Szentszéki rejtélyek nyomában

Publikálás dátuma
2019.11.04. 09:00

Fotó: GIOVANNI CIARLO / AFP
Ferenc pápa múlt héten átnevezte a Vatikáni Titkos Levéltárát, amit ezentúl apostoli archívumnak hívnak. Az újítás kizárólag a nevet érinti, a kutatási metódust nem.
Ferenc pápa átnevezte a Szentszék archívumát. A változtatással jelezni kívánta, hogy az archívumban nincsenek különösebb titkok. A „titok” szót még a hercegi udvarokban használták, ma már ennek nincs különösebb jelentősége, ráadásul félreértésekhez vezetett. Utalt arra, hogy már elődjei is lehetővé tették a kutatást. A Vatikán Titkos Levéltárát megannyi legenda övezi. Különösen Dan Brown A Da Vinci-kód, illetve az Angyalok és démonok című műve sugallta azt, hogy a Szentszék archívuma valamilyen misztikus hely, ahol szupertitkos információkat őriznek. A mű főhőse, Robert Langdon az archívumból tett szert titkos információkra az illuminátus rendről. Az Angyalok és démonok filmadaptációja annyira sikeres lett, hogy a Vatikán 2010-ben újságírók egy csoportjának is betekintést engedett az illuminátusokat érintő dokumentumokba. Bizonyítani akarta ugyanis azt, hogy Dan Brown műve kitaláción alapul. A vatikáni archívum rejtelmessége a „titkos” elnevezésre vezethető vissza. A helyes megfogalmazás azonban a „vatikáni apostoli magánarchívum” lenne. A titkos szó arra utal, hogy kezdetben nem nyilvános, hanem a pápák házi magánlevéltáraként (latin secretum) működött. A levéltár felett csak a pápa rendelkezhet, az anyagok kutathatóvá tétele kizárólag az ő döntésének függvénye. A levéltár a pápa személyes tulajdona volt, vagyis nem a kúria, illetve Szentszék valamely részlegéhez tartozik. Az archívum egyes részeit valóban titkosnak minősítették, a korlátozásokat azonban folyamatosan oldották, oldják fel. Miért vártak évszázadokat az archívum megnyitásával? S miért nem vált hozzáférhetővé mind a mai napig a teljes anyag? A politikai érv az volt, hogy a katolikus egyházzal is megannyi rossz dolog történt a világban, s amennyiben a levéltári anyagokat kutathatóvá teszik, akkor nemcsak olyanok kezébe kerülhet az anyag, akik rokonszenveznek vele, hanem olyanok is megkaparinthatják, akik ellenséges célra kívánják felhasználni. A történelmi érvek azonban az archívum megnyitása mellett szóltak. Elvégre az egyház is ismerni akarja a történelem abszolút igazságát, ez pedig fontosabb annál, mint hogy valaki visszaél a levéltárban olvasottakkal. A levéltár bizonyos tekintetben egyidős a pápasággal, hiszen már az első egyházfők is félretették a fontosabb leveleket, dokumentumokat, igaz, ekkor még tudatos rendszerezésről szó sem volt. Az első konkrét feljegyzés a szentszéki archívum egyfajta elődjéről a IV. század derekától származik, amikor I. Damazusz (pápaságának ideje: 366-384) volt az egyházfő. Pontifikátusa alatt rendezték 381-ben az I. konstantinápolyi zsinatot. Valójában az 1198-ban trónra lépő Ince pápával kezdődött az Apostoli Könyvtár és Archívum