna a posztban fogalmazott, "a Hadik Irodalmi Szalon és a Hadik Kávéház ezúton is kifejezik egymás iránti tiszteletüket és büszkék a közösen elért sikerekre". Hozzátette: a folytatásról tájékoztatni fogják a közönséget. Azt egyelőre nem tudni, mi állhat a háttérben. Mindenesetre valóban a város egyik legjobb programsorozata volt.
Szerző