története. Ekkortól kezdték rendszerezni a különféle dokumentumokat. Erre azért is szükség volt, mert sok olyan dokumentumnak veszett nyoma, amelyekre időnként szükség lett volna. A gyűjtőmunkát megkönnyítette, hogy a jogi végzettségű III. Ince (1198-1216) a Vatikánba helyezte át a pápai kancelláriát. A dokumentumok száma évről évre gyarapodott, később azonban tarthatatlanná vált, hogy a könyveket és a levéltári anyagokat egy helyen őrizzék. Más és más gondozást igényeltek. Ráadásul az archívumban egy sor titkosnak minősített kormányzati anyag rejtőzött, s a kúria attól tartott, hogy ezek illetéktelen kezekbe kerülnek, visszaélnek velük. A XVI. században VIII. Kelemen pápa (1592-1605) kezdte elválasztani egymástól a könyveket és a levéltári iratokat. Utóbbiakat az Angyalvárban helyezte el. 1593-ban pápai bulla is született arról, hogy az archívumi iratokat a Hadrianus császár síremlékének épült építmény felső szintjén helyezzék el, azt azonban végül sosem bocsátották ki. A tudósok számára kényelmetlen volt az Angyalvárba járni, így az iratok egy része a Vatikánban maradt, s csak a szigorúan titkos, különösen féltett iratok kerültek át az új helyre. A XIX. század első felében mind erősebbé váltak a nemzeti mozgalmak, ami felértékelte nemcsak a történelemtudományt, hanem a vatikáni archívum jelentőségét is. Ezért egyre többen kérték a Szentszéket arra, tegye lehetővé archívumának kutatását, mert – úgy vélték – az iratanyag segítségével többet tudnak meg saját múltjukról. Először Németország tett kísérletet erre, 1821 végén, a porosz nagykövet azonban nem járt sikerrel. Sőt, a Vatikánban közölték vele, aki engedély nélkül belép az archívum termébe, azt kiközösítik. Később a porosz küldött – némi apanázs fejében – mégis megkapta a kért dokumentum kópiáját. Először fordult elő, hogy külföldi nyerjen betekintést titkos iratokba. Mind több ország kopogtatott a Vatikán ajtaján, a kúria pedig érezni kezdte befolyásának növekedését. A nagy változás azután következett be, hogy IX. Piusz utódának XIII. Leót (1878-1903) választották meg. Bár hasonlóan konzervatív volt, mint elődje, javítani akarta a kapcsolatokat az európai országokkal. Nagy lépésnek számított, hogy a kutatók számára 1881. január 1-jén külön olvasótermet hoztak létre. A kutatás izgalmas munka volt, de nem éppen a legkényelmesebb. Téli időkben ajánlatos volt nagyon melegen öltözni. A tudósok között híre ment: szándékosan idézik elő a cudar körülményeket azok, akik nem értenek egyet a pápa politikájával. A vatikáni archívum anyagainak egyes részeit fokozatosan tették elérhetővé a kutatók számára. Ferenc pápa március elején bejelentette, lehetővé teszik a történészek számára a pápasága alatt született (1939-1958) dokumentumok kutatását. Ugyanakkor az archívum fokozatos megnyitásának tapasztalatai azt mutatják, váratlan, nagy titokra nem derül majd fény, érdekes történelmi összefüggésekre annál inkább.
Frissítve: 2019.11.04. 15:48

Szabad szemmel: Orbán és a hasonszőrűek előbb-utóbb kénytelenek lesznek dönteni

Publikálás dátuma
2019.11.04. 06:43

Nemzetközi sajtószemle, 2019. november 4.
Guardian A legfrissebb közvélemény kutatás kimutatta, hogy Kelet-Európában sokan féltik a demokrácia jövőjét és igencsak nyugtalanok, 30 évvel a Berlini fal leomlása után. A felmérés, amely 7 országban készült, azt is megállapította, hogy az embereknek nincs jó véleményük a kormányukról, valamint a nagy pártokról, ugyanakkor nem bíznak a sajtóban sem. Ennek ellenére úgy ítélik meg, hogy a média képes befolyásolni a politikát, javítani a társadalmat. Továbbá, hogy a demokratikus rendszer kedvező változás elé néz, mivel a fiatalok és főként a nők egyre nagyobb szerepet vállalnak a civil szervezetekben. A YouGov összesen 12 500 embert kérdezett meg, és az eredmény, amelyet a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány tett közzé, azt tartalmazza, hogy a többség, 51-61 százalék úgy érzi: veszélyben van a demokrácia. (Ez vonatkozik a V4-eken, a románokon és a bolgárokon kívül a németekre is.) Nálunk jó 50 százalék mondta azt, hogy a választások nem voltak sem szabadok, sem tisztességesek. Nemigen bíznak a vezető sajtó, illetve a kormányok által terjesztett információk hitelességében sem. A többség úgy érzékeli, hogy támadás alatt áll a szólásszabadság, a jogállam és a tiltakozás joga. Az igazságszolgáltatás esetében ez az érték minden országban meghaladta a 60 százalékot. A magyarok jó része azt gondolja, hogy retorzió érné, ha nyíltan kiállna a hatalom ellen, de ez így van a bolgároknál és a románoknál is. Ezzel párhuzamosan azonban az is kiderült, hogy a térségben igencsak erős az elégedetlenség és nem kevesen hajlandóak szembeszállni a kormánnyal, miközben az erősödő populizmus veszélyezteti a liberális értékeket. Ezt igazolja a többi közt, hogy a Fidesz váratlanul elveszítette Budapestet. Ugyanakkor az emberek többsége mindenütt azt vallja, hogy a civilektől és az egyetemektől nem szabad elvitatni a hatalom bírálatának jogát. Az NGO-kban főként a fiatalok, a Z-generáció tagjai aktívak, tehát a 18-27 év közöttiek. Közülük elsősorban a nők szorgalmazzák az LMBT-közösségek, valamint a menekültek védelmét. Emellett azt szeretnék, ha a kormány többen tenne a nők, a fiatalok, az idősek, a testi fogyatékkal élők, illetve a szegények érdekében.
Neue Zürcher Zeitung A svájci lap szemérmes bevándorló államnak nevezi Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot, miután mind a három élesen elutasítja a menedékkérők befogadását, csak éppen közben több százezer vendégmunkást enged be. A migráció valósággal virágzik náluk, így egyre nagyobb lesz az ellentét az önmagukról alkotott kép és a reálpolitika között. Hogy elvetik a kvótákat, az hosszú ideje megbénítja az EU menedékpolitikáját. A magyar és a lengyel jobboldali-nacionalista vezetés a szuverenitásra hivatkozva hallani sem akar arról, hogy európai hatáskör legyen a migráció kérdése. Kaczynski és Orbán ellenségképet gyártott a közel-keleti menedékkérőkből, ami azután számukra a politikai siker záloga lett. A nemzet, a hagyomány és a keresztény kihangsúlyozása nyitott fülekre talál a konzervatív szavazótábornál. Ennek megfelelően kemény a politika a migránsokkal szemben. A magyar hatóságok tavaly 670 kérelemnek adtak helyt, de a hatalom az elrettentés érdekében még azt is megteszi, hogy megvonja az élelmet az emberektől az internáló központokban. De azt a jobboldali nemzetiek is pontosan tudják, hogy valamit tenniük kell, hiszen országuk óriási demográfiai gondokkal küszködik. A kivándorlás megtizedelte a lakosságot, közben azonban a magyar gazdaságban egy év alatt 48 ezerrel 80 ezer fölé emelkedett az üres állások száma. Hogy ezeket betöltsék, ahhoz szükség van a bevándorlókra. A lengyelek a múlt évben 635 ezer engedélyt adtak ki, a magyaroknál pedig 56 ezren kapták meg a munkavállalás jogát, csaknem háromszor annyian, mint 4 éve. A többség ukrán, aki azonban egyáltalán nem számít üldözöttnek, hanem megélhetési migráns. A határon túli magyarok közül tavaly majdnem 17 ezren települtek át, e tekintetben ők alkotják a legnagyobb csoportot. Ám jó részük nem marad, hanem továbbáll nyugatra. De már a szomszédos államokban élő magyarság sem jelent lényeges tartalékot. Ezért azután távolabb, az unión kívül kell utánpótlást toborozni. Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások száma alapján ez csupán a kezdet. Erre a lakosság jó részét nem készítették fel, ily módon mind nagyobb az ellentmondás a nacionalista önkép és a tényleges politikai lépések között. Az az állítás sem tartható sokáig, hogy csak keresztények jönnek. Szóval, Orbán és a hasonszőrűek előbb-utóbb kénytelenek lesznek dönteni.   
Libération Lech Walesa úgy ítéli meg, hogy a rendszerváltással véget ért a megosztottság kora Európában és a világban, ám napjainkban az a feladat, hogy megjavítsuk a demokráciát. A Szolidaritás alapítója, a későbbi államfő a hosszú interjúban részletesen elmesélte, ő és harcostársai 30 éve miként buktatták meg a rendszert. Hozzátette ugyanakkor, hogy mostanában ismét falakkal kerülünk szembe, elértük a fejlődés határait. Új gazdasági rendszerre van szükség, meg kell változtatni a túl régóta létező szerkezeteket, azoknál nem elegendő a fazonigazítás, lásd az uniót és a NATO-t. Azon felül megoldást kell találni a populizmusra és az állam hazugságaira.
Szerző
Frissítve: 2019.11.04. 10:52

Öt év alatt több mint 3300 polgári áldozatot követelt már a kelet-ukrajnai háború

Publikálás dátuma
2019.11.03. 19:16
Illusztráció
Fotó: Mikhail Palinchak / Ukrainian Presidential Press Off / Sputnik
A sérültek száma meghaladja a 9 ezret az ENSZ szerint, a menekülteké pedig az 1,3 milliót.
AZ ENSZ szerint a több mint öt éve tartó Donyec-medencei háborúban már több mint 3,3 ezer polgári személy vesztette életét - közölte az UNIAN ukrán hírügynökség vasárnap a világszervezet által közzétett adatokra hivatkozva. A 2014 tavaszán kirobbant válság kezdete óta mintegy 9 ezer civil sérült meg. 1,3 millió ember vált úgynevezett belső menekültté, azaz ennyi ember kényszerült elhagyni az otthonát és Ukrajna más térségébe költözni, valamint 3,5 millióan szorulnak szociális segítségre.
Az ENSZ ezen túlmenően rámutatott arra, hogy a konfliktus övezetében kialakult egy 427 kilométer hosszú "ütközővonal", amely elzárta a helyi lakosokat az alapvető szolgáltatásoktól. Az ENSZ Közgyűlés szeptember végén tartott ülésszakán mondott beszédében
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök emlékeztetett arra, hogy a világszervezet adatai alapján a kelet-ukrajnai válság összes halálos áldozatának - civileknek és katonáknak - a száma már meghaladta a 13 ezret, a sérülteké pedig mintegy 30 ezer.

Közben vasárnap az ukrán Egyesített Erők Parancsnoksága közölte, hogy a frontvonalnál lévő, Luhanszk megyei Zolote településnél, ahol pénteken befejeződött a csapatok egymástól két kilométerre történő eltávolítása, megkezdődött a csapatszétválasztási folyamat második szakasza is, azaz hozzáláttak az erődítmények elbontásához és a kiürített terület aknamentesítéséhez. A tervek szerint az aknamentesítést november 9-ig elvégzik, az erődítmények lebontásával november 25-ig végeznek.
Az ukrán csapatok hátrébb vonulása miatt az eddig ukrán ellenőrzés alatti Katerinyivka falu az úgynevezett "szürke zónába" került. A településen jelenleg 150-en laknak, köztük hét gyermek. Egyelőre senki nem jelezte közülük, hogy el kívánja hagyni a falut. A településen most katonák és rendőrök járőröznek, és mentőszolgálat tart ügyeletet, valamint a lakosoknak a járási ukrán vezetés a rendőrséggel együttműködve rendszeresen szállít kenyeret - számolt be az ukrán 24-es tévécsatorna.
A nyáron Luhanszk megyében Sztanicja Lunaszkánál hajtottak végre először csapatszétválasztást. Ezt követően október 1-jén a minszki összekötő csoportban megállapodtak arról, hogy megkezdik a csapatszétválasztást Zoloténél és Donyeck megyében Petrivszkénél is. Később Moszkva az újabb normandiai formátumú, azaz Ukrajna Oroszország, Németország és Franciaország csúcstalálkozójának feltételéül is szabta ezt. Pénteken azonban Kijev közölte, hogy Petrivszkénél egyelőre nem tudják elkezdeni a tervezett időpontban, azaz november 4-én a folyamatot, mert az orosz támogatású szakadárok részéről újabb tüzérségi támadás érte a térséget